Diplomáciai csörtéhez vezetett a tíz plusz öt évre megkötött új magyar–orosz földgázszerződés, Ukrajna egész konkrétan válaszcsapást helyezett kilátásba. Miről szól pontosan ez a konfliktus, miért fáj ennyire az ukránoknak a magyar–orosz kézfogó, köthettünk volna-e rövidebb távú megállapodást és beleszólhat-e a játszmába az Európai Bizottság? Deák András Györggyel, az NKE Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének kutatójával eredtünk a válaszok nyomába. Szájbarágó. Kapcsolódó
Már a jószomszédi viszony megromlásáról beszél az ukrán külügy a Gazprom-szerződés miatt
Aláírták az újabb hosszú távú vásárlási szerződést Szijjártó Péterék az orosz állami gázvállalattal.
Egész pontosan mi a problémájuk az ukránoknak a magyar–orosz gázszerződéssel?
Azzal biztosan van gondjuk, hogy a tíz plusz öt éves megállapodásban rögzített 4,5 milliárd köbméternyi földgázból 3,5 milliárd Ukrajnát megkerülve, déli irányból, a szerb–magyar vezetéken keresztül érkezik hozzánk, amelyet október 1-jén adnak át. A maradék egymilliárd köbméternyi földgáz pontos útját nem tudjuk követni: jöhet akár ukrajnai vagy szlovák tranzittal, akár a Lengyelországon át futó Jamal vezetéken, esetleg az Északi Áramlaton át egészen az ausztriai Baumgartenig, s onnan be Magyarországra. Ha működik az Északi Áramlat 2, akkor az orosz állami energiavállalat, a Gazprom bizonyosan meg tudja oldani, hogy azon keresztül, Ukrajnát megkerülve szállítson nekünk.
Az ukránok másik nagy fájdalma – ahogy a lengyeleké vagy az amerikaiaké is –, hogy elkészült az Oroszországot és Németországot a Balti-tenger alatt összekötő Északi Áramlat 2. A vezeték európai szintű engedélyezési folyamata még nem zárult le, és amíg ez tart, az európai országoknak lehetőségük van új konstrukcióban – rövidebb idejű – gázszállítási megállapodásokat kötni az oroszokkal.
Az ukránoknak kifejezetten fáj, hogy a magyar kormány az elsők között szerződött – a régi szerződéshez képest rövidebb időre, de így is tíz plusz öt évre elköteleződve – a Gazprommal,
ilyen szempontból a magyar–orosz megállapodást nem a legjobban sikerült időzíteni. Arról persze nem tehet a kormány, hogy most volt lehetőség szerződést hosszabbítani. A németországi gázcégek például egyenesen menekülnek a hosszú távú szerződésekből, ott a Gazprom egyre inkább közvetlenül a fogyasztóknak adja el a saját gázát. Ukrajnának más országok rövid távú Gazprom-szerződései azért érnék meg jobban, mert azok lejártával az ő szállítási kapacitásaikat nagyobb eséllyel kötnék le újra, amiből hatalmas bevételre tehetnek szert.
Harmadrészt eddig Ukrajna a saját nyugati határán azt a gázt tudta visszavásárolni uniós importőrcégektől, amely rajta ment át. Politikai okokból nem akartak a Gazpromtól közvetlenül vásárolni, még ha ez kicsit drágább is volt így. Ahogy csökken azonban az ukrán tranzit, úgy lesz egyre körülményesebb földgázt venni és behozni az EU-ból. Távolabbi belépési pontoktól kell odavinniük, és lehet, hogy a mennyiség sem lesz elég. Mindez azzal fenyeget, hogy az ukránoknak vissza kell majd kullogniuk a Gazpromhoz közvetlen beszállítást kérni, ami politikailag mindenképpen megalázó és üzletileg is kellemetlen lehet.
Az ukránoknak fáj, hogy hosszú távra szerződtünk az oroszokkal, köthettünk volna rövidebb időre szerződést?
Igen, lett volna rá lehetőségünk, de több szempontból is finoman szólva kellemetlen következményekkel járt volna, ugyanis a földgázbehozatalban és -kereskedelemben fontos szerepet játszó, a kormányhoz közel álló MVM vagy a MET Magyarország Zrt. elveszítette volna létjogosultságát ebben a szektorban. A gázmolekulákat ezek a vállalatok veszik át a határon, és adják el az ipari fogyasztóknak, de rövid távú gázszerződés esetén a Gazpromnak a magyar cégek közbeékelése már nem érte volna meg. A magyarországi ipari fogyasztóknak a Gazprom is el tudná adni közvetlenül a gázt (ez a gyakorlat például Németországban vagy Nagy-Britanniában, ott a Gazprom köztes cégek nélkül, közvetlenül adja el az ipari fogyasztóknak a gázt). Ráadásul
a rezsicsökkentés, az alacsonyan tartott gázár fontos eleme a magyar kormányprogramnak, és az MVM szerepvállalása nélkül nem lehetne kiegyenlíteni a földgáz piaci árának ingadozását.
Az ukránok a magyar–orosz gázmegállapodással óriási veszteséget kénytelenek elszenvedni?
Rövid távon semmi ilyesmiről nincs szó. Ukrajnának 2024-ig aláírt gáztranzit-megállapodása van a Gazprommal, vagyis az orosz fél előre lekötött bizonyos mennyiségű kapacitást az ukrán vezetékben. Az ukránok tehát inkább a 2024 utáni időszak miatt aggódnak, hisz ki tudja, hogy a Gazprom a Dél-Európán át jövő vezetékrendszerén és az Északi Áramlaton keresztül mennyi gázt fog a kontinensre juttatni, elkerülve az ukrajnai Szojuz és Testvériség vezetékeket. Az Északi Áramlat 2 kapcsán a németek írásbeli ígéretet tettek arra, hogy bizonyos mértékig segítenek a 2024-ben lejáró tranzitszerződés meghosszabbításában. A mostani magyar–orosz megállapodás viszont az ukránok szerint épp ezzel megy szembe.
Az ukrán külügyminiszter azt mondta hétfőn egy helyi lapnak: Magyarország ugyanolyan nyereséges szerződést tudott volna kötni Ukrajnával a gázszállításról, mint amilyet hétfőn a Gazprommal aláírt. Ez igaz?
Mi soha nem kötöttünk gázszállításról megállapodást az ukrán földgázvállalattal, évtizedek óta az oroszokkal, a Gazprommal állapodunk meg, az ukránok eleve a magyar határig vagy annak közelébe hozzák a gázt. Csak a tranzitban vesznek részt, de ők is a Gazprommal egyezkednek. Így nem merült fel olyan eshetőség, hogy Magyarország Ukrajnával szerződjön gázszállításról. Az ukránok régóta szeretnék, hogy részben megszabaduljanak az orosz tranzitszerződésektől, és a nyugat-európai gázcégek az orosz–ukrán határon vegyék meg a földgázt, az ukrán fuvart az Ukrtranszgaznál is ők intézzék, ne a Gazprom. Ebből a régi vágyból fakadhatott az ukrán külügyminiszter tegnapi megállapítása is. A Gazprom valószínűleg ezt bármilyen áron megakadályozná, és az európai országoknak sem érné meg.
Az ukrán külügy közleményben kért felülvizsgálatot az Európai Bizottságtól az új magyar–orosz gázmegállapodásra, hogy az megfelel-e az európai energetikai jogszabályoknak. Mit jelent ez pontosan?
Idevág az előző kérdésre adott válasz vége, vagyis az ukránok valójában a németeknél kopogtatnak, hogy tartsák be, amit ígértek, vagyis segítsenek kedvező tranzitmegállapodást kötni az oroszokkal 2024 után. Az Európai Bizottsághoz viszont formálisan hiába fordulnak:
a bizottság megfogalmazhat fenntartásokat, de nem szólhat bele, hogy honnan jön a földgáz.
Legfeljebb a vezetékek kapacitásának elosztásába lehet beleszólása, vagyis hogy mekkora kapacitást köthet le az északról és dél felől jövő csövekben a Gazprom.
Mit jelenthet Ukrajna részéről a válaszcsapás, amelyet a magyarokra mér?
Egyelőre senki sem tudja, az biztos, hogy a gázvezetéket nem zárhatják le, hisz megállapodásuk van a Gazprommal, óriási botrány lenne belőle, és ők is hatalmas összeget buknának rajta. Közvetlenül minket nem tudnak elzárni a földgáztól, hiszen a beregdaróci állomáson keresztül már nem jön be Magyarországra gáz. Inkább politikai akcióra gondolhattak a fenyegetéssel, de ezt egyelőre csak ők tudhatják.
A mostani helyzet eredményezhet bármilyen változást a hazai lakossági gázárban?
Közvetlenül az ukrán–magyar konfliktustól nem várható, hogy hatással lenne a hazai árra, Gulyás Gergely a szerdai Kormányinfón az Index kérdésére megerősítette, amit korábban Szijjártó Péter mondott, vagyis nem emelkedhet a gáz ára a szerződés aláírása nyomán.
Forrás: index.hu, Gabay Balázs
