A várakozásokkal ellentétben Peking nem kívánja a közelmúltbeli európai és japán példát követve óriási forrásátcsoportosítással kezelni gazdasági problémáit, a kínaiak inkább egy 17 pontos akciótervet dolgoztak ki annak érdekében, hogy még versenyképesebbé tegyék gazdaságukat.
A globális piacok régóta feszülten várják, hogy mit lép Kína a lassuló gazdasága felgyorsítása érdekében. A politikai bizottság, a kommunista párt legfőbb döntéshozó testületének e heti üléséről kikerült információk rövid távon ugyan világgazdasági szempontból bizonytalanságot keltenek, ám hosszú távon meglehetősen előremutatónak tűnnek – írja az Asia Times.
Nem igazolódott be azok várakozása, akik arra számítottak, hogy Peking őrült összegeket fog majd mozgósítani a stabilizálás érdekében, sokkal inkább arról van szó, hogy
megpróbálja tartósan elkerülni a nagy fellendülési és a lelassulási ciklusokat, tehát kiegyensúlyoz, minimalizálja a kilengéseket, és igyekszik tompítani azok káros hatásait.
Az említett ülésen főként a politikai kiigazításokra szólítottak fel, ami nem éppen a növekedési ív rövid távú emelkedését vetíti előre, a kínaiak a legjobb esetben is stabilizálódásra vagy gyenge fellendülésre számítanak az év második felében.
A piaci előrejelzéssel ellentétben a masszív monetáris lazítás és a „fiskális pumpálás” agresszív tervei helyett a kínaiak kifejezetten óvatos politikáról beszélnek, amely az alacsonyabb adókra, valamint a beruházások növelésének ösztönzésére helyezi a fő hangsúlyt. A jüan drasztikus leértékelése helyett pedig az export fellendítése érdekében inkább a nagyobb tudományos és technológiai innováció katalizálására összpontosítanak, valamint arra, hogy a magánszektornak nagyobb teret adjanak a gyarapodásra, és új, magas hozzáadott értékű munkahelyeket hozzanak létre.
A felülről lefelé irányuló rendeletek vagy állami munkahelyteremtő programok helyett, a globális trendeknek megfelelő módon a virágzó kis- és középvállalkozások ágazatának fejlesztése kerül majd a középpontba.
Ez a megközelítés összességében meglehetősen sajátos.
A korábban Európában és Japánban is kipróbált „monetáris boom” eredménytelenségéből Peking tanulni szeretne. Minthogy az nagy eredményeket nem ért el, és az európai vagy japán gazdaságok sem váltak versenyképesebbé és termelékenyebbé tőle, inkább negatív példát jelentenek.
A piacok jelentős ösztönző lépésekre fogadtak, ehelyett Kína már be is mutatott egy 17 pontból álló tervet, amelytől azt remélik, hogy több magántőkét vonz majd az országba. Egyes elemzők úgy értelmezték a lépést, hogy a kínai vezetés gyors és hangzatos eredményeket kíván felmutatni még az éves pártkongresszus előtt, ahol a hosszú távú politikai irányvonalakat vitatják majd meg. A szerző szerint viszont a lépések iránya inkább a kínálati oldali reformokról szól, mint a monetáris „pumpálásról”, amely elherdálhatja a pénzügyi tőkeáttétel csökkentésében elért eredményeket.
Ahelyett, hogy az idei 5 százalékos növekedési cél eléréséről beszélnének, a kormány szerint most az a prioritás, hogy „jó alapot teremtsenek az éves gazdasági és társadalmi fejlesztési célok eléréséhez”. A tisztviselők azt is elismerték, hogy „a gazdasági fellendülés hullámzó mintázatot fog mutatni, és a haladás során minden bizonnyal lesznek döccenők”.
Forrás: hirado.hu
