Sokszor történik olyan esemény, amire, vagy aminek az elmaradására nem számítottunk.
Harminc év telt el a rendszerváltozás óta. Tíz éve polgári kormány van Magyarországon.
Látszólag tehát minden alapfeltétel biztosított lenne ahhoz, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapjáról méltó módon megemlékezzünk.
Sajnos az idei évben nem ez az első nemzeti ünnep, évforduló, melyet nem tudunk korábbi évekhez hasonló ünnepélyes keretek között, nagyobb nyilvánosság előtt megtartani.
A hónapok óta terjedő vírus megakadályozza ezt, hiszen elővigyázatosnak kell lenni. A Polgári Kisgazdák is azt a tanácsot továbbították, hogy idén – sajnos – maradjanak el a rendezvények.
Válasszunk más módot tehát arra, hogy lerójuk kegyeletünket az akkori – neves és névtelen – hősök előtt.
Üljünk le családi beszélgetésre, mondja el mindenki saját emlékeit, gondolatait, tegye fel kérdéseit.
Sétáljunk el lakóhelyünk környékén azokra a helyekre, melyekről tudott, hogy valamilyen szerepet játszottak 1956-ban. Rójuk le akár egyedül is kegyeletünket az ismert emlékhelyeken. Menjünk ki a temetőbe, emlékezzünk a hősökre.
Főleg az idősebb korosztályt bíztatom: meséljenek minél többet az 56-os eseményekről mai fiataloknak, mert nincs hasznosabb dolog, mint a közvetlen élmény átadása!
Sajnos már egyre kevesebben vannak közöttünk olyanok, akik tevékeny részesei voltak az akkori szép és nemes harcnak. Fontos, hogy ők megszólaljanak!
Talán az sem haszontalan, ha az akkori gyermekek – mint én is – mesélnek a látottakról, hallottakról, mert megéltük a szent órákat, vannak még kitörölhetetlen emlékeink.
Ami megmaradt bennem, azt próbálom elmesélni a környezetemben élőknek, emlékezni pedig elsétálok a Bem térre, ahol áldott emlékű szüleimmel voltám még azon a langyos októberi délutánon-estén.
Hiszem és remélem, hogy a Polgári Kisgazdák idén is megtalálják a módját annak, hogy saját maguknak és környezetüknek 1956 eszméihez méltóvá tegyék október 23-át.
Dr. Bakos Zoltán
