Előre bocsájtom, hogy csak „mezei” polgár vagyok, de a környezetemben egyre többek teszik fel a nagy kérdést: mivégre van anarchia, törés-zúzás-tüntetés a világ régen vezető országaiban és várható-e, hogy hozzánk is elér az őrület.
Az a lenézett, iskolázatlan parasztember három dolgot tartott szem előtt: Isten, Haza, Család. Ezáltal mindig tudta az igazodási pontokat, a munkájában pedig a természettel kötött szövetség segítette, no meg elei tudása.
Mindig mindenből tudott tanulni, kellett is, mert ha nem, a következő évben már nem termelte meg a betevőt a családnak.
Súlyos, az „egyéniséget”, az „egyediséget” érintő kérdések ezek. Valamiről mindig le kellett mondania a kisebb-nagyobb közösség javára. Mégis, akár háborús helyzetben is ők voltak, akik fenntartották a nemzet zászlaját mint katonák, vagy mint élelmiszer termelők.
Mi magyarok viharos évszázadokat tudunk magunk mögött és túlélésünk örök záloga a bátorság és kitartás mellett a szilárd, „röghöz kötött” parasztság megléte.
Ma új világrend van születőben, ez azzal jár, hogy a régit szét kell zilálni, meg kell törni.
A kérdés, ami bennünk felmerül, kinek lesz bátorsága leírni ennek a filozófiai és gazdasági alapjait.
A kérdés továbbá az, hogy nekünk el kell-e rugaszkodunk a „rögtől” tudván-tudva, hogy a lápon nem terem a búza.
Tehát ha szétbontjuk, eltépjük gyökereinket, várhatunk-e termést? A paraszt tudja, hogy nem. Mi mégis kételkedünk, reméljük, hogy a csúcstechnológia megoldja a kérdést. Megoldja virtuálisan, de csak a virtuális ember számára.
Lassan döntenünk kell – utódaink miatt is – a valós „röghöz kötött” élet, vagy a virtuális, sava-borsát elvesztő lét egy „feltöltött” világban.
PI-KPE
