Szabályok és felelősség

Fotó: infostart.hu

Tegnap szokás szerint az M6-oson tartottunk hazafelé és már a lekanyarodó sáv közelében lassabban gurultunk a szélső sávban. Az „anyósülésről” is szoktam nézegetni a tükörben, mert rengeteg „felsőbbrendű” autó és kisbusz állt már a hátunkba – akár 130-nál is – hogy takarodjunk előle.

Nos, most belepillantva egy kisbusz közeledett óriási sebességgel, amitől valamit mondtam (nem tudom, csúnyát-e), de teljesen bizonyos voltam benne, hogy a hátunkba csapódik. Olyan közel volt, hogy és olyan gyorsan történt minden, hogy nem lehetett kitérni előle, sajnos.

Aztán a sofőr elrántotta balra (a belső sáv üres volt), majd félve a szalagkorlátnak ütközéstől, elrántotta jobbra és jóval előttünk a mély árok útpadkáján lavírozott, majd felborult.

A legdurvább horrorfilmesek sem tudnak ilyen jeleneteket produkálni. A felboruló kisbuszból elkezdtek hullani az emberek kifelé és ahogy pördült, még rájuk is fordult az autó.

Megállt az élet. Sajnos 2 ember ott helyszínen életét vesztette, a többi 6 sérültért mentőhelikopterek és mentőautók jöttek és küzdöttek.

Nem tudom, mi történt a sofőrrel, hogy nem látott minket maga előtt, miért ment olyan sebességgel, ami még autópályára sem való, de a halottak már nem kérdezhetik.

Nincs tanulság, mert nem „píszí”, nincsenek könnyek, mert a katasztrófavédők, mentők, tűzoltók, rendőrök minden nap szembesülnek a felelőtlenséggel, a drámával, a halállal.

Nincsenek elfásulva, végzik a dolgukat, halkan megjegyezve, hogy utálják őket, mikor a biztonsági öv bekötetlensége miatt büntetnek.

Nos a fent leírt balesetben két ember sérült kevésbé, azok, akik bekötötték magukat.

Már nem lehet „visszacsinálni”, az életek, akik „elszálltak” szerető szülők gyermeke, vagy szerető gyermekek édesapja. Valószínűleg munkából tartottak hazafelé. Mégsem érkeztek meg.

A KRESZ-ben az életvédelemmel kapcsolatos szabályok világosak és követhetők. Ha megtisztelnék magunkat és közlekedő, vagy utastársainkat, ha nem intéznék el egy vállrándítással, hacsak egy picit is éreznék a felelősséget a másik ember iránt, akkor jóval kevesebb halálos baleset lenne az utakon.

Próbálok úgy fogalmazni, hogy senkit se bántsak meg, mert lehet, hogy a sofőr rosszul lett, az is lehet, hogy kérte, kössék be magukat.

Itt már nincs tanulság, mindenkinek a szabályok betartását és balesetmentes utat kívánok.

PI, KPE

(A fotó illusztráció)