Az idei tavasz időjárása szerencsére jóval több csapadékot hozott a különböző mezőgazdasági kultúrák számára, mint az elmúlt két év hasonló időszaka. Ez egyrészt öröm a termelőknek, ugyanakkor a gyümölcsösökkel rendelkező gazdák számára meglehetősen nagy kihívást és növénykórtani jellegű veszélyt is jelent. A csonthéjas kultúrákat fenyegető moníliás fertőzések mellett az almatermésű kultúrák is meglehetősen nagy veszélyben vannak most.
Tűzelhalás
Az almatermésűek tűzelhalását egy baktérium faj (Erwinia maylovora) okozza, amely igazság szerint minden zöld növényi részt képes lehet megfertőzni, de a virágzás idején a kinyílt virágok megnövekedett fogékonysága folytán ez az időszak a leginkább veszedelmes a gyümölcsfák számára.
A tűzelhalás kórokozója – egyes hiedelmekkel ellentétben – kizárólag a Rosaceae család Pomoideae alcsaládjába tartozó, azaz almatermésű fajok megfertőzésére képes. Más fajokat, pl. a csonthéjasokat sohasem képes megfertőzni. Ha ilyen fán, bokron a tűzelhalás tüneteire hasonlító hervadó, barna növényi részeket találunk, akkor ott a csonthéjasok moníliája (Monilia laxa) károsított!
A baktérium döntően a megtámadott fás részekben telel át, rákosodó, csúnya sebeket okozva. Tavasszal az itt képződő baktérium tartalmú exudátum tud a szél, vagy rovarok segítségével eljutni a többi gazdanövényre. Mivel hazánkban rengeteg gazdanövénye van a kórokozónak, amelyek szinte bármely kis erdősávban is előfordulhatnak, a fertőző anyag jelenléte nagy valószínűséggel mindenütt biztosított.
A betegség megjelenésekor a kialakuló hervadások, barnás elszíneződés mellett jellegzetes tünet a károsodott felületeken megjelenő, baktérium tartalmú, barnás színű exudátum cseppek jelenléte. A kórokozó jelenlétét nem nehéz észrevenni a gyümölcsösben. Ugyanakkor, ha már szép, tipikus tünetek találhatók egy üzemi gyümölcsösben, ott már nagy a baj és nem lesz könnyű a kórokozót visszaszorítani.
A tűzelhalás elleni védekezés alapja a fertőzött fás részek eltávolítása és azonnali megsemmisítése a metszés során. Nem árt, ha a szomszédos utak, mezsgyék, szórvány és felhagyott gyümölcsösök mentén is körülnézünk. Sokszor találni ilyen helyeken brutálisan fertőzött körte, alma, birs fákat. Ezen fertőzési források kiiktatása drasztikusan csökkentheti a fertőzési nyomást.
A virágzás előtti időszakban a kórokozó ellen engedélyezett réz tartalmú készítmények használata más kórokozók, így pl. a varasodás mellett hatékonyan elpusztítja a tűzelhalás szabadon, a növények felszínén levő kórokozóját. A virágzás időpontja ugyanakkor kissé problematikus. A legtöbb réz hatóanyagú készítmény egyes fajták esetében gyengébb – erősebb fitotoxikus tüneteket okozhat a virágokon, amelynek gyenge kötődés, gyümölcskezdemények elrúgása lehet a következménye. Erre mindenképpen figyelni kell az alkalmazandó szer kiválasztásánál.
A gombák is most támadnak
A baktériumos eredetű tűzelhalás mellett a már emlegetett varasodás (almán a Venturia inaequalis, körtén a Venturia pyrina) számára is szinte ideálisak a fertőzéshez a feltételek. Bár a körte varasodása micéliumos formában a vesszőkön is áttelel és konídiumokkal is fertőz, de mindkét faj esetén a csapadékos időjárás következményeként az aszkospórák szóródása folyamatos. Maga az aszkospórák kilökődése a peritéciumból egy tisztán fizikai folyamat, amelyhez nedvesség szükséges. Akár csak az aszkospórák csírázásához a levelek és a fiatal gyümölcs kezdemények felületén.
Igazság szerint a varasodást okozó gombák első kártétele, tüneteik első megjelenése nem az első, leveleken fellelhető foltok formájában ölt sok esetben testet, hanem az első gyümölcshullás rendkívül súlyos mértékében. Nagyon gyakori, hogy ilyen csapadékos tavasz után a lehullott fiatal embriók, gyümölcs kezdemények nagymértékben fertőzöttek varasodással. Bár ezeken az apró gyümölcs kezdeményeken azok igen gyors elhalása miatt konídium képződés alig történik, így a fertőzési lánc folytatásában a szerepük minimális, ugyanakkor egy ilyen hatalmas gyümölcs kezdemény elvesztésének súlyos, negatív hatásai lehetnek a termés mennyiségére.
A varasodás mellett az alma esetében érdemes figyelni a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) jelenlétére. Amennyiben a metszéskor nem sikerült az összes, lisztharmattal fertőzött rügyet levágni és eltávolítani, úgy azokból teljesen fertőzött levelek fognak kihajtani, amelyeken a sporuláció igen gyorsan megindulhat.
A varasodás és az alma lisztharmat ellen is nagyon sok engedélyezett és hatásos készítmény van forgalomban. Amennyiben virágzás alatt használnánk ezeket a készítményeket, mindenképpen ügyeljünk a beporzó szervezetek védelmére. A vad- és a mézelő méhek aktív repülési időszakában ne végezzünk kezeléseket. Megfelelő beporzás nélkül nem nagyon lesz termés, amelyet megvédhetnénk.
Forrás: Agrofórum Online, Hertelendy Péter
