– Andornaktályán, Ostoroson és Mezőkövesden jártunk-
Tiszaföldváron, Egerben és Törökszentmiklós megtartott Wass Albert megemlékezések után 3 helyre látogattam el a Wass Albert Maraton keretén belül. Erről küldök fotóval dokumentált rövid beszámolót.
Mezőkövesden Nagy Jenő, Takács Norbert és Kiss Mátyás népi fafaragó művész, Mezőkövesd díszpolgára szervezésében került megrendezésre a felolvasó est, mely nagyon gazdag zenés-irodalmi programot tartalmazott. Gordos Attila esperes, Egerlövő lelkésze áldotta meg az estet, a zenét a Mezőkövesdi Nyugdíjas Klub és Daragó Károly tangóharmonikán és tárogatón szolgáltatta, megejtően szép nemzeti dalokkal.
Mózer Boglárka értő tolmácsolásában hangzott el a felhívás (mellékletben teljes szöveg).
Nagy Jenő felolvasta Ködöböcz Gábor irodalomtörténész Trianon irodalmáról írott művét, ezen kívül a közelmúltban elhunyt kiváló költő, Holló József számos költeményét is tolmácsolta. Megkapóan szép irodalmi bemutatót tartott a MASZK színjátszó csoport, valamint Pázmándi László, a Kaptárkövek folyóirat szerkesztője és még számos verskedvelő lépett a pódiumra.
Kiss Mátyás népi fafaragó művész felelevenítette a mezőkövesdi Wass Albert kő felállításának történetét. (Ötletemre és támogatásommal Kiss Matyival állítottuk fel, ő faragta a köre helyezett domborművet és Tállai András engedélyezte, aki az est fővédnöke is volt.)
Jómagam örömmel fogadtam el a meghívást és mondtam Wass Albert verseket és Trianonhoz kapcsolódó költeményeket, majd dedikáltam Az elsáncolt falu kötetemet.
Kiss Mátyás fájdalommal beszélt arról, hogy 73 vármegyéből hiába hozott 1-1 veder földet, a város vezetése nem kíván olyan emlékhelyet létesíteni, ahol hármasdomb és kettős kereszt lenne, s a földet itt helyeznék el. Ezért a város díszpolgára felajánlja az érdeklődőknek az összehordott anyaföldet. Úgy tűnik, senki nem lehet próféta a saját városában, még a Matyóföldön sem.
Utam innen Ostorosra vezetett, ahová már késő este érkeztem, de a település szép számmal jelen lévő polgárai lelkesen kitartottak. Csata Béláné költő asszony kérésére érkeztem Ostorosra, ahol Wass Albert verset mondhattam és hozzászólhattam a Trianon 100.évében vállalt feladatainkhoz. Folytattam az aláírásgyűjtést, annak reményében, hogy Trianon-gyalázat ügyében tesz valamit a kormányunk.
Andornaktályára valamivel éjfél előtt érkeztem. Kiváló tolmácsolásokban hallgattam meg Wass Albert meséit, Mécs László verseit, majd én is hozzájárultam az est sikeréhez néhány Wass Albert, Kányádi Sándor és Reményik Sándor verssel.
Ami többlet volt ezeken a találkozókon:
Mindhárom helyszín felizzott, amikor arról esett szó, hogy 3155 településből csak 50 anyaországi, 4 felvidéki és csak 1 erdélyi település állt ki a költőfejedelem mellett, és a szabad világban mindössze 1 amerikai és 1 kanadai csoport vállalt sorsközösséget Wass Alberttel. Nem beszélve arról, hogy egész Nyugat-Európában csak egy helyen dobbant meg a magyar szív: az angliai Chesterben.
Felmerült a kérdés, hogy szégyen ez, vagy mi más? Ha azt nézzük, hogy évről évre emelkedik a rendezvények száma, akkor érezzük magunkat jól. Ha azonban csak az anyaországot nézzük, ahol 3155 település van, így 0,015 %-ot mutat az aktivitás, s ha belemerülünk abba, hogy a 17 ezer fős Mezőkövesden 50-en jelentek meg, ami 0,003%-os látogatottságot mutat, akkor elkeserítő ez a hozzáállás.
Szó esett arról is, hogy újra kísért bennünket a Gyurcsány rezsim szégyene, amikor 2004 december 5-én az országunk megtagadta a határon túli testvéreinket azzal, hogy nem kaptak kettős állampolgárságot. Most ugyanez a szégyen árnya kezd felnagyítódni, mikor a régiók önállóságához szükséges 1 millió aláírásból 1 év alatt eddig nem gyűlt össze százezer sem és már csak 2 hónap van.
Joggal forr fel az ember vére: hát milyen magyarok vagyunk mi? Szájmagyarok, vagy már azok sem? Micsoda közöny ült erre a népre? (Tisztelet a mindig kivételekre!) A kommunista ifjak szivárognak vissza és senki nem áll a nemzeti magyarság mögé, legfeljebb csak szóban?
Nekünk tényleg Mohács kell?
Szíki Károly
