Mindig izgalmas kérdés, hogy egy kísérletből, mikor lesz ipari méretekben is hasznosítható projekt, beruházás, vagy egyáltalán lesz-e? A koronavírus járvány kapcsán látjuk, hogy egy ilyen, az egész emberiséget megrázó esemény mennyire felgyorsítja – ebben az esetben az oltóanyagok – kísérleti fázisból a gyártásig vezető útját.
Az energia „termelésben” nem ennyire feszes a tempó, de a szakembereknek és a felelős döntéshozóknak, politikusoknak már most el kell tűnődniük azon, hogy a világszerte növekvő energiaigényt miként lehet majd kielégíteni az elkövetkező évtizedekben.
Nagyfokú egyetértés mutatkozik abban, hogy a megújuló energiaforrások arányát növelni szükséges, az viszont már sokszor éles vitát vált ki, hogy melyik forrást és milyen mértékben használjuk, mennyi legyen a beruházás illetve, adott esetben a támogatás összege? Azonban – jó néhány évtizedig – képtelenség lesz csak megújuló energiaforrásokból megoldani az energiaszükségletet. Hazánkban is – és néhány szerencsés országot kivéve – világszerte, szükség van olyan stabil, alapenergiát szolgáltató erőművekre, mint az atomerőművek. Aggódva a klímaváltozás miatt kérdezheti valaki, hogy a fosszilis – kőolaj- kőszén és gázerőműveket mivel válthatjuk majd ki?
Erre lehet majd opció a fúziós reaktor illetve erőmű.
A fúziós reaktorban atommagok egyesülésekor létrejövő energiatöbbletet hasznosítjuk. A Nap energiája is ilyen fúziós reakcióból származik.
A reaktorkamrába a trícium és deutérium keverékét juttatják be, 100-150 millió fokosra hevítik és az így keletkező ionokat körpályára kényszerítik mágneses térrel. A reakcióban hélium keletkezik, ami a légkörben is előforduló, semleges, nem sugárzó gáz. A reaktor falát folyékony fémmel (!) tervezik hűteni, az elvezetésre kerülő hővel pedig turbinákat hajtanak meg. A turbina villamos generátort működtet, amivel a villamos hálózatba lehet táplálni az áramot.
Fentiekből is kitűnik, hogy közel sem egyszerű technológiáról van szó. A világon sok tudós világméretűnek mondható összefogás keretén belül mintegy 60 éve dolgozik azon, hogy olyan szerkezetet alkosson, amely magfúzió felhasználásával energiát képes termelni.
Hogy a jövőben mi várható, arról érdemes két szakembert idéznem.
Egyikük Dr. Zoletnik Sándor magyar tudós, az úgy nevezett Eurofusion konzorcium magyar koordinátora: „ A fúziós energia kiaknázásához vezető út következő lépése az ITER nevű kísérleti fúziós reaktor, mely a dél-franciaországi Cadarache-ban épül és a 2030-as években remélhetőleg demonstrálja ipari mértékű teljesítmény termelését fúziós reaktorban. A szükséges további berendezések felépítési idejét és a kísérleteket figyelembe véve ma úgy tűnik, hogy valamikor a XXI. század második felének elején indul be az első olyan fúziós erőmű, amely energiát ad majd a hálózatba.” 1
A másikuk a fent nevezett ITER főigazgatója Bernard Bigot: „A fúziós energia egy valós opció. Fizikusok közé tartozom. Nagyon sok lehetőséget megvizsgáltunk, a nukleáris energia az egyedüli, ami hosszú távon szóba jöhet. Az ITER-projekt szerintem olyan lehetőség, ami működhet. Nem garantálhatom, hogy működni fog, de tudni akarom, hogy így van-e. Hatvan évnyi fúziós kutatómunka után vagyunk annyira magabiztosak, hogy szerintünk működni fog, még a rengeteg akadály ellenére is…”2
Kékesi Márton (KPE)
1 www.magfuzio.hu/koszonto
2 www.index.hu/techtud/2019/1001
