A balatonfüredi Polgári Kisgazdák országszerte tudatják a tagtársaikkal, hogy új látogatóközpont épül a balatonfüredi Lóczy-barlangnál.
Bővül a Balaton-felvidéken a Hegyestű geológiai bemutatóhely és a Salföldi-major fogadóépülete. A mintegy 400 millió forintos uniós fejlesztés várhatóan jövő év februárjára készül el. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója, Puskás Zoltán az MTI-nek elmondta, hogy az április közepén indult beruházás részeként a balatonfüredi látogatóközpontban interaktív beltéri és szabadtéri kiállítás és tanösvény, valamint helyi termékeket árusító ajándékbolt és helyi specialitásokat kínáló büfé is várja majd az érdeklődő vendégeket. (Forrás: origo.hu)
A Lóczy-barlang a balatonfüredi Tamás-hegy lábánál, a Kéki-patak völgyében található. Bejárata mesterséges, egy régi kőfejtő oldalából nyílik. A XX. században a másik két természetes, a külvilágra vezető nyílását lezárták. A barlang a középső triász-korban keletkezett, és a Föld mélyéből feltörő forró vizek alakították ki a jellegzetes gömbfülkéit. A Kristály-üregben fellelhető az aragonit. Egykoron a barlang járatait sok aragonit-anyagú kőrózsa díszítette, de ezek már nincsenek a helyükön, mert a kirándulók elhordták. A barlang végpontján van a vizes üreg, amelynek az alján a karszt-vízszint ingadozás miatt olykor víz található. Meghatározott időben bárki megtekintheti az oda-vissza 120 méter hosszú gyalogos ösvénnyel kiépített, és villanyvilágítással ellátott barlangrészt. A barlangi idegenvezető által vezetett túra 20 percig tart. Sajnos most a vírusveszély miatt zárva van.
A Barlangot 1882 októberében fedezték fel, és az első írott említése is ekkor történt a „Veszprém” című hetilapban. A felfedezők a helybeli kőfejtő dolgozói voltak. A bejárati akna körülbelül 80 centiméter széles és négy méter mély volt. A Barlangot Kéry Gábor tette járhatóvá, majd ezt 1930-ban Kadics Ottokár geológus is átkutatta, aki új részeket fedezett fel. Azt javasolta, hogy Lóczy-barlang legyen a neve. A Barlangot hivatalosan 1930. július 7-én, a Balatoni Szövetség közgyűlésén nevezték el Lóczy-barlangnak. Kéry Gábor helyi segítők támogatásával új bejáratot és egy alagutat készített a könnyű megközelítés érdekében. A további munkákat a Földtani Intézet segítette. A lejtős folyosókat robbantással tágították, majd kihordták a törmeléket. Végül egy harmadik, kényelmesebb bejáratot robbantottak ki, miközben a két régit megszüntették, illetve lépcsőket és elegyengetett járófelületeket hoztak létre. A látogatásra alkalmassá tett természeti értéket 1934 októberében Kadics Ottokár átadta a Balatoni Bizottságnak. A barlang első felügyelője és barlangi vezetője Kéry Gábor lett. 1935 tavaszán Lóczy Lajos geológus emlékére márvány emléktáblát helyeztek el bejáratban, és ehhez a turisztikai látványossághoz jó minőségű autóutat építettek. (Forrás: Dr. Paál Sándor c. egyetemi docens helytörténeti kutatásai)
Lóczy Lajos (Pozsony 1849. november 4. – Balatonfüred, 1920. május 13.) magyar geológus, geográfus, egyetemi tanár, az MTA tagja. A magyar földtan és földrajz kiváló tudósa. Életművéből kiemelkedik a nagy nemzetközi visszhangot kiváltott, Széchenyi Béla által vezetett kelet-ázsiai expedícióban végzett tudományos munkája.
Lóczy Lajos a gimnáziumot 1861 és 1869 között az aradi minoritáknál végezte. Az édesapjának, az 1864-ben bekövetkezett korai halála után, az édesanyja csak nagy anyagi nélkülözések árán tudta előteremteni a tanulmányaihoz szükséges pénzügyi fedezetet. 1869-től a Zürichi Műegyetemen tanult geológiát. 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett. 1874. december 2-án kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárához segédőrnek. 1889-ben a Budapesti Tudományegyetemen a földrajz rendes tanáraként adott elő az Egyetemes földrajzi tanszéken, amelynek később a megbízott vezetője lett. Csaknem harminc éven át tanított itt. 1904–1905-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja is volt. Tanítványa volt Teleki Pál későbbi magyar miniszterelnök és Cholnoky Jenő, az egykor Balatonarácson élt híres geológus. Kiváló geográfusiskolát teremtett, a magyar földrajztudományt a világ élvonalába emelte. Élete utolsó éveiben, Cholnoki Jenő tanítványával a Balaton és környékének geológiáját kutatta. A Balaton környékének geológiája című átfogó munkáját 1910 és 1916 között írta, amellyel elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia nagy-jutalmát. Balatonfüreden házat vásárolt, és oda költözött. 1920 tavaszán itt érte a halál. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon. Összeállította: Dr. Paál Sándor c. egyetemi docens, KPE Balatonfüred).
