
Márciusban kezdjük a jövő évi költségvetés előkészítését, amelyet júliusra a parlament is elfogadhat. A háborús hatások miatt továbbra is a rezsivédelem az egyik fókuszpont, de a büdzsé fontos láncszeme lesz a családtámogatás és a honvédelem, mint ahogy az extraprofitadók fokozatos kivezetéséről sem feledkezünk meg – mondta az Indexnek adott exkluzív interjúban Varga Mihály pénzügyminiszter.
A pénzügyi tárca élén kereken tíz éve álló politikus lapunknak mások mellett beszélt
- a hitelminősítői jelentések tétjéről,
- az inflációs és a növekedési célok hátteréről,
- az államadósság és a költségvetési hiány csökkentéséről,
- a kormány és a jegybank vitáinak mélységéről,
- Nagy Márton szerepéről,
- a kata átalakításának tanulságairól,
- a további, küszöbönálló adóváltozásokról,
- a forint árfolyamát mozgató tényezőkről,
- valamint az évforduló kapcsán az elmúlt 10 év csúcsairól és holtpontjairól is.
Sokszor úgy várjuk a hitelminősítést, mint a rossz tanuló a felelést. Az év elején a Standard & Poor’s leminősítette Magyarországot (BBB), a Fitch Ratings viszont nem csapott az asztalra, mint ahogy múlt pénteken a Moody’s sem. Mi áll vagy bukik egy-egy ilyen döntésen?
Lehet szeretni vagy nem szeretni a hitelminősítőket, ettől még az adott országról kialakult befektetői képet érdemben befolyásolják. A több száz vagy sokszor ezermilliárd dollárt kezelő alapoknál, a multinacionális vállalatoknál befektetési döntések előtt a három legmeghatározóbb mérlegelési szempont között vannak ezek a jelentések.
A hitelminősítő olyan a gazdaságban, mint a játékvezető a futballban: adottság, nem feltétlenül kell vele foglalkozni, mégis muszáj odafigyelni a véleményére.
A magyar adósságkilátásokat és a gazdaságot 2015 és 2022 között hét alkalommal is felminősítették: a hatásos kormányzati lépéseket segítette egy világgazdasági konjunktúra, a hazai gazdaság jó teljesítményét elismerték a hitelminősítők is. Kedvező volt a külső környezet, kisebbek a kockázatok. Most viszont más a helyzet: a Covid utáni lassú kilábalás, az elhúzódó orosz–ukrán háború, ezzel összefüggésben a brüsszeli szankciók nehezítik az életünket. A tavalyinál idén alacsonyabb növekedésünk lesz, ezt látják a hitelminősítők, mint ahogy a hozamkörnyezet miatt megváltozott kockázatokat is, és ennek megfelelően értékelnek. Mindenkit megnyugtatok: nem izzadt a tenyerünk a legutóbbi Moody’s-jelentésre várva. Tegyük azt is hozzá: volt olyan időszak a 2010-es évek közepén, amikor a befektetők nem követték a hitelminősítők értékelését, a piac lényegesen kedvezőbben fogadta a magyar gazdaságpolitikai döntéseket. A magyar állampapírhozamok ugyanazon a szinten álltak, mint a hitelminősítőknél két fokozattal kedvezőbben értékelt lengyel papírok. Ez a helyzet a 2020-as években is visszaköszönhet.
Mit jelent a pénzügyminiszter szemüvegén át, hogy 2022 a legnehezebb év volt, 2023 pedig a legveszélyesebb lehet?
A legtöbb pénzügyminiszter a kétszer mérni, egyszer vágni óvatos elvét követi, én is. Lehet konjunktúra, mégis arra készülünk: legyenek tartalékaink a váratlan, a rendkívüli helyzetekre, arra az időre, amikor egy gazdasági trend hirtelen megfordul. Vagyis legyen mindig mozgásterünk. A veszélyek korába léptünk, de fel sem merülhet, hogy pusztán külső segítséggel oldjunk meg finanszírozást, mint 2008-ban. Az elmúlt évek teljesítményének legfőbb érdeme, hogy két nagy válságot is képesek voltunk-vagyunk mentőöv nélkül, a magunk erejéből leküzdeni. Előbb a Covidot, most pedig a háborús és energiaválságot. Ha most az országnak baloldali kormánya lenne, már rég az IMF-hitelnél kötöttünk volna ki. 2010-ben a magyar GDP 132 milliárd dollár volt, az idei év végére már 216 milliárd lesz. Dollárban mondom, hogy az árfolyamhatásokat kiszűrjük, a 60 százalék feletti erősödés nem szorul magyarázatra. Ha ilyen körülmények között futunk bele egy krízisbe, biztonságosabb a kezelése is. Bár voltak nehézségek, nemcsak a fiskális, hanem a monetáris politika, tehát a kormány és a jegybank is eredményesen kezelte azokat.
Programokat indítottunk, amelyek a nehéz helyzet áthidalásához kellettek. Ennek eredménye: 7,1 százalékos növekedés 2021-ben, 4,6 százalékos tavaly. Ha veszélyről beszélünk, akkor a legfontosabb 2023-as kihívás az infláció letörése. Január végén érhettük el a csúcsot 25 százalékkal, de leküzdjük december végére újra 10 alá, azaz ismét egyszámjegyű lesz. Jelentős részben importált inflációval állunk szemben, de vannak belső okok is, úgymint az árfolyamhatás vagy a mezőgazdaság éves teljesítményét 32 százalékkal visszavető súlyos aszály.
Forrás: index.hu