Az energiaköltségek világszerte elszabadultak. A benzinárak megugrottak az Egyesült Államokban, míg Európa a fűtési számlák emelkedése miatt került energiaválságba. Az Egyesült Királyságban arra figyelmeztetnek: az idősek élelem vagy fűtés nélkül maradhatnak a megnövekedett energiaszámlák miatt. Ennek a jelenségnek egy részét az okozza, hogy a világ újraindult a járvány után, azonban az is elmondható, hogy a klímapolitika egyre jobban emeli az árakat. Az új nettó zéró emissziós vállalások ezer milliárdos költségekkel járnak, ami a klímaváltozás kezelésének rossz irányát jelenti.
A fosszilis energiaforrások még mindig a túlnyomó többségét biztosítják annak az energiának, amely mindannyiunk számára fontos az életben – ez még a leginkább klímatudatos emberek esetében is igaz. Az Európai Unió folyamatosan a politikai agendájának élére helyezi a klímapolitikát, mégis, az elsődleges energiaszükségletének több mint 80 százalékát fosszilis energiaforrásból fedezi az Nemzetközi Energia-ügynökség adatai szerint. A környezetvédelemről szóló végtelen szajkózások ellenére a nap- és szélenergia Európa teljes energiaigényéhez csupán mintegy 3 százalékkal járul hozzá. A fosszilis energiaforrásokról a zöld energiára való átállás költséges lesz. A nap- és szélenergia csupán villamosenergiát tud biztosítani (fűtést, a közlekedéshez vagy az iparhoz szükséges energiát nem), miközben a villamosenergia globális szinten a teljes energiafogyasztás kevesebb, mint ötödét teszi ki.
A szél nem mindig süvít?
Az olyan nem megbízható energiaforrásokra való támaszkodás, mint a szélenergia, sebezhetővé teszti a háztartásokat – ahogy ezt Európa nagy költségek árán megtapasztalja. A szél sebessége szokatlanul alacsony volt 2021 legnagyobb részében, ami a jelenlegi európai energiaválság jó részét okozza.
Amikor a nap nem süt, vagy a szél nem fúj, akkor az energiaárak gyorsan megugranak, és vissza kell térnünk a fosszilis energiaforrásokhoz.
Miközben a klímavédelmi aktivisták könnyedén beszélnek a tartalék energiát tároló akkumulátorokról, a valóság az, hogy ezek az akkumulátorok nem megfelelők és drágák, könnyedén megnégyszerezik a napenergiából nyert villamosenergia költségeit. És nem is biztosítanak sok energiát. 2021-ben Európa csak akkora mértékű akkumulátorkapacitással bírt, amely az átlagos áramfogyasztásának kevesebb, mint másfél perces mértékére biztosított volna fedezetet. 2030-ra tízszer ennyi akkumulátorállomány 12 percre lesz elegendő.
150 ezer milliárd dollár
Ahogy az egyes országok a „nettó zéró karbonkibocsátás” elérésének – Joe Biden amerikai elnök, az EU és más államok által kitűzött cél – irányába mozdulnak el, a költségek ismét jóval magasabb szintre fognak ugrani.
A Bank of America számításai szerint a nettó zéró emisszió elérése harminc év alatt 150 ezer milliárd dollárba kerülne, ami közel a duplája a világ minden egyes országának összesített GDP-jének.
Az 5 ezer milliárd dolláros éves költség pedig több annál, mint amennyit a világ kormányzatai és háztartásai évente elköltenek oktatásra. Ez a számítás azon a feltételezésen alapul, hogy a költségek hatékonyan oszlanak el, és a nagy széndioxid-kibocsátó Kína és India csökkenti legjobban az emissziója mértékét. India azonban azt mondja, hogy csak akkor törekszik majd a nettó zéró emisszió elérésére, ha a világ többi része ezer milliárd dollárt fizet számára 2030-ra. Ez azonban nem fog megtörténni. A legtöbb emissziócsökkentés valószínűleg csak a gazdag országokban fog bekövetkezni, ami így egy viszonylag csekély csökkenést okoz majd a globális emisszió terén. A világ gazdagabb része így nagy áldozatok révén kevés nyereséget fog elkönyvelni.
Valószínűtlen és erkölcstelen
Egy új tanulmányban a McKinsey pedig azt mutatta ki, hogy Afrika legtöbb szegény országának a teljes nemzeti jövedelmének több mint 10 százalékát kellene évente klímapolitikára fordítania. Ez több, mint amit ezek az országok együttesen az oktatásra és az egészségügyre fordítanak. Ez nemcsak valószínűtlen, hanem erkölcstelen is lenne egy olyan kontinenssel szemben, ahol még mindig közel félmilliárd ember él mélyszegénységben.
A Nature-ben megjelent kutatás szerint az emisszió csupán 80 százalékos csökkentése az USA számára 2050-ig évente több mint 2100 milliárd dollárba, vagyis évente egy főre lebontva több mint 5 ezer dollárba kerülne. Biden elnök 100 százalékos emissziócsökkentési ígéretének költsége ennél jóval nagyobb lenne. Nagyobb összefüggésbe helyezve ezt az adatot kiemelhető, hogy az USA II. világháborúban való részvételének éves költségét 1941-1945 között ezer milliárd dollárra becsülik mai árakon számolva.
2050-ig a klímapolitika minden évben több mint kétszeresébe kerülne az amerikaiaknak, mint amit a II. világháború kiadásai jelentettek számukra.
Továbbá az energiapolitika felpörgeti majd az inflációt. A Bank of America számításai szerint ez plusz három százalékos úgynevezett „zöld inflációt” fog előidézni. További károk pedig abból fognak származni, hogy az iparágakat és a lakosságot a kevésbé hatékony, kevésbé megbízható, drágább energia használatára fogják kényszeríteni. Ez csökkenteni fogja a növekedést, valószínűleg újabb ezer milliárd dollárral az évszázad folyamán.
Okosabb megközelítés kell
Világszerte a legtöbb ember egyetért azzal, hogy a klímaváltozás egy fontos prioritás, azonban felmérések szerint kevesen hajlandóak évente pár száz dollárnál többet költeni klímapolitikára. Biztosan kudarcba fullad, ha arra kérik az embereket, hogy tízszer vagy százszor többet költsenek ennél.
A nettó zéró széndioxid-kibocsátás elérésének hatalmas költsége persze nem érv arra, hogy ne tegyünk semmit. Inkább arra érv, hogy okosabb megközelítést kövessünk.
Ahhoz, hogy biztosíthassuk a fosszilis energiahordozókról történő átállást, a kutatás-fejlesztés fokozására kell fókuszálnunk, hogy innovációk révén csökkentsük a zöld energiaforrások árát. Ez nemcsak a nap- és szélenergiát jelenti. Minden lehetőségbe be kell fektetnünk, beleértve a fúziós és hasadási energiát, az energiatárolást, a bioüzemanyagok második generációját és sok más ötletet.
Csak akkor lesz képes és hajlandó az egész világ az átállásra, ha a zöld energia olcsóbb lesz, mint a fosszilis energiaforrások. Máskülönben a jelenlegi energiaárak csak egy ízelítőt adnak arra, mi vár ránk a jövőben.
Forrás: portfolio.hu, Bjorn Lomborg, Copenhagen Consensus, Stanfordi Egyetem
