Egyszerű kiskertes polgárként nézem, hallgatom a „zöld” forradalomról szóló elképzeléseket Uniós és hazai szinten.
Előrebocsájtom, nem vagyok szakértő, tehát következtetéseim kizárólag a józan paraszti észből származnak.
A legutóbbi interjú Matolcsy Györggyel kerekítette azt a gondolatot, hogy Magyarországon összeállt egy jól működő rendszer hazánk „zöldítésével” kapcsolatban.
Amit én látok, hogy minden iparág és az emberek egyénileg is felismerték ennek a jelentőségét.
Dicsérendő és rendkívül értékes az az emberi hozzáállás, hogy szedjük a szemetet, hogy szelektíven gyűjtjük, hogy kezdünk odafigyelni a fogyasztásunkra, igényeljük azt, hogy a közelből érkezzen a hazai – minőségi – termék.
Ha nem fogtuk volna fel, ez mind a mi „holisztikus” szemléletünket erősíti. Ezen kívül a szétforgácsolt, leamortizált emberi közösségek újra kezdenek összeállni –akár kertész csoportba – az „új” értékek mentén.
Szerintem ez nagyon jó hír!
Erre alkalmas a kormánynak minden intézkedése, ami a vidék, a falvak felemelésével, a korszerű gondolatok és technológiák bevezetésével foglalkozik a teljes gazdasági spektrumot lefedve.
Az látszik körvonalazódni, hogyha akarjuk, közösen, ezen cselekedetek lehetnének a „kiegyezés”, a „nemzeti minimum” és a megbékélés alapjai.
Egészséges életünk, gyermekeink, unokáink jövője és a társadalom mentális egészsége, az egyéni és társas boldogságunk érdekében erre nagy szükség lenne.
Talán ha visszatérnénk az „azt látom, ami ténylegesen ott van”, valamint visszatérnénk a vitakultúra alapjaihoz, ennek lenne reális esélye.
Túl sok volt az elmúlt idők pocskondiázó, kulturálatlan, egymást letorkolló, a másikba szügyig gázoló megnyilvánulás. Az a gondolat fogalmazódik meg a józan gondolkodású emberekben, hogy ezzel fel kell hagyni. Az egyén szintjén mindenesetre – legnagyobb örömömre – látok elmozdulást ennek érdekében.
Kezdjünk tanulni újra a természettől, kérdezzük azokat az embereket, akik szinte szimbiózisban élnek a környezetükkel. Nézzünk föl és le, alá és mellé a dolgoknak, hogy belássuk, nekünk kell igazodni a természethez, mert átalakítani már megpróbáltuk, sikertelenül.
PI, KPE
