A gombák világa az egysejtűektől a bonyolultabb felépítésűekig terjed, s a fajok száma akár a százezret is elérheti.
Közös bennük, hogy a növényekkel ellentétben nem tudnak önmaguk tápanyagot, s abból energiát előállítani, hanem korhadékból, elhalt élőlények maradványaiból vagy együttéléssel, illetve élősködéssel szerzik meg azt írta a Körös-Maros Nemzeti Park. Szaporodásuk rendszerint széllel szállítódó spórákkal történik. Az ún. nagygomba fajok közül elsősorban a májustól októberig tömegesen termőket ismerjük. A Körös-Maros Nemzeti Park területeit télen járva, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy milyen változatos formájú és színű gombavilág vesz körül minket még ilyenkor is.
Egyes fajok állandóan jelen vannak, ennek ellenére gyakorta csak lombhullás után figyelünk fel rájuk. Közéjük tartoznak a fákon élősködő likacsosgombák, taplók, réteggombák, redősgombák. Jellemzően tönknélküliek, kalapjuk kemény, termőrétegük változatos: csöves, likacsos, redős, réteges, lemezes. A taplófélék egyik legyakoribb faja a tiszántúli erdőkben a lepketapló.
A fafülgomba vagy más néven júdásfülegomba egész évben terem a Tisza, a Maros és a Körösök hullámtereiben puhafákon. Nevét termőtestének formájáról és bársonyos felületéről, puha állagáról kapta.
Mások, mint a réteken, erdőszéleken megjelenő lilatönkű pereszke és a legelőkön növő ördögszekér-laskagomba csak a gyengébb fagyokig tartanak ki. A hideg téli időben eltűnnek szemünk elől.
„Igazi” téli gomba az apró termetű osztrák csészegomba. Sereges, élénk piros telepeire februártól tavaszelőig bukkanhatunk lombhullató fák korhadékán.
A felsorolásban utoljára hagyott két gomba faj talán a legismertebb. A kékesszürkés, féloldalas kalapú, fehér lemezű késői laskagomba már az őszi lehűlések idején megjelenik elhalt fák törzsén, vagy fatönkökön, de később is rátalálhatunk termőhelyein. Kevéssé ismert, hogy a korhadt faanyagba mélyedő gombafonalai méreganyagukkal képesek megbénítani, majd megemészteni az ott élő apró fonálférgeket. Így szerez a gomba többlet tápanyagot a maga számára.
A téli fülőke a laskánál is jobban viseli a zord teleket. Lombos erdőkben tuskókon, fák tövében megjelenő fényes, rozsdasárga csoportjai a hó alól is „kivirítanak”.
Forrás: agrotrend.hu / Körös-Maros Nemzeti Park
