Jó most egy kicsit egyedül lenni, miközben Myles Kennedyt hallgatom. A zene kikapcsol és gyógyít. Szeretem a dalait, van benne valami, ami nagyon megérint. Hogy mi? Nehéz pontosan megfogalmazni, de talán nem is kell…
Sok minden jár most a fejemben. Kérdés kérdés után, melyre nem tudom a választ. Vagyis ez nem teljesen igaz. Van, amire tudom és van, amire várom. Az ember – közeledve a választások időpontjához – végigtekint az elmúlt 13 esztendőn. Emlékek, események, történések sora, emberek arca villan fel.
Az ember elgondolkozik ilyenkor. Volt-e értelme ennek a sok munkának, küzdelemnek? Vagy a mai világban már semmi sem számít, csak az, hogy az adott pillanatban ki a leghangosabb és legerőszakosabb? Nem tudom. Bízom a csendes többségben, akik még értékek, elvek mentén mozognak és gondolkodnak. De mi minősül manapság értéknek? Minden normális ember viszolyog attól a sok gyalázkodástól, ami most zúdul ránk nap, mint nap. Én ebben így nem akarok részt venni. Nem az én világom a gyalázkodás, persze vannak, akik ezt is rám akarják fogni.
Ma reggel a Polgármesteri Hivatalba menet egy idős úrral találkoztam. Néha összefutunk ilyentájt. Rám mosolygott, intett, köszöntünk egymásnak, ahogy szoktunk és mindenki ment a dolga után. Sajnos a nevét nem tudom. Nem hiszem, hogy a polgármesternek szólt, inkább az embernek. Jól esnek ezek az apró, udvarias gesztusok, hiszen ma már lassan köszönni is elfelejtünk egymásnak.
Átéltem sok mindent a tizenhárom év alatt. Volt mikor piedesztálra emeltek, mert valamit ki mertem mondani. Sokan keresték akkor a „barátságomat”, már sokszor kínos is volt. Aztán voltak nehéz időszakok is, amikor a „nagy barátok” elfordultak, aki még tegnap „istenített”, ma köpköd rám. Tudom, egy politikus életében ilyen korszakok mindig vannak. Igyekszünk rá felkészülni, de akkor is… a másikban való csalódás mindig fáj. A legfontosabb akkor is: soha ne felejtsük el, honnan jöttünk! Én egy egyszerű falusi gyerek voltam, s vagyok ma is, mindenem, amim van a szülői házból hoztam magammal.
Biztos, hogy nem csak jó döntéseket hoztam az elmúlt évek során, lehet, hogy ma már másképpen döntenék, de vállalom minden lépésemet, kimondott szavamat. Nem fogok letagadni semmit. És nem fogok felelőtlenül ígérgetni és hazudozni, csak hogy nyerjek. Az nem én lennék. Nem akarok egy hazugságra épített világot.
Kiskunlacházán ma jó végig menni. Ez egy csodálatos település, tele a mi értékeinkkel. Bízom benne, hogy amit közösen felépítettünk, nem rombolják le politikai kalandorok. Bízom a csendes többségben…
Forrás: Dr. Répás József Facebook oldala
