2019.07-06. hó fordulóját Bajorországban töltöttük. Július 02-án meglátogattuk azt a helyet, ahol Wass Albert a Bajor erdőben a Rabb család vendégeként élt 1945. áprilisától 1949. nyaráig a családjával.
Így ír erről Huba fia az író életrajzában:
„Áprilisra sok kitérővel, a visszavonuló német vasúti forgalmat kikerülgetve Ausztrián és Csehszlovákián át a vonat átjutott Németországba a sűrű „Bajor erdők”-be (Bayerischer Wald) mikor az üzemanyag kifogyott a Bleibach nevű kisvárosban. Egy napos felderítés után Czegei Wass Albert talált két üres szobát a Rabb családnál a Plarnhof nevű közeli falucskában. A Rabb család gazdaságában munkáskézre volt szükség, mivel a fiak még valahol a fronton voltak. Azon az éjszakán a magyar arisztokrata család egy fillér nélkül sétált fel Plarnhof magashegyére, mialatt folyt a tüzérségi harc a nyugatról bejövő amerikai haderők és a keleten még harcoló német erők között. Néhány nap múlva az amerikaiak megérkeztek Plarnhofba és a magyar lovassági tisztet bebörtönözték. Rövid fogvatartás után mégis kiengedték, amikor felesége Éva megjelent a táboron kívül három kisfiúval az oldalán és a negyedikkel a karján, és angolul beszélve azt kérte, hogy találkozni akar a tábori parancsnokkal. Az amerikaiak nem láttak semmi okot arra, hogy fogva tartsák. A család a Rabb farmház két kis szobájában lakott 1949. májusáig. Míg a háború utáni élet a Bajor országrészben próbára tette az embert, de sokkal jobb volt, mintha menekült táborban élt volna a család. Valóban, teljes és kielégítő volt az életük sok tekintetben. A magyar nemesember nem vesztegette az időt, hanem két kézzel nekigyürkőzött minden munkának és nem fogott ki rajta semmilyen munka. Egy rövid ideig az amerikai katonai kormánynak földmérőként dolgozott, de elsősorban a Rabb családnak segített a termény betakarításban. Már az első tavaszon egy nagy veteményes kertet tervezett. A kert egyharmadában dohányt ültetett. A zöldségeskert nemcsak a családot látta el, de a Rabb család egészséges életrendjét is kiegészítette. A menekült magyar család viszonzásul tejet és vajat kapott. A dohánytermés azokban a napokban annyit ért mint az arany.
Ősszel és télen, miután a termés be volt takarítva, Albert reggel elindult a farmról egy nagy üres hátizsákkal és cigarettával teli kis dobozokkal, amit előző este összesodort. Este tért haza, a hátizsákja megrakva szalonnával, sonkával, sajttal, kenyérrel és más szükségleti cikkekkel – az árucsere eredményeivel. Nyáron a család gombát és fekete áfonyát szedegetett az erdőben. Egy részét felhasználták, a többit eladták a piacon. Albertet alkalmi favágással is megbízták és kézpénzzel fizettek. Laikus lelkipásztorként is szolgálatot teljesített a szétszórt magyar protestánsoknak, akik a közelben hasonló körülmények között éltek – a többnyire katolikus Bajorországban. Arra is volt ideje, hogy írjon és a gyermekeivel időt töltsön. Egyik kincse, amit magával tudott vinni az írógépe volt. Néhány regényt irt ezalatt az idő alatt. Azokat a történeteket, amelyekkel fiait szórakoztatta a gyermekeknek irt könyvek történeteiben feldolgozta. Ekkor írta meg az Adjátok vissza a hegyeimet (Give Me Back My Mountain) című művét. Lefordították német, spanyol, holland, és angol nyelvekre – mely a háború után Európa egyik legsikeresebb könyve lett. Ez egy fiatal erdélyi hegyi fiú története. Először a románok üldözték, majd a németek, s végül az oroszok, s mire észre veszi, egy kitelepíttet személy lett belőle nyugat Európában család nélkül, ország nélkül és jövő nélkül. Ebben az időben csatlakozott a családhoz Moldován Ágnes, egy középkorú erdélyi hajadon, aki előzőleg egy tehetős budapesti családnál dajkaként dolgozott. Munkaadói Amerikába emigráltak, őt hátrahagyva a menekült táborban. Ágnes nénit az Isten küldte a családhoz az apró gyermekek mellé, aki beköltözött hozzájuk az egyik kis szobába a Rabb házba, és élete végéig a családdal maradt.”
Meghatottan, és szomorúan néztük az épületet, ami ma is a Rabb család leszármazottjainak a tulajdona. Csodálkozva vettük tudomásul, hogy azon még egy emléktábla sem őrzi az írónk itt tartózkodásának emlékét. A helyiek tájékoztatása szerint ez a jelenlegi különc tulajdonosnak köszönhető, aki féltve őrzi birtokát. A házat egyrészről az elhanyagoltsága miatt az önkormányzat bontási határozata, másrészről banki végrehajtási eljárás fenyegeti.
Hála és köszönet dr. Gotthard Csillának, a visegrádi alapítású Szent György lovagrend kormányzó asszonyának, hogy hozzájuttatott bennünket ehhez az élményhez!
Bodnár Mihály, KPE
