Mivel idén 125 éve, l897.szeptember 19-én született, így Tamási Áron emlékévet hirdettek a fájdalmasan korán, 1966. május 26-án elhunyt író emlékére.
Mozgalmas élete volt : élt Erdélyben, Magyarországon, az Amerikai Egyesült Államokban, majd újból Magyarországon.
Írói munkásságát korán kezdte,műveinek felsorolása oldalakat töltene meg.
Talán nincs is olyan magyar ajkú ember, aki ha meghallja az Ábel nevet, ne rögtön Tamási Áronra és az Ábellel kapcsolatos trilógiájára gondolna.
Levelező tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, éveken át országgyűlési képviselőként is tevékenykedett.
Részt vett az 1956-os forradalomban, ő fogalmazta meg a az Írószövetség Gond és hitvallás című nyilatkozatát.
Bárhol élt is, Farkaslakát tekintette hazájának, nem tudta és nem akarta elfeledni szülőfaluját.
Végakarata szerint temetésére Farkaslakán került sor. A korabeli visszaemlékezésekből tudjuk, hogy holttestének Erdélybe szállítása, majd a vonatról a temetőbe vitele és maga a temetés is ezreket, tízezreket megmozgató néma tüntetés volt az akkori rendszer ellen.
Sokszor jártam Farkaslakán, a legkülönbözőbb évszakokban és a nap legkülönbözőbb óráiban. Megható élmény volt, amikor a kis falu sáros utcáin felkerestük az író szülőházát, főleg amikor még kedves, idős húga kalauzolta a látogatókat.
Azt sem tudom elfelejteni, hogy soha nem volt olyan alkalom, amikor az író sírját ne borították volna el a hálás utókor által elhelyezett virágok, magyar nemzeti színű szalagok.
Emlékezzünk kegyelettel Tamási Áronra, forgassuk gyakran ma is időszerű írásait.
Végezetül a sírkövön található feliratot ajánlom a kedves olvasók figyelmébe:
Törzsében székely volt, fia Hunniának,
Hűséges szolgája bomlott századának.
Dr. Bakos Zoltán
