Általában üdítő, hogy az építkezések, felújítások körül igen gyorsan megszűnnek a szeméthalmazok, a lomtalanításból pedig a rengeteg háztartásban keletkező – esetleg még hasznosítható – szemetet elviszik.
Elviszik a lomisok. Ezzel nem is lenne baj, mert az újrahasznosítás fontos eleme a környezetvédelemnek. Igen ám, de az éghető hulladék vagy a kályhájukba, vagy a napi tábortűzre kerül.
Szép hagyomány a természeti népeknél a tábortűz, meg is van a „varázsa”. Ám aki falun vagy városon közel lakik hozzájuk, az napi szinten fuldoklik az égett műanyaghulladék bűzétől. (A többi hátrányos, vagy erősen káros hatásairól ne is beszéljünk.)
Amint arra Győr-Moson-Sopron megyei elnökünk is felhívta a figyelmet, az önkormányzatok kezében nincs olyan eszköz, ami ezeket az „önfeledt molylepkéket” megállíthatná, mivel azonnal közösségük elleni politikai támadásként aposztrofálják. Tehát nem lehet büntetni, aki feljelenti őket, az költözhet, jó esetben nem „melegebb éghajlatra”.
Munkahelyük nincs, hivatalos jövedelmük maximum a gyerekekből érkezik, de azért mindegyiknek háza, portája van. Akkor az önkormányzatok kezébe is kellene adni a büntetés lehetőségét, amit, ha a „delikvens” nem fizet meg, úgy az ingatlanára terhelhető legyen, mint társasházaknál a közösköltség tartozás.
Ez csak miniszelet a hazai szeméthelyzetből, de sokunknak „csípi” a szemét.
PI
