Gondolatok egy kisgazdától a kommunizmus áldozatainak emléknapján

Ha az ember a történelmet ismeri, nem nehéz az emberi társadalom egy bizonyos részét felismerni és cselekedeteit megítélni. Aki pedig a történelmet nem ismeri megérdemli-e a jobb jövőt?

A marxizmusban nem egy pártról, hanem az emberiségnek sok szenvedést előidéző tanról van szó, melynek végcélja a keresztény és nemzeti gondolatot valló államok és kultúrájuk megsemmisítése.

Erre bizonyíték az orosz bolsevik forradalom – évtizedekig tartó, világot behálózó – hatása és a nemzeti kormányokat megdönteni akaró, felfordulásokat szító tevékenysége, nem beszélve a Komminternről, melynek célja volt nemzetközivé tenni a világot. A II. Világháború utáni következmény volt pedig a marxista álarcba bújt sztalinista, maosita terjeszkedés, százmiliónyi ember likvidálása.

Ha fegyverrel nem sikerült, miért ne sikerülne politikai meggyőzéssel – kérdezik a szellemi örökösök. Kevert lakossággal, nyílt társadalommal végezni a több ezer éve létező civilizációval. Javaslom a magyar és európai jobboldali képviselőknek, hogy az Unió ülésein hangozzék el: a menekülteket korlát nélkül befogadni akaró ”elvtársak” vezérkara mutasson példát, fogadjanak be családonként 50 – 100 főt, legyen ez útmutatás számukra a nyílt társadalom felé vezető úton.

Szükséges és jó emlékezni arra, amin keresztül mentünk, az ilyen emlékezésben van mindig erő és biztonságtevés a csüggedés ellen. Bölcs elmélkedés a megpróbáltatások felett, hogy megőrizzük méltóságunkat és tisztán lássuk az isteni igazságot.

Szolnok megye – Nagykörű – Guth Sándor KPE megyei elnökség tagja