A globális felmelegedés a kertjeinket is érinti. Az elmúlt években a hőhullámok és a nyári aszályok már nem számítanak ritkaságnak, hanem szinte szabályosan jelentkeznek. A klímakutatási előrejelzések szerint pedig nem reménykedhetünk a helyzet javulásában. Az állandó öntözés helyett néhány dolog újragondolására van szükség – elvégre számos szárazságtűrő növény létezik, amellyel felkészíthetjük a kertünket a jövő kihívásaira.
A szárazságtűrő növények előnyei
Ha szárazságtűrő növényekkel rendezzük be a kertünket, akkor megkímélhetjük magunkat a gyakran borzalmas vízköltségektől, amelyeket a száraz nyári hónapok okoznak. Ezáltal csökken a kertre fordított általános ápolási költség is. Azok a növények, amelyek nagyon jól bírják a szárazságot, erős felépítésűek, ezért a nem sok tapasztalattal rendelkezőknél is beválnak.
A szárazságtűrő kerti növények hatalmas választéka lenyűgöző, az elegáns füvektől, a szép cserjéken keresztül, a gyönyörű virágos növényekig minden megtalálható, így sokféle stílust és kompozíciót megvalósíthatunk. A változó éghajlati viszonyok miatt az ilyen növények elengedhetetlenek ahhoz, hogy a kertjeink a jövőben is éghajlat-ellenállóak legyenek.
Figyelem! Míg a nyarak egyre melegebbek és szárazabbak, Közép-Európában a telek hidegek maradnak. A hő- és szárazságtűrő növényeknek ezért kétszer olyan erősnek kell lenniük. A növények kiválasztásakor emiatt mindig vegyük figyelembe az áttelelőképességet is.
A szárazságtűrő növények ismertetőjegyei
A szárazságtűrő növényeket különféle jellemzőikről lehet felismerni. Egyrészt ott vannak a vastag, húsos levelű növények, amelyek általában a pozsgás növények közé tartoznak, mint például a varjúháj (Sedum). Megvastagodott leveleik víztározóként szolgálnak, ezért szinte minden száraz időszakot túlélnek.
Más növényeknek különösen kicsi vagy akár tűszerű levelei vannak, így a párolgási felület a lehető legkisebb marad – ilyen például a kakukkfű vagy a rozmaring. Egyes növények szőrös vagy nemezes felülettel is megakadályozhatják a vízveszteséget. Ez különösen lenyűgözően látható a tisztesfűnél (Stachys).
A tisztesfű szürkétől ezüstösig terjedő színe is a szárazságtűrő növények jellemzője. A szőrük vagy a viasz védőrétege miatt szürkének tűnő levelek visszaverik a napfényt, így jobban szabályozhatják vízháztartásukat. A szürke levelű növények különösen alkalmazkodóak a mediterrán éghajlathoz. További példák az évelő növények közül a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), az iringó (Eryngium giganteum), vagy olyan félcserjék, mint a kék sudárzsálya (Perovskia) és a napvirág (Helianthemum).
Napot kedvelő szárazságtűrő növények
A szárazságtűrő növények többsége a napfényes helyeket kedvelik. Legyen szó mediterrán klasszikusokról, mint a levendula, a zsálya és a babér, az igénytelen évelő növényekről, mint a kerti macskamenta (Nepeta x fasssenii), a cickafark (Achillea millefolium), a ligeti zsálya (Salvia nemorosa), vagy a hegyi növényekről, mint a varjúháj (Sedum) és a kökörcsin (Pulsatilla vulgaris) – bárki, aki száraz déli fekvésű helyekre keres növényeket, gyorsan találhat megfelelőket, mert nagyon nagy a választék.
Kirándulás a prérikertbe: filigrán füvek és színes virágok
Ezt a kerti stílust a fák nélküli észak-amerikai préri növényei inspirálták. A cserjék és fák hiánya miatt nyitottság jellemzi a táj képét, és messzemenő kilátást tesz lehetővé. A finom füvek és a színes virágzó cserjék a barátságtalan kontinentális éghajlat okozta száraz talajhoz szoktak hozzá. A közép-európai éghajlat is egyre közelebb került ezekhez a viszonyokhoz az elmúlt években, és valószínűleg a forró nyarak és a hideg telek lesznek a jövő növényvilágának meghatározó környezeti feltételei. Mivel sok prérinövény mélyen gyökerezik, szárazságban is tudnak gondoskodni magukról. Ezért ideális jelöltek az éghajlattal kapcsolatos kihívásokra.
Az észak-amerikai prérin a füvek dominálnak ugyan, de a kertünkben saját magunk határozhatjuk meg, hogy mire helyezzük a fókuszt a préri növények ültetésekor, és több virágzó cserjét is telepíthetünk, ami a rovarok számára is kedvező.
Javaslataink vonzó virágú, szárazságtűrő növényekhez:
- Tűlevelű őszirózsa (Aster ericoides)
- Szakállas bugatölcsér (Penstemon barbatus)
- Ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum)
- Prérigyertya (Camassia)
- Virginiai veronika (Veronicastrum virginicum)
- Őszi napfényvirág (Helenium autumnale)
- Menyecskeszem (Coreopsis)
- Füzéres díszcsorba (Liatris spicata)
- Évelő díszgyertya (Gaura lindheimeri)
- Kasvirág (Echinacea)
- Kompasznövény vagy iránytű (Silphium laciniatum)
- Hamis kamilla (Boltonia asteroides)
- Kokárdavirág (Gaillardia)
- Lángvirág (phlox)
A korán virágzó hagymás növényekkel, mint például a díszhagymát (Allium) vagy a nárciszt (Narcissus) kombinálva még hosszabb virágzási periódust érhet el. És természetesen csak a füvek varázsolhatják az ültetvényt autentikus préri tájjá:
- Évelő tollborzfű (Pennisetum)
- Kék gráma (Bouteloua gracilis)
- Özönfű (Sporobolus heterolepis)
- Szakállfű (Andropogon scoparius)
Kell egyáltalán öntözni a szárazságtűrő növényeket?
A szárazságtűrés a legtöbb esetben nem jelenti azt, hogy soha nem kell öntözni. Extrém hőségben a vízhiány gyorsan megnyilvánul ernyedt levelek formájában. Ilyenkor a legjobb, ha reggel fogunk egy tömlőt vagy öntözőkannát, és egyszer alaposan meglocsoljuk őket.
A szabály: inkább ritkán és bőven, ahelyett, hogy gyakrabban és keveset.
Száraz de árnyékos
Az egyik legnehezebb termőhely kétségtelenül a száraz árnyékos terület. A sövények vagy falak szélei nem éppen termékeny élőhelyet jelentenek. A fák alatti növények telepítése különösen körülményes, mert a törzs körül különösen nagy a szárazság, ugyanakkor nagyon kevés fény hatol be.
Az úgynevezett tavaszi gumósok igazi szakértői ennek a problémának, mert az év elején virágoznak, még azelőtt, hogy a fák teljesen kilombosodnának.
A szellőrózsa (Anemone nemorosa) és a májvirág (Hepatica nobilis) tipikus képviselői ennek a különleges vegetációs ciklusnak. Főleg a vegyes lombos erdők aljnövényzetében nőnek. A két örökzöld, a borostyán (Hedera helix) és a kis meténg (Vinca minor) különösen szívós, mivel bármilyen száraz árnyékot elvisel, és talajtakaróvá is nőhetnek.
Sok évelő növénynek, mint például a püspöksüvegnek (Epimedium), a ciklámennek (Cyclamen), a török kutyatejnek (Euphorbia amygdaloides var. robbiae), a gyűszűvirágféléknek (Digitalis), a karéjos vesepáfránynak (Polystichum aculeatum) vagy a csészerojtnak (Tellima) segítségre van szüksége az első pár hónapban az ültetés után, de megbízhatóan szárazságtűrőek, miután megfelelően megtelepedtek. Ültetéskor inkább fiatalabb növényeket válasszunk, amelyeket ősszel ültetünk a földbe. Az első tavasszal és nyáron még öntözni kell.
Szinte minden növény, amely jól megbirkózik a szárazsággal, annál érzékenyebb a pangó vízre, ezért jó vízelvezetésű talajra van szüksége.
Szárazságtűrő cserjék és fák
A szárazságtűrő fák és cserjék iránti igény növekszik, különösen a közterületi városi területeken – a szennyező anyagokkal szemben különösen ellenálló, hőt és szárazságot tűrő fajokat „klímafáknak” nevezik. Sokan közülük a világ más részeiről érkeznek. Nagyon népszerűek az olyan fák, mint a himalájai nyír (Betula jacquemontii), az észak-amerikai lepényfa (Gleditsia triacanthos) vagy a japán gyertyánszil (Zelkova serrata).
A magánkertekben is egyre inkább felértékelődnek azok a cserjék és fák, amelyek nem igényelnek sok vizet. Az olyan apró cserjék, mint a kisvirágú tamariska (Tamarix parviflora), a rekettye (Genista) vagy az angol kékszakáll (Caryopteris x clandonensis) alkalmasak száraz, homokos talajra. Ha lehet egy kicsit nagyobb, szóba jöhet a húsos som (Cornus mas), a homoktövis (Hippophae rhamnoides) vagy a fanyarka (Amelanchier), mindhárom nem csak szívós, de még a gyümölcseik is ehetőek.
Forrás: agrotrend.hu / Garten Flora
