Beléptünk az Úr 2020-as esztendőjébe. Nehéz ezt felfogni, hiszen tegnap volt, amikor az ezredfordulót ünnepeltük és azt is nehéz elhinni, hogy évszázadot, évezredet váltunk.
Még ma is sokszor tévesen említem a múlt évszázadot, mert nem az előző, hanem a még korábbi évszázadra gondolok.
Újév piros betűs ünnep, január elseje, új év pedig a teljes esztendő , amelybe beléptünk. Hányan de hányan tesznek ilyenkor fogadalmat rossz szokásaik elhagyására, jók felvételére. Jobb ezekkel vigyázni, mert a be nem tartott ígéretek saját magunknak okozzák a legnagyobb kudarcot!
Nézegetjük ilyenkor a naptárakat, mikor és milyen ünep lesz, a saját és szeretteink név- és születésnapja, más jeles évforduló mikorra esik, mikor kit lehet ünnepelni, mokor lehet és kell esetleg szomorúan vagy örömmel emlékezni?
Ha nem tartunk ünnepet, az élet szürkévé és egyhangúvá válik. Szükséges, hogy az egyházi, állami, személyes ünnepeket lelkileg is, külsőségekben is megtartsuk, mert ez teszi életünket szebbé, teljesebbé.
Az ünneppel kapcsolatban nem lehet szebben fogalmazni, mint ahogy azt Márai Sándor tette Füveskönyvében:
” Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. ”
Minden Polgári Kisgazdának, minden hívőnek, minden magyar embernek őszinte szívvel kívánom, hogy a 2020-as esztendőben a hétköznapokban is, az ünnepekben is találjon örömöt, békességet.
Az új év hétköznapjaira és ünnepeire készülve mindenki szíves figyelmbe ajánlom – a méltatlanul, kissé elfeledett költő – Csokonai Vitéz Mihály „Újesztendei gondolatok” című versének elolvasását és a szép sorokon történő elgondolkodást.
Dr. Bakos Zoltán
