Mindenkinek van véleménye arról a viselkedésről és beszámolókról, döntésekről, amelyek – Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatban – az Európai Parlamentben, Európai Bizottságban nyilvánulnak meg.
Nem vagyok jogtudós sem, de alapvető fontosságúnak tartom a jogkövető magatartást, amit minden állam és az Unió is elvár.
És „itt ugrik a kiskutya a vízbe.”
Az uniós miniszterelnökök és a bizottsági vezetők leültek és megegyeztek a közös hitelfelvételről. Maratoni tárgyalás volt, ami végül egyezséggel zárult. (Megjegyzem, az unió eredeti célkitűzései szerinti teljes egyetértésben.)
A hitel felvételénél garanciát is kellett vállalnia minden államnak, ha valaki nem tudja fizetni, a többi „jótáll” érte, magyarul a ráeső részt a többiek fizetik ki.
Ezek után többkörös, durva és életidegen kifogásokkal élve nem fizetik ki a felvett hitel ránkeső részét.
Amit az egyszerű emberek úgy értékelnek, hogy kötöttünk egy szerződést és a másik fél önhatalmúlag felrúgta. (Nem tudom, hogy az európai jog ismeri-e a szerződésszegés fogalmát.)
Az meg mindennek a „csimborasszója”, hogy a törlesztő részleteket fizetnünk kell!
Nem mondom, hogy könnyű dolog hitelt felvenni bármelyik bankban, teljesíteni kell a feltételeket ott is. Na de ki látott olyat, hogy a hitelszerződésben lefektetett pénzt nem kapom meg, de a törlesztést elvárják. (Van ilyen előtakarékosság, de az nem ugyanaz.)
Emberek! Fizetjük a törlesztését annak a hitelnek, amiből a ránk eső részt nem adják ide nekünk!
egy olvasó
