Jó hír a Balaton-felvidék szőlő és gyümölcs-termelő gazdáinak. Megtörtént a Vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása. Mostantól az egyes kutak mentesülnek az engedélyeztetési kötelezettség alól.
A parlament 169 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 12 tartózkodás mellett elfogadta a Vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását, amelynek értelmében a 2024. január elseje előtt engedély nélkül létesített, 50 méternél nem mélyebb és az első vízzáró réteget el nem érő háztartási kutak teljeskörűen mentesülnek az engedélyeztetési kötelezettség alól.
A Balaton-felvidéken a talajok jellemző alapkőzete a mészkő és a dolomit, amely a talaj felső rétegéből gyorsan a mélybe vezeti a lehullott csapadék-vizet, és ez bizony szárazabb, csapadékokban szegényebb időszakokban nagy hátrány. Eddig a gazdák úgy próbáltak védekezni e jelenség ellen, hogy a területeik mélyen fekvő pontjain igyekeztek ásott kutakat kialakítani, ahonnan hordozható benzinmotoros szivattyúval ki tudtak emelni valamennyi öntözővizet, remélve, hogy az első vízzáró réteg felett összegyülekező talajvíz a völgyek mélyebb pontjai alá áramlik.
A törvény rögzíti, hogy a kormány feladata az ország területéről tudományos és alapos szakmai szempontok alapján a vízkészletvédelmi országtérkép készítése, amely meghatározza a vízkészlet-védelmi szempontból kockázatos és kockázatmentes területeket. A térképet első alkalommal augusztus 31-ig kell közzétenni.
A kockázatmentes területeken a mezőgazdasági célú, 50 méter talpmélységet meg nem haladó és az első vízzáró réteget el nem érő kút létesítése már szintén nem engedélyköteles, csak be kell jelenteni.
Vízgazdálkodási szakértőként úgy látom, hogy az okszerű vízkészlet-gazdálkodás és az optimális talajvízszint biztosítása alapvető követelmény.
Ugyanakkor az észszerűtlen adminisztratív terhek alól mentesíteni kell a lakosságot.
A vízkészletvédelmi szempontból kockázatos és kockázatmentes területeket a vízügyi hatóságnak folyamatos megfigyelések alapján naprakészen kell nyilvántartania.
A talajvizek tekintetében ehhez szükséges a talajvízszint ellenőrző kutak folyamatos megfigyelése, illetve ahol ilyen nem található, az adott rész-vízgyűjtő ásott kútjaiban a vízszintek folyamatos figyelése. A vízhasználati szokások és az adott évben a csapadékviszonyok alakulása dönti el mindig, és szigorúan szakmai szempontok alapján, hogy melyik területek kerülnek be a kockázatos, illetve kockázatmentes kategóriába.
Forrás: Dr. Paál Sándor (PhD) c. egyetemi docens,
a KPE vízgazdálkodási és agrárgazdasági szakértője
