Gondoltam, úgy hiteles igazán biokertészetről írni, ha előtte hajnalban kelsz, kimész a kertbe és egy kávéval, meg fél kiflivel a gyomrodban 3 órán át kemény fizikai munkát végzel. Igaz, közben többször feladnád, de mindig sóhajtasz egy nagyot és kapálsz tovább, amikor végeztél, leveted a sáros bocskorod, megmosod a kezed, iszol még egy kávét és lerogysz a számítógép előtt rostokoló székedre.
Lassan a végére érünk az idei tavasznak, amit erős jóindulattal is csupán „kettesalára”, éppen csak elégségesre értékelek. Elfagyott a barack, alig lesz cseresznye, meggy, szilva, a zöldségek rosszul keltek, a hagymák kivételével szinte mindent újra kellett vetni, ültetni, vagy legalábbis kifoltozni a sorát. Áztunk, fáztunk, egyedül a fagyosszentek türtőztették magukat, helyettük Medárd tartott előnévnapi bulit, ami után nem csak a kiskertekben, a mezőkön sem lehetett dolgozni. Pedig, panaszolta egy gazdálkodó barátom, támadnak a gombás növénybetegségek, permetezni kéne a vetéseket, de nem lehet a nehéz gépekkel rámenni a sáros földre. A májusi eső persze így is aranyat ért, gyorsan nagyra nőtt például a burgonya, még szerencse, hogy kissé homokos a kertünk talaja, így, óvatosan bár, de meg lehetett erősíteni a sorait. Már ültetéskor feltöltögettem egy kicsit – még évekkel ezelőtt lestem el Jamie Oliver, a híres brit szakács krumplinevelési technikáját. Az előcsíráztatott gumókat mint hímes tojásokat pakolta az ültetőgödörbe, jól beöntözte és úgy takarta be földdel. A feltöltést a fiatal korában „pucér séf”- ként elhíresült szakács fokozatosan, hetente, kéthetente végezte, mondván, így serkenti a növekvő csírán lévő aprócska rügyek folyamatos fejlődését. Láttam képeket jókora virágcserepekbe, konténerekbe, sőt reklámszatyrokba ültetett gumókról is – állítólag 10 kiló krumpli is teremhet egy bödönben. Jut eszembe: az idén jubilálok. Éppen 20 éve kezdtem saját telken magamnak biokertészkedni, s krumplit is éppen 20. alkalommal vetettem, de így, mint az idén, még egyszer sem jártam. Lehet, hogy orvosi neve is van a mániámnak, de mindig megszámolom, hány gumót, növényt ültetek egy sorba, így fejlődésük során könnyen tartok köztük létszámellenőrzést. Az első sorba például a tavalyi, saját termésű, nagy gonddal csíráztatott „apró krumplit” raktam, az 50 elültetettből csak 1 darab nem kelt ki; a következő sorokból is csak is 1-2 bokor hiányzott – pár gumót minden évben mintegy hivatali kötelességből felfalnak az egerek. Az 5., vagyis az utolsó sorban azonban az 50 darabos, közel 3 ezer forintért vásárolt vetőburgonya-csomagból mindössze 11 (negyed része sem) verekedte fel magát sikeresen isten szabad ege alá. Pocokinvázióra gyanakodtam, szemükre is vetettem a henyeséget a szomszéd macskáknak, de vissza is szívtam, mert megtaláltam a földben a március végén eltemetett vetőgumókat érintetlenül, szinte „frissen”, egy molekulányi csíra nélkül. Sajnos a szokásomtól eltérően nem őriztem meg a vetőburgonya-göngyölegeket, így nem tudom konkrétan, kit kéne szidalmaznom. A tanulság: alaposabban vizsgáljuk meg a vetőburgonyát, s ha nyomát sem látjuk a gumókon a csírakezdeménynek, ne vegyük meg. Summa summarum: több zöldség mellett az idén egy sor krumplit is újraültettem. Nusi a szomszéd kertből próbált vigasztalni, hogy rá se rántsak: régen aratás után is szoktak krumplit ültetni. Ami igaz is, „tarlókrumplinak” nevezték, a családi gazdaságokban a gabona helyén másodvetésként számottevő jövedelemkiegészítő szerepet játszott. A kertünkbe mi is ültethetjük például a borsó, a saláta helyére is – így akkor is lesz „újkrumplink”, amikor a korábban ültetettek héja már rágyógyult a gumóra, szakszerűen: „bepárásodott”, viszont először azt kell majd elhasználni, mert kevésbé bírja a tárolást.
A burgonya többszöri töltögetése a gyomtalanításra is kiváló alkalom, s természetesen a krumplibogarak is szem elé kerülnek. Ezúttal is szert tettem egy kisebb burgonyabogár-gyűjteményre. A krumpli nem csak az egyik fontos élelmiszerünk, nyersen, főve, hámozva, pépesítve gyógyító tulajdonságokkal is rendelkezik. Még a főzővize is. A héja rostban, vasban, cinkben, káliumban és kalciumban, C- és B-vitaminokban gazdag. A krumpli főzőleve kis adagokban gyógyír a gyomorfekélyre, enyhíti a fájdalmat, a savasságot, a népgyógyászok borogatásként – olyan melegen, amennyire elviselhető – reumás ízületekre, duzzanatokra, bőrkiütésekre , aranyérre javallják.
Forrás: zaol.hu
https://www.zaol.hu/helyi-eletstilus/2023/05/hajnali-kertvizit-krumplipotlassal
