Derekegyház, Szentes – Mi csinál két 8. osztályos fiú, ha nem szeretnek sorban állni a palacsintafesztiválon palacsintáért? Feltalálják az automata palacsintasütő gépet! A masina adagolja a tésztát, megfordítja a palacsintát, aztán szépen kicsúsztatja a tányérra. Csatlós Vencel és Niethammer Tamás díjat is nyertek a találmányukkal.
– Már tanév elején elkezdtünk ötletelni, hogy mivel készüljünk a szekszárdi Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Versenyre – mondta a szentesi Csatlós Vencel. – Tavaly, hetedikes korunkban is jártunk ezen a versenyen. Egy akvárium nagyságú automata üvegházat készítettünk. Első helyezettek lettünk úgy, hogy mi voltunk az egyedüli általános iskolások. Volt egy középiskolás csapat, a többiek pedig egyetemisták voltak. Az idei versenyen ugyanilyen jó eredményt szerettünk volna elérni – vette át a szót a derekegyházi Niethammer Tamás.
A két fiú a szentesi Kiss Bálint Református Általános Iskola 8. osztályos tanulója. Jóbarátok már 3. óta. Mindketten járnak tehetségkutató informatika, robotika szakkörre. Nevetve mesélték, hogy ebbe a buliba Tamás rángatta bele Vencelt.
– Gondolkodtunk, mit csináljunk, és eszünkbe jutott a palacsintafesztivál, amin már Vencel is járt. Eldöntöttük, hogy készítünk egy automata palacsintasütőt. Szeretjük a palacsintát, és a fesztiválon mindig sokat kell sorba állni érte. Egyszer 40-et kértek előttünk… – idézte fel Tamás.
– A megvalósítás azért nem volt túl egyszerű. Először egy forgótárcsás muffinsütőben gondolkodtunk, de mindig beleragadt a tészta, pedig teflonos volt. Ezt elvetettük – sorolta Vencel. Tamás elmesélése szerint ezután szilikonos futószalaggal próbálkoztak. Kenyérpirító fűtőszála között sült volna meg a tészta. Ezzel meg az volt a gond, hogy a szilikonon szétfolyt a palacsintatészta, a nagy hőtől pedig fel is púposodott.
A két fiú azonban nem adta fel. Már szorított a nevezési határidő, három hetük maradt a jó megoldás kiötlésére, és egyszer csak kipattant a fejükből az isteni szikra, aminek segítségével elkészült az automata palacsintasütő gép. Egy miniszámítógép központi egysége tárolja a programot, amivel a robotot irányítják. A tárolóba még manuálisan kerül a palacsintatészta. Innentől kezdve, miután a táblagépen elindították a programot, hátra is dőlhetnek a kis feltalálók, mert mindent a számítógép vezérelte robotprogram irányít.
A tárolóból az adagolóba kerül a tészta, úgy, hogy az automata gép kinyit egy szelepet. Az adagolóból pedig a teflonserpenyőbe (ez győzött a muffinsütővel, szilikonlappal szemben), amely egy elektromos rezsón található. A sülési időt is a gép szabályozza. – Ekkor következik a forgatás, amit a robotkar végez. A másik oldal sülési idejének lejártakor a robotkar kiemeli a serpenyőből a kész palacsintát, és kicsúsztatja a tányérra – magyarázták a fiúk, akik többféle tésztával is próbálkoztak. Végül az amerikai palacsinta vált be.
A szekszárdi tehetségkutató versenyen a zsűri tetszését is elnyerte a találmány. Tamás és Vencel ismét az első helyen végeztek, megelőzve a középiskolásokat, és maguk mögé utasították a mérnöknek tanuló egyetemistákat. A fiúk nyáron a derekegyházi palacsintafesztiválon is bemutatják találmányukat.
Egy hete is versenyzett a két jóbarát. Miskolcon jártak, a Magyarok a Marson versenyen, ahol robotépítés volt a feladat. Az elkészült gépekkel pedig nehezített talajviszonyok között különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk. Ott, szintén a nagyok között, a középmezőnyben végeztek. Jövőre pedig a most szerzett tapasztalatokkal szeretnének előrébb jutni.
A két fiú idén ballag. Vencel a szentesi Horváth Mihály Gimnázium matematika–fizika szakán, Tamás pedig a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium matematika–fizika–informatika szakán tanul tovább. Azt mondják, nem baj, hogy nem egy suliba járnak majd. Délutánonként találkozhatnak, de akár a Facebookon vagy telefonon is tudnak ötletelni a következő találmányaikról. Gimnázium után pedig mindkét fiú mérnök szeretne lenni.
(delmagyar.hu, Kovács Erika)
Vincze László a KPE Csongrád megyei Elnöke, volt országgyűlési képviselő szerint az iskolai barátságok elkísérnek életünkben, hozzásegítenek céljaink eléréséhez. A fiúk a példa arra, hogy a vidéki iskolák, a kis közösségek, szakkörök és a közös érdeklődés megalapozhatja a jövőt. Hogy az agráriumba hasonló gondolkodású fiatalok integrálódjanak, ahhoz már az általános iskolában el kell kezdeni a mezőgazdasági ismeretek oktatását, hogy megismerjék és megszeressék a föld értékeit.
