Az orosz-ukrán háború minden gazdasági ágra hatással van vagy lesz, de az bizonyos, hogy a mezőgazdasági termeléssel összefüggő élelmezésbiztonság, takarmányellátás és iparialapanyag-ellátás a legfontosabb kérdések közé tartoznak.
Ukrajna, mint a kukorica, a búza és a növényi olajok legnagyobb exportőre a közép-európai térségben, rövid távon nem számíthat termelőkapacitása nagy részére.
A legrosszabb szcenárióban, a háború elhúzódása esetén már középtávon termények és mezőgazdasági inputanyagok importjával kell számolnia.
„Magyarországról nézve pedig azt kell látnunk, hogy megbillent a jobb minőségű magyar gabona exportját, az euro minőségű gabona ipari célú importját és a gabonatermelés hazai megoszlását és kultúráját eddig fenntartó egyensúly. Például az öt nagy hazai bioetanolgyár és biodízelgyár alapanyag-ellátása eddig egészséges piaci viszonyok közepette működött, még úgy is, hogy tavaly hihetetlen mértékben elszálltak a gabonaárak. A biológiai eredetű összetevők beszerzési nehézségein keresztül, természetesen, a hazai üzemanyagadalék-gyártókra és magára az üzemanyagpiacra is begyűrűznek e hatások” – kezdte helyzetértékelését Sándorfy András, a Marton Genetics ügyvezető igazgatója.
A megújuló, vagyis a bioüzemanyagok jelenlegi kötelező keverési aránya eddig nagyjából literenkénti 30 forintot tett ki a benzin és a gázolaj árában. Az adagolási kötelezettség fellazításával, sőt, még az eltörlésével sem lesz olcsóbb az üzemanyag, másrészt a zöld politikai célokat is megvalósító bioetanol-előállítók, képletesen szólva, félárbocra engedhetik vitorláikat.
Ma már nem a mezőgazdasági – százféleképpen megtámogatott – túltermelés visszafogása van az EU döntéshozóinak napirendjén, éppen ellenkezőleg: az élelmezésbiztonság megőrzése, a mezőgazdaság stratégiai jelentőségének az elismerése, mi több: a termelés növelésének „hogyanja”.
Mindemellett működik az EU Bioüzemanyag-lánc, a mezőgazdasági termelőket, szövetkezeteket, a növényolaj-termelést, a megújuló etanol- és biodízel-ágazatot összefogó szervezet, amelynek tagjai szorosan együttműködnek a kialakult válság élelmezési, takarmányozási és energiapiaci vonatkozásainak a kezelésében.
A bioüzemanyagok termelése fenntartható és megújítható. Például Magyarország szántóföldi adottságai és termelési szerkezete miatt cukornövényekből (répa, cirok) kevésbé, viszont kukoricából és gabonafélékből gazdaságosan lehet bioetanolt gyártani. „Kukoricát pedig nagyon tudunk termelni – szögezte le mosolyogva Sándorfy András. – Gondoljunk csak bele: 1 tonna (1267 l) bioetanol nagyjából 3,5 tonna kukoricából készül. Repcéből azért nem lehet a szükségletek szerint többet termelni, mert a száraz periódusok sorozatát nem bírja. Idén is sokat kitárcsáztak a gazdák.
Visszatérve a kukoricára: az elmúlt évek terményármozgásait tekintve a szemes kukorica ára az élelmiszerekével és az abraktakarmányokéval versenyez.
Úgy látom, hogy a megfizethetőség lesz a kulcsa az arra a kérdésre adott válasznak, hogy kenyeret vegyek vagy benzint tankoljak? A helyzetet tovább árnyalja, hogy a bioüzemanyag-előállítás során élelmiszer, takarmány és etanol vagy biodízel keletkezik. Tehát a mezőgazdasági termények bioüzemanyagként való hasznosításának esetleges korlátozása nem csökkentené a takarmányok árát. A korlátozásnak nem lenne nyertese, viszont a bioüzemanyag-előállítók lehetnek a vesztesei. Pedig megújuló működésükre nagy szükség van. Ha nincs elegendő fosszilis energiahordozó, csak egy fenntartható „zöld” rendszer tudja pótolni a hiányát.
„Most az egész világon érzékelhető az infláció, a terménykereskedelemben is folyamatos az áremelkedés. Ezt nem magyarázza meg egészében az orosz-ukrán konfliktus. A termelői árak felfelé mozgása akkor sem állna meg, ha holnaptól tűzszünet vagy béke lenne. Én úgy számolok, hogy minimum 1-2 év lesz, amíg helyreáll a gabonatermelés és -felvásárlás pénzügyi kiszámíthatósága.”
Forrás: Magyar Mezőgazdaság, VINICZAI