Az ECFR közvélemény-kutatások által alátámasztott új jelentése szerint az európaiak többsége úgy látja, hogy új „hidegháború” alakult ki az Egyesült Államok és a nemzetközi riválisai, Kína és Oroszország között. Európában azonban csak nagyon kevesen gondolják úgy, hogy saját országuk közvetlenül részt vesz ezekben a konfliktusokban – sokan viszont úgy látják, hogy az EU brüsszeli vezetése konfliktusban áll Kínával és Oroszországgal. Ezek a számok azt mutatják, milyen veszélyeket rejt magában az európai közvélemény és az USA közötti szakadék növekedése, valamint a nemzeti hozzáállások és az EU brüsszeli politikai vezetésének harcias helyzete között.
Az ECFR közvélemény-kutatása szerint például a véleményt-nyilvánító európaiak mindössze 15%-a gondolja úgy, hogy országa jelenleg új „hidegháborúban” áll Kínával – ez az arány Oroszország esetén is mindössze 25%-ra emelkedik. A kutatás azt is kimutatta, hogy Bulgáriában és Magyaroroszágon pozitívan vélekednek arról, hogy ezek az autokráciák hogyan teljesítenek napjaink fő politikai kihívásai terén. A jelentés szerzői, Mark Leonard és Ivan Krastev arra figyelmeztetnek, hogy, ha „Washington és Brüsszel egy a ’társadalom egészét’ érintő generációs harcra készülnek Pekinggel és Moszkvával az autokrácia ellen, akkor azt tapasztalhatják, hogy ’nem áll mögöttünk társadalmi konszenzus.’ Leonard és Krastev sürgetik az EU vezetését, hogy
a hidegháború logikája helyett inkább az európai és nemzeti érdekeket szem előtt tartó, határozottabb politikát alkalmazzon Kínával és Oroszországgal szemben, hogy erős, egységes és meggyőző érveket fogalmazhassanak meg az atlanti szövetségről az európai polgárok számára.
Az ECFR 12 uniós tagállamban végzett felmérése, amelyek együttesen 300 millió állampolgárt foglalnak magukban és a blokk GDP-jének 80%-áért felelnek, megállapította, hogy
míg az európaiak többsége új „hidegháborút” vél felfedezni az Egyesült Államok és nemzetközi riválisai, Kína és Oroszország között, nagyon kevesen gondolják úgy, hogy országuk közvetlen résztvevője lenne ezeknek a konfliktusoknak.
Az ECFR adatai azt mutatják, hogy Európa-szerte a polgárok 62%-a véli úgy, hogy új „hidegháború” zajlik az USA és Kína között, és 59%-uk szerint hasonló szakadék alakult ki az USA és Oroszország között is. A jelentés szerint azonban az európaiak ezt mindkét esetben egy Brüsszel vezette álláspontnak tekintik, és nem a saját nemzeti kormányuk által vezérelt álláspontnak. A blokk egészét tekintve az ECFR megállapította, hogy mindössze 25%, illetve 15% gondolja úgy, hogy országa jelenleg konfliktusban áll Oroszországgal vagy Kínával.
Szinte minden tagállamban az az uralkodó nézet, hogy „nincs erről szó” – ez a nézőpont Bulgáriában, Magyarországon, Ausztriában, Portugáliában és Olaszországban a legerősebb.
A közvélemény-kutatások által alátámasztatott, Mark Leonard és Ivan Krastev külpolitikai szakértők által készített jelentésben – „What Europeans think about the US-China Cold War’” – szereplő megállapítások azt sugallják, hogy a Brüsszel és az egyes uniós tagállamok politikai ambíciói között egyre nagyobb a szakadék, és ez alááshatja a hatékony európai választ abban az esetben, ha fokozódnak a feszültségek Kínával vagy Oroszországgal. A korábbi ECFR közvélemény-kutatásokra hivatkozva, amelyek növekvő szkepticizmust mutattak ki Peking esetén és változatlan negatív megítélését véltek felfedezni Moszkva szándékai kapcsán, a jelentés arra figyelmezteti az EU vezetőit, hogy „hidegháborúnak” akarják beállítani a Kína és Oroszország jelentette fenyegetéseket.
Az ECFR adatai nem támasztják alá azt a hipotézist, hogy a Brexit után az európaiak a német hatalom megszállottjai lettek.
Nagyon kevesen számítanak arra, hogy a Merkel utáni Európában növekedni fog a német hatalom. A megkérdezettek 34%-a úgy véli, hogy Németország aranykora már elmúlt. Mindössze 10%-uk vélekedett úgy, hogy az ország aranykora még hátra van, míg 21% úgy gondolja, hogy az jelenleg is az aranykorát éli. De bíznak abban, hogy Németország határozza meg az EU érdekeit számos politikai területen, beleértve a védelmet is. Az ECFR felmérésére válaszolók 36%-a azt mondta, hogy bízik abban, hogy Németország megvédi az európai érdekeket, ha vezető szerepet vállal a „gazdasági és pénzügyi kérdésekben”. Hasonló támogatottságot élvez a német vezetésű fellépés az emberi jogok és a demokrácia védelmét szolgáló intézkedések terén is (35%), valamint az európai biztonsággal és védelemmel kapcsolatos intézkedések esetén is (27%).
Leonard és Krastev úgy vélik, hogy az európaiak végre elismerik a közös európai külpolitika létezését, amikor Kínáról és Oroszországról van szó, és az EU-t, nem pedig saját nemzeti kormányaikat tekintik a legjobb intézménynek „érdekeik és értkeik megvédésére.” Mindazonáltal elismerik, hogy egy ilyen pozíció kockázatot is hordoz, és megjegyzik, hogy a felelősség fokozatos Brüsszelre való áthelyezése „elszigetelheti” az európaiakat a modern világ „aggasztó problémáitól”. Megjegyzik, hogy Brüsszel harciassága Kínával és Oroszországgal szemben ellentétes az európai vélemények többségével, és ha Washingtonban és Brüsszelben a vezetők „az egész társadalmat érintő” generációs harcára készülnek Pekinggel és Moszkvával szemben, akkor azt tapasztalhatják, hogy „nem áll mögöttük társadalmi konszenzus.”
Azzal érvelnek, hogy míg a politikai vezetők Macron francia elnökhöz hasonlóan abban reménykedtek, hogy az EU kollektív szuverenitásába való befektetések csökkentenék az egyes tagállamok túlzott Egyesült Államoktól való függését, ennek „látszólag az ellenkezője történik” – és hogy a legtöbb európai szemében, amikor Kínával és Oroszországgal való konfrontációról van szó, Washington mellett Brüsszel, nem pedig a nemzeti kormányok állnak. A hidegháborús állapotok valószínűleg több szavazót taszítanak, mint amennyit bevonzanak, és a döntéshozóknak új módon kell megerősíteniük az erős atlanti szövetségről szóló érveiket.
Ennek érdekében Leonard és Krastev azzal érvelnek, hogy
a politikai döntéshozóknak nem az ideológiai megosztottságra és az összehangolság szükségességére kell leginkább összpontosítaniuk, hanem arra, hogy megmutassák, hogy egy kiegyensúlyozott szövetség hogyan képes megerősíteni és visszaállítani az európai polgárok szuverenitását egy veszélyes világban.
Mark Leonard, a jelentés társszerzője és az ECFR alapító igazgatója szerint az európai közvélemény úgy gondolja, hogy új hidegháború áll fenn – de nem akarják, hogy bármi közük legyen hozzá. A közvélemény-kutatásunkból kiderül, hogy a „hidegháborús” keret megkockáztatja az európai szavazók elidegenítését. Az első hidegháború idejétől eltérően az európaiak nem érzékelnek közvetlen, egzisztenciális veszélyt Európa szomszédsága vagy az ideológiai kohézió érzete kapcsán a szabad világon belül. A politikusok már nem támaszkodhatnak az Oroszországgal és Kínával fennálló feszültségekre, hogy meggyőzzék a választókat az erős atlanti szövetség fontosságáról.
Ehelyett az európai érdekekből kell kiindulniuk, és meg kell mutatniuk, hogy egy kiegyensúlyozott szövetség hogyan képes megerősíteni és visszaállítani az európai polgárok szuverenitását egy veszélyes világban.
Forrás: portfolio.hu
