Azt gondolom, a jövő évi Uniós választások tétje egyre nagyobb. Fegyverrel a homlokunknál nem dönthetünk saját akaratunk szerint.
Gazdasági háború, média háború, a területek újrafelosztása. Világháború ez a javából. Most még kevesebb a halálos áldozat azokban az országokban, amelyek „tevőlegesen” nem vesznek részt benne, de ne legyen kétségünk. Sajnos „agyoncsapnak”, „megfolytanak” bennünket a szándékos beavatkozások a gazdasági folyamatokba.
És valakik tömött zsebekkel jót nevetnek „vidéki pajtás” viccein. A világ már káoszban van, a célt az „alkotók” elérték. Kevesen beszélnek róla és mivel a szó (az adott szó pláne) teljesen elértéktelenedett, így az, aki jól látja a történéseket, már hiteltelennek tűnik.
Ennek fontosságát ne becsüljük le, a szó, az írás tesz bennünket emberré.
Fogjunk össze, hogy ne a „kőbaltánál” kezdje újra az emberiség! Ez nem kicsiny közösségünk, hanem a világ összes emberének érdeke.
Miért lehet az, hogy leírt, megbeszélt, megegyezett történések máshogy alakulnak?
És most térjünk saját dolgainkra. Meg kellene beszélnünk és meg kellene egyeznünk arról, hogy milyen Európát és azon belül milyen Magyarországot képzelünk el. Mi legyen az elsődleges?
Szeretnénk-e továbbra is ebben a feszült, mondhatni „kritikus” helyzetben élni? Eltűrjük-e, vagy kötelező-e tűrnünk a zsarnokságot, azt, hogy folyamatosan vissza akarnak bennünket tolni a „báb” korszakba? Gyarmati sorsba, ahol nem kell gondolkodnunk, főleg nem kell (nem lehet) választanunk?
Ha nem a válasz, akkor fel kell kötni a gatyát. Mert jövőre nagyot fordíthatunk sorsunkon. Most még van választásunk, most még választhatunk. Lehet, hogy utána már nem lesz erre lehetőségünk, mert maguk között kiválasztják, hogy ki fogja megmondani nekünk, hogy mit tehetünk.
Már nem érdekli az EU-s „vízfejet” az emberek véleménye és egyre kevesebben merik azt kimondani, mert: lásd a retorziókat.
Amennyiben sikerül visszaterelni az Uniót az eredeti mederbe (párbeszéd, kompromisszumos egyezség és annak betartása, stb.), annak kihatása lesz a világ folyamataira. Tehát most nemcsak a saját életünkről, a gyermekeink életéről döntünk, hanem a „világ sorsáról” is.
Kapaszkodjunk meg a valóságban! Amikor kirándulunk és feltöltődünk gyönyörű tájainkban, hajoljunk le egy marék földért. Nézzük meg alaposan. Benne van az egész élet, benne van mindenünk, javaink, örömünk, bánatunk.
Jól jegyezzük meg, csak az lesz jó nekünk, ami ennek a kis rögnek a kezünkben.
PI
