Valóságos „patika” virágzik a határban

Fotó Plasznik Ilona

Javában virágzik a bodza, a levendula, hamarosan a hárs is, aminek nemcsak a méhészek, de a gyógynövényeket gyűjtők is nagyon örülnek. A sokféle gyógyító növényt szárítani, felhasználni évtizedekkel ezelőtt hozzátartozott a vidéki élethez. Ma csak kevesek kiváltsága ez a tudás, pedig a környezetünkben sok értékes növény van.

Több településen, például a Hőgyész, Tolna vagy Nagydorog környékén élők egy része sokáig megélt abból, hogy különböző gyógyhatású növényeket termesztettek. A nagydorogi gyógynövénygyűjtők elmondták, a rendszerváltás után sajnos a debreceni gyógyszergyár tulajdonost cserélt, és első dolguk az volt, hogy felszámolják a gyógynövénytermesztést. Addig kakukkfüvet vittek nekik, még a törzsbeszállítói minősítést is megkapták.

Az új tulajdonos megszüntette ennek feldolgozását, így nem volt szükség a munkájukra. A Herbáriával is kapcsolatban álltak, öt éve még kamillavetőmagot szállítottak nekik. Pontos, precíz munkát igényel a gyógynövényter­mesztés, nagyon nagy tapasztalat, sok-sok éves tudás halmozódott fel azokban, akik ezzel foglalkoznak, de sajnos egyre kevésbé van szükség rájuk.

A nagydorogiaknak a Szent István Egyetem gyógy- és aromanövény tanszékével van kapcsolatuk, nekik őszi és tavaszi mák szaporítását végzik, a cél, hogy minél több alkaloida legyen a növényben, amit a gyógyszeripar használ fel.

A szerencsésebb családokban a nagyszülők adják át a tapasztalataikat azoknak az unokáknak, akik késztetést éreznek arra, hogy ezzel foglalkozzanak. A bátaszéki Németh Ildikó például a nagymamájától tanulta meg, melyik növény mire való.

Hamarosan itt az ideje a bodzabogyók gyűjtésének, a csalánlevél és a diólevél szedésének. A bodzabogyóból lekvárt lehet készíteni, ami azon túl, hogy ízletes, még gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik.

A nyíló hárs a méhészeknek is nagy örömet és munkát jelent, hiszen az egyik legkeresettebb méz alapanyaga. Az időjárás – magas páratartalom, meleg idő, némi csapadék – ideális a hárs gyűjtéséhez. Először a kis levelű hársról gyűjtenek a méhek, ezután következik a nagy levelű, majd az ezüst hársfák virágzása. Ez utóbbiból a legtöbb Somogy megyében, a Zselic­ségben van, oda vándorolnak Tolna megyéből is. A csalán- és diólevélről tudni kell, hogy szárítva tárolható, majd ebből is lehet készíteni teát vagy fürdőt.

A csalán vizelethajtó, emésztést serkentő, és mindennemű reumatikus betegségre jó, a diólevél pedig nagyon sokoldalú, gyomor-, bélhurut, magas vérnyomás ellen is hatásos. Borogatásként a szemgyulladást is gyógyítja. Nem mindegy az sem, mikor gyűjtjük a gyógynövényeket, ha délelőtt, akkor frissen használjuk fel, ha szárítani szeretnénk, akkor inkább délután. Megmosni nem szabad, csak kiteríteni egy papírra vagy tiszta ruhára, majd szárítás után dobozokban, száraz helyen kell tárolni.

Közel ötezer ember foglalkozik ma hazánkban hivatásszerűen gyógynövénygyűjtéssel – termesztéssel pedig mintegy 25 cég. Ők további ezerötszáz embernek adnak munkát az elsődleges feldolgozásban. A gyógynövények 70-80 százaléka alapanyagként szolgál. A fennmaradó hányadot dolgozzák fel, például illóolajokat állítanak elő belőlük.

Forrás: teol.hu, Mauthner Ilona