Fontos hír: az Agrárminisztérium 30%-kal megemelte az elszámolható kiadási összegeket a Vidékfejlesztési Program keretében meghirdetett. A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése” című pályázat vonatkozásában. A kérelmek beadására még 2023. június 30-ig van lehetőség. Közös érdekünk az öntözött területek nagyságának a növelése. Ehhez a kiírás átfogóan biztosít fejlesztési forrást minden, az öntözéshez kapcsolódó tevékenységhez.
Az ötödik rész
Az energia-szegénnyé váló világunkban érdemes utána nézni, hogy miből lehet még energiát nyerni. Tudjuk, hogy egyébként az energiaszegénységet nem a természetei erőforrások elégtelensége okozza, hanem egyes súlyosan elhibázott nagyhatalmi politikák. De! Ebbe nekünk sajnos alig van beleszólásunk. Amit viszont megtehetünk, keressük az energia-termelési lehetőségeket a saját környezetünkben.
Az egyik ilyen a víz helyzeti energiája. A középkori Magyarországon számos vízimalom működött, ahol nem csak gabonát őröltek, hanem fűrészelték a kivágott fatörzseket, és kalapácsos malmokban, az úgynevezett hámorokban törték a vasércet a vasgyártáshoz és a nagyobb köveket e házak építéséhez.
Vízi erőművek Magyarországon:
Kiskörei vízerőmű: 28 MW
Tiszalöki vízerőmű: 12, 9 MW
Kesznyéteni vízerőmű: 4, 4 MW
Békésszentandrási duzzasztómű: 2 MW
Ikervári vízerőmű: 2, 28 MW
Gibárti vízerőmű: 1 MW
Felsődobszai vízerőmű: 940 KW.
Körmendi vízi erőmű: évente 931 ezer Kilowatt-óra teljesítményt tud adni.
Alsószölnöki vízerőmű a Rábán
négy Francis – turbina működik, együttesen 200 kW beépített teljesítménnyel,
12 m³/s vízhozammal és 3 méteres esés-magassággal.
Időszakosan termel elektromos áramot
Budapesten a Kvassay-zsilip és vízi erőmű
Jelenleg nem termel áramot:
Kenyeri vízerőmű
Csörötneki vízerőmű
Pornóapáti vízerőmű
Ehhez képest e cikk szerzője úgy gondolja, hogy Magyarországon minden vízfolyást meg kellene három szempontból vizsgálni:
1) Hol és milyen mértékben és melyik szakaszokon lenne célszerű a medrében a vízfolyást duzzasztani azért, hogy a meder környezetében az optimális talajvízszint elérhető legyen.
2) És! Ha már duzzasztottunk, akkor azt is fel kell mérni, hogy a fel-vízi és alvízi oldal között mekkora helyzeti energia-potenciál lehetséges?
3) Ha van helyzeti energiánk, akkor abból mennyi villamos áramot tudunk nyerni? Ennek függvényében lehet, hogy tudunk egy kis tanyaépület világításához villany áramot termelni egy csörgedező patak erejével, de egy nagyobb vízhozamú és nagyobb mederesésű vízfolyás ereje elegendő lehet egy kisebb település háztartási elektromos áramigényeinek az ellátására is.
Végezetül: két fontos életút:
Viczián Ede: „A Magyar Királyság vízi erő készletei” című 1905-ben elkészült munkája ma is aktuális, és a megvalósításához a Kárpát-medencében élő népek gazdasági együttműködése szükséges.
Viczián Ede (1872-1931) 1903-ban szerzett mérnöki oklevelet a Budapesti József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1905-ben állami szolgálatba lépett, és a Szolnoki Folyammérnöki Hivatalnál, majd a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályán dolgozott. A Magyar Királyság vízi erőinek felmérésével úttörő munkát végzett a vízerő-hasznosítás és a tervszerű vízerő-gazdálkodás előkészítése terén. 1909-től a soroksári Duna-ág szabályozásának tervezője és a kivitelezés-vezetője. Tervei szerint épült a tassi elektromos vízierő-telep. 1920-ban szakértőként a Párizsba küldött békedelegáció tagja. Az 1920-as évek jobboldali mérnök mozgalmainak egyik közismert vezetője volt. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon)
Dr. Mosonyi Emil és a Tiszalöki Vízerőmű
Mosonyi Emil József (1886–1939)Tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és a Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémián tanult. 1934-től műegyetemi tanársegéd, 1942 és 1948 között az Öntözésügyi Hivatalban, majd Vízerőügyi Hivatalban volt mérnök.
1948-tól egyetemi előadó, 1953 és 1957 között tanszékvezető egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen.
1950-től a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszerrel összefüggő tárgyalások műszaki irányítója volt. A tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke volt. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagy-távlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely abban az időben nemzetközileg is úttörő munkának számított.
1956-ban tagságot vállalt a Budapesti Műszaki Egyetem Oktatóinak Ideiglenes Forradalmi Bizottságában, ezért 1957-ben felfüggesztették állásából, de szakértelmét nem tudták nélkülözni.
1964-ben a Baden-Württenbergi kultuszminiszter tanszékvezetőnek hívta meg Karlsruhei Egyetemre, ahol haláláig egyetemi tanár volt.
1965-ben a távollétében elítélték és csak 1990-ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült.
1964-ben a FAO kérte fel szakértőnek, Afrika vízgazdálkodási és élelmezési feladatainak a megoldásához. A világ minden részében végzett szakértői munkát, elsősorban a vízerő-hasznosítás területén és a világ 52 városában tartott előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Kutatásai tették lehetővé a Rajna-Majna Duna hajózható csatorna és hajózsilipsor korszerű és gazdaságos kialakítását.
Számos egyetemen, tanfolyamon tartott előadásokat, 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulous-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben a levelező tagjává választotta. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem 1993-ban Mosonyi-díjat alapított a „fenntartható vízerő” témában.
Életének fő műve a háromkötetes vízerő-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar és német nyelven is megjelent. Kiemelkedő a mintegy 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége. 1950 és 1954 között a Magyar Hidrológiai Társaságnak az elnöke volt, 1990-től a Társaság tiszteletbeli tagja. Az 1950-es években elnöke volt a Balatoni Intéző Bizottságnak, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságának, továbbá e nemzetközi szervezet alelnöke. Ő és professzor társai 1967-ben megalapították az International Water Resources Association-t, a Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetséget. 1995-ben alapítója és első elnöke volt az International Hydropower Association-nak, azaz a Nemzetközi Vízerő-hasznosítási Szövetségnek. 2009-ben, életének 99. évében hunyt el Németországban. (Forrás: Wikipédia)
Az ötödik rész zárógondolata:
A napfény hatására a felszíni vizek medrében hatalmas tömegű szerves anyag termelődik, amit kitermelve és levegőn szárítva, mobil kazánokban el lehet égetni, és közösségi terek, iskolák, középületek fűtését meg lehet ennek a segítségével oldani.
Szólni kell még a felszíni vizek medrében keletkező iszap hasznosításáról is. Nem minden iszap veszélyes hulladék. Vannak olyan ipari eredetű iszapok, amelyek valóban veszélyes hulladékok és vannak olyan szerves anyagban gazdag iszapok, amelyek laboratóriumi ellenőrzés után a homokos váztalajok javítását segíthetik, növelve ezzel azok szerves anyag tartalmát és vízmegkötő képességét.
Ilyen lehetőség kínálkozik például a Duna–Tisza közén a Homokhátság homok-talajainak a javításához a Balaton medréből kitermelt iszapok segítségével.
A balatoni iszapokat teherszállító uszályok rakodóterébe szivattyúzva a Sió csatornán keresztül ereszkedő hajózással, tehát gyakorlatilag energia nélkül, olyan dunai kirakodókhoz lehet hajón vinni, amelyek Bács-Kiskun megye partjainál alakíthatók ki.
Az október 8-án a Közgyűlésünkön elmondott felszólalást e cikk-sorozat hatodik és egyben záró részében pedig azzal tervezem lezárni, hogy felvázolok egy lehetséges jövőképet a magyar vízgazdálkodás jövőjére vonatkozóan, amely összefoglalóan és elemeiben is tartalmazni fogja az eddig leírtakat. A reményeim szerint könnyen be tudjuk majd látni, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcső Rendszer (BNVR) elutasítása hibás döntés volt.
Lehet, hogy a szocialista gigantománia nem volt helyes, de az egy nagy duzzasztás helyett a több kisebb meder-duzzasztás elvének alkalmazása, gondosan figyelve a folyó környezetében a talajvíz-szintek alakulására, valószínű, hogy a követendő megoldás.
Dr. Paál Sándor PhD, c. egyetemi docens, a KPE Országos Elnökségének a tagja
