A Rystad Energy norvég kutatóintézet arra hívta fel a figyelmet friss közleményében, hogy a nagy olajtársaságok bizonyított olajkészletei riasztó ütemben csökkennek, mivel az új felfedezések nem elegendőek ahhoz, hogy teljesen pótolják a jelenlegi termelés üteme mellett fogyó készleteket.
TAVALY A NAGY OLAJTÁRSASÁGOK KÉSZLETEI ÁTLAGOSAN NETTÓ 15 SZÁZALÉKKAL CSÖKKENTEK, MÍG A FENNMARADT ÁLLOMÁNY KEVESEBB MINT 15 ÉVRE LEHET ELEGENDŐ.
A készletek növelése azonban nem könnyű feladat, hiszen a korábbi évek alacsonyabb olajára és a koronavírus-járvány miatti pénzügyi nehézségek következtében a társaságok visszavágták a beruházási költségeiket. Emellett pedig az új felfedezések sem hozták meg a várt áttörést. Ez amiatt is fontos, hogy bár folyamatosan zajlik a nagy olajtársaságok kizöldülése, de ez jelentős költségekkel jár, amit jellemzően az olajtermelés bevételei fedeznek. Ezért nagyon fontos a következő években a stabil termelés fenntartása.
A GLOBÁLIS OLAJIPAR FELFEDEZÉSEI AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN 1,2 MILLIÁRD HORDÓ OLAJAT TETTEK KI, AMI 7 ÉVE A LEGALACSONYABB SZÁM.
A jelenlegi helyzetet az alábbi ábra mutatja be, látható, hogy elsősorban az Exxon bizonyított készletei csökkentek jelentősen, de a BP és a Shell tartaléka is lejjebb került. Ezzel szemben a Chevron, a Total és az Eni esetében nem figyelhetőek meg hasonló problémák egyelőre. Ha az olajkészleteket a termelés volumenéhez hasonlítjuk, akkor viszont már a Chevron sem teljesít annyira jól, akinek a készletei még 10 évre elegendőek a jelenlegi termelési ütem mellett, míg a Shell esetében ez már csak 7,4 év.
Az Exxon esetében egyébként főleg azért látható a 30 százalékos éves csökkenés, mivel jelentősen lefelé módosították a kanadai olajmező és az amerikai palagáz készleteiket, de ezen kívül még voltak más leírások is. A készletek leírása mellett az is szerepet játszik a csökkenésben, hogy egyes társaságok, mint például a BP, értékesítették meglévő eszközeik egy részét.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a világ kezd kifogyni az olajtartalékokból, hanem csak azt, hogy az elmúlt évek olajárai mellett nem érte meg többet fordítani ezekre a befektetésekre. Emellett pedig egyre nagyobb a nyomás a társaságokon az energiaátmenet és a kizöldülés irányába, ami alacsonyabb beruházási hajlandóságot eredményez a fosszilis energiahordozók terén, illetve sok esetben a meglévő eszközök értékesítését vonhatja maga után. Itt természetesen jelentős eltérések vannak az egyes olajtársaságok stratégiái között. A probléma azonban az, hogy ezeknek a társaságoknak továbbra is szükségük van az olajtermelésből befolyó készpénzre ahhoz, hogy finanszírozni tudják a környezetbarát átalakulásukat.