„A más szabadságát tiszteli, aki szabad akar lenni.”
Kazinczy Ferenc
Elmúlt karácsony és mi – itt a keleti alvégeken – az újévet várjuk. Reménnyel, hittel és kétkedéssel.
Mi, a cseppek a tengerben, azért látunk, értünk, vagy érteni vélünk. De nem értjük és el nem fogadhatjuk azt, amit velünk a „demokrácia” álságos köpenyébe csomagolva adnak nekünk Európából, szabadság helyett.
Nem tisztem megítélni jó-e nekünk az Unió, mi mindig Európa része voltunk és mindig azok is leszünk.
De lesz-e Európa?
Csak azt látjuk, hogy káosz, kicsinyesség és uralkodni vágyás vív termeiben.
Hogy ki fog győzni?
Azok, akik ma is uralkodnak, a „giga” cégek, akik már politizálnak, arc nélkül cenzúráznak, át akarják formálni – valljuk be nem is sikertelenül – gondolatainkat, egymáshoz való viszonyunkat. Közben pedig, hogy rosszul ne járjanak, eladják gondolatainkat, adatainkat más „gigának” jó pénzért. Bántódásuk nem esik, a büntetések légypiszok a körmük alatt. Mi pedig vesszük a „szemetüket”, amivel jól nem járunk. Ha betegek leszünk tőle, kapunk gyógyszert is rá.
De vannak rajtuk felül álló törvények. A föld, az emberiség törvényei.
Mi, a cseppek sohasem leszünk „kocka”, vagy ha azzá tesznek mégis, elvész az, amin uralkodni kívánnak – a tenger.
Ma a „nagybetűs” Európai demokráciában a szellem nem szárnyal, mert bődületes mennyiségű korláttal és sok országban cenzúrával, büntetéssel tartják kordában. A régi szép jelszó mentén: osztd meg és uralkodj.
Nincs parázs vita, humor, mert járhatunk bíróságra. Sivár és arctalan az ember. Csak a szabadosság szabad, mert szépen besimul a kockába a szabadságért cserébe.
Mi, kis magyar cseppek látjuk ám, hogy bántok velünk. Mi tudjuk, hogy egyesével csak cseppek vagyunk, együtt viszont a „tenger”.
PI, kpe.hu
