Az interneten nap, mint nap olvashatunk sajnálkozó szavakat ennek a két állatnak a pusztulásáról. Céltudatosan nem állatfajt írtam, mert mindkét csoportba több faj tartozik. A sajnálkozókkal egyetértek, de fontosnak tartom, hogy egy kicsit mélyüljünk el. Az ökológia az életterekkel, azaz élőlények és a környezet kapcsolatával foglalkozó tudomány, melyen belül az ökoszisztéma az élőhelyen élő növény és állattársulásokkal foglalkozik. Vegyünk egy helyi példát! A kitavaszodó időben a hullámtérben tapasztaljuk a nagy méhzsongást, felismerjük a fűzeket, tudomásul vesszük az invazív gyalogakácot, látunk fácánt és szarkát, de valótlannak ismernénk fel ezeket az élőlényeket egy fenyőerdőben.
Tehát a fecskék és a méhek is egy-egy ökoszisztémának a tagjai és megvan ugyan a lehetőség, hogy az életterüket kedvezőbbé alakítjuk, de a probléma nem egyszerű.
Kezdjük a fecskékkel. Számuk jelentősen megfogyott, noha az általuk kedvelt szúnyogok száma jelentősen megnőtt. A fecskék és itt most főleg a házak körül élő molnár- és füstifecskékre gondolok az ember közelében élt. De hol élt az ember, ha faluban, akkor nagy portákon, ha tanyán, akkor is jelentős terület tartozott hozzá, vagyis a madarak számára nagy élettér. Mi van most, falusi környezetben még a verebek, gerlék is megfogytak. A hatvanas években a legtöbb háznál volt tehén, de legalább sertés, az istállókban, aklokban költöttek a fecskék és a verebek is. Mi jellemzi a mai falut, szigorúan nyírt pázsit, még vízhez is nehezen jut egy-egy állat. Azért aggódjunk a fecskékért és tegyünk meg értük mindent, amit lehet. Tavaly júliusban egy „új családiéletet” kezdő fecskepár kezdte meg a fészekrakást házam É-Ny-i teraszán. Szurkoltam nekik, noha szintén madárbarát szomszédom figyelmeztetett, hogy erről az új típusú vakolatról lecsúszik a fészek. Sikeresen költöttek, várom vissza őket.
És most a méhekről! Legtöbb ember, ha améhekről hall, akkor a mézgyűjtő házi méhre gondol, van, aki fél a fullánkjától, van, akinek csak a finom méz jut az eszébe és összefut a nyál a szájában. Az interneten sok hírt láthatunk arról, hogyha nem lesznek méhek vége a világnak. Gondolom ezért lenne fontos, hogy minél többet tudjunk a méhekről. A világon az Antarktiszon kívül mintegy 20.000 méhfaj él. A méhek nektár fogyasztók és gyűjtők hasonlóan a pollenhez való hozzáállásukhoz. Nem minden méhfaj gyűjt mézet, d e a beporzási szerepüket értékeljük úgy, hogy annak hiánya, az a véget jelenti. A sok fajon belül találunk igen nagyméretűeket, majdnem 39 milliméter, előfordulnak fészekrakók és magányosak és itt is van kakukk a más fészkébe tojást rakó. Ezt a biológiai sokszínűséget csak szólamokkal nem lehet fenntartani, tennünk kell! Azalábbiakban saját véleményem próbálom leírni.
Az eredeti állapot soha nem állítható vissza, az élőlény törekszik a túlélésre, nekünk pedig segíteni kell! Változtatni kell az egyoldalú ún. tőzsdenövényes vetésszerkezeten, ennek egyik egyik lépcsője a már megkezdődött öntözésfejlesztés. A Magyar Falu Program lehetőséget ad, hegy az ott élők a lehetőség szerint legkisebb ökológiai lábnyomon belül jussanak az élelmiszerekhez.
Ne verjük le a fecskefészkeket és ne féljünk a méhecske csípésétől sem!
Gyomaendrőd, 2020. 03. 08.
Várfi András, agrármérnök
