Először azt hittem, hogy csak véletlen…
Beszéltünk ketten egy háztartási gépről a szobában, ahol a számítógépeink is vannak. Rövid idő elteltével, amikor a géphez ültem, azonnal feldobta a reklámoldal, hogy hol, mennyiért vehetem meg. Akkor még úgy gondoltam, biztos ők is ugyanabban az időben gondoltak reklámozásra.
De nem. Tegnap úton voltunk és mivel szeretjük a zenét, ezért Santanát hallgattunk a kocsiban, méltatva, milyen nagyszerű művész. Csak mobiltelefon volt nálunk, de például én elő sem vettem a táskámból. Eltelt a nap, majd reggel a buszmegállóban belenéztem, mi hír van.
És csak álltam és azon gondolkodtam, vajon mit nem tudnak rólam? Az első hír egy facebookos ajánlás volt a „Santana Tribute Band” fellépésére.
Nem vagyok üldözés-mániás, csak időnként érzek „összeesküvés” elméleteket (például a sok tv adó egyszerre sugárzott és újra hangosabb reklámjai nyomán, természetesen az ajánlóval együtt legalább 10 perc) de ez elgondolkodtatott.
Az a véleményem, hogy engedtessék meg nekem, én dönthessem el mit szeretnék fogyasztani, vásárolni, hallgatni, látni és ha ehhez segítség kell, azt megköszönöm. Szeretném a magánszférám megőrizni úgy, hogy kütyük, telefonok és számítógépek között se azt érezzem, hogy figyelnek, oktatnak, és bármi áron le akarnak valamit tolni a torkomon.
(egy kisgazda véleménye)
