Napról napra egyre többet foglalkozunk a COVID-19 megbetegedéssel, melyet a SARS-CoV-2 vírus okoz. Aggódva hallgatjuk a statisztikát, hogy a világon milyen állapotok uralkodnak és Magyarországon mennyi az esetszám, hányan vannak a gyógyultak és hány honfitársunk távozott el közülünk. Van, aki vállrándítással reagál, van aki nagyon fél. A legtöbb ember igyekszik minél több információt beszerezni és véli, hogy a védekezések betartásával ő és családja elkerüli a bajt.
A megbetegítő hatáson túl, van aki elveszíti a munkahelyét, a gyermekek az internet közvetítésével tanulnak, tehát az egészségügyi problémán túl a gazdasági kihatásait is megismerhetjük a betegségnek. Gazdasági válság, határozzuk meg újra a fogalmat. Él bennünk a 2008-as válság. melyet csak túléltünk. Mi is tulajdonképpen a válság. A világpiacon megbomlik a rend, valamely termékből vagy szolgáltatásból több vagy kevesebb jelenik meg, mely a pénzre is vonatkozik. Aztán a piac szereplői korrigálják a csorbát és folyik tovább az élet. Most egy súlyosabb válság következik be, melyet a vírus igazgat. Egy olyan tényező, amit van aki élőnek nevez, de neves kutatók nem tekintik élő szervezetnek, de ezekről már biztos sokat olvastak az érdeklődők.
Én a címhez szeretnék hozzászólni, melyet kölcsönöztem, illetve a válság kezeléséhez. Többen úgy gondolják, hogy elmúlik a járvány és minden visszatér a régi kerékvágásba, ott folytatjuk, ahol abba maradt. Mások azt mondják teljesen más világ lesz. Én nem kívánok még állást foglalni, de azt a rengeteg tapasztalatot, ami felhalmozódik a tanulságok levonása céljából hasznosítani kell. Mert nemcsak a gyermekek, hanem a szülők informatikai ismeretei is bővültek és az új ismeretek hasznosíthatók lesznek. Változott a családok élete, többet vannak együtt és a szeretet fogalma is át kell, hogy értékelődjön ember és ember között.
Végig kell gondolni az egyes embereknek, családoknak, hogy mivel járulhatnak hozzá a válságból való kilábaláshoz és itt érünk a címhez, ami a nagygazdaságnak csak egy része, de egy fontos sarokkő. Egy olyan erőforrás, amivel bárki rendelkezhet. Természetesen nem a rossz példákból kell kiindulni. Nemrégen olvastam, hogy valaki leírta a facebook-on, hogy a piacon milyen drágán vett, hagymát, burgonyát és azt a hipermarketben lényegesen olcsóbban megkapta. Én inkább pozitív példákat szeretek. Városunkban egyre teljesebb a kínálat a piacokon, mely ugyan a járvány alatt még nem állt helyre, de ezeken a szombati piacokon is szép a felhozatal és a viszonteladóknál is fel van tüntetve az áron kívül a származási ország . Ha sokallom az árat vagy nem tetszik a portéka tovább állok.
A cím egy mozgalom jelmondata, mely mozgalomhoz bárki csatlakozhat. A ház körüli gazdálkodás a jelmondat második felébe illik, termelésemmel is a hazait védem. Saját erőforrásinkkal gazdálkodva járulhatunk leghatékonyabban a válság okozta károk csökkentéséhez. Én, mint vidéken élő ember a forrásaink oldaláról tennék egy-két gondolatot. Többször írtam már ebben az újságban is, hogy Magyarország népességének két, háromszorosát is képes lenne ellátni élelmiszerrel. A szövetkezeti időkben sikeres volt a háztáji gazdálkodás. Helyes lenne a vidéknek ismét visszavenni a vidék szerepét. Termeljünk házunk táján zöldséget, gyümölcsöt! Sokakban felvetődik a kérdés, de hogyan? Régebben az iskolákban egyértelmű volt az iskolakert, ezt is visszahozhatná a mozgalom. Lehet, a gyermek venné rá a szülőket, hogy ássanak fel egy darabot és vessék be. Nem kellene kényes kultúrákkal kezdeni. Egyszerűen termeszthető növények, a borsófélék, a bab, tök, cukkini és még lehetne sorolni. Visszatérhetne a téli iskola, ahol szakképzett emberek okítanák az érdeklődőket. Szépek a díszfák, de egy két gyümölcsfa hasznosabb. Sokan félnek a permetezéstől és a permetszerektől. Valamikor ellenálló, igaz kevesebbet termő gyümölcsfajták voltak. Ezek génbankokban fellelhetők, igény esetén szaporításuk megoldható.
Néhány gondolatot az állattenyésztésről is. Hajnalban, ha egy kicsit hallgatózik az ember alig lehet kakasszót hallani, pedig a baromfitenyésztésre adottak a falusi udvarok. A galambtenyésztés kezd felfejlődni. Egy, két sertés is elférne vagy a nagy udvart fűnyírás helyett juh vagy kecske legelné le.
Gondolataim nosztalgiának tűnnek, de hangsúlyozom ez csak egy kis szelete a vidéki életnek és a mezőgazdaságnak. Nem mond ellent a precíziós gazdálkodásnak és a nagyüzemi állattenyésztésnek sem csak visszaadna valamit a vidéki élet izéből és saját termések, termékek kerülnének asztalunkra.
Gyomaendrőd, 2020. 04. 28.
Várfi András, agrármérnök
