November utolsó napjaira ütemezték a G20-ak találkozóját és meghatározta a hét hangulatát. Kivárás és bizakodás volt jellemző, de a bizonytalan helyzetben nem volt eléggé erős még a pozitív irány, hogy az az árakban is érződjön.
Az árak alakulását befolyásolta, hogy a fő exportőr országokban a téliesre forduló időjárás miatt lassult az export és ez várható a következő hetekre is. Ennek eredménye még nem tudott abban jelentkezni, hogy jelentősebb áremelkedés kezdődjön meg, viszont egyelőre a kereskedelmi tételek származási országa tevődött át az USA-ra, Argentínára és részben az EU-ra Oroszország helyett. Ennek példája Algéria 600 ezer tonnás búza vétele, melyet, nagyobb részt Franciaországból és részben Argentínából vásároltak meg. Az ár egyébként 250-252 USD/tonna volt, leszállítva. A jegyzésekből kinyerhető információk alapján a fuvarköltség 15-16 USD/tonna Franciaországból, míg Argentínából 27-28 USD/tonna körül lehet. Ezek a számok is mutatják, hogy a 235.-USD/tonna körüli induló kikötő árak és a 18-20 USD/tonna körüli fuvarköltségek a Fekete-tenger térségéből már nem versenyképesek és ez is gátolta az árak emelkedését e Fekete-tenger térségében. A helyzet érzékenységére utal az is, hogy az említett árak között alig 2-4 USD/tonna csak a különbség – a piac mégis képes egyik pillanatról a másikra átfordulni a világ másik oldala felé. A hét második felében már jobban érződött a bizakodás és ez főként a szójababnál, mint a nagyon várt amerikai – kínai csúcstalálkozó kiemelkedő fontosságú termékénél érvényesült. Minden nap tudott kicsit emelkedni az ár és a hét végi megállapodás hatására a két fél között arról, hogy 90 napos vám-moratóriumot hirdettek, jelentősen 1,5 %-kal emelkedett ma a szójabab jegyzése Chicagóban. A piac abban bízik, hogy a dél-amerikai termés megjelenéséig még további jelentős mennyiségeket értékesíthetnek az USA-ból Kínába és ez tudta megemelni az árakat. Kína évente mintegy 90 millió tonna szójababot importál és az USA, mintegy 50 millió tonnás exportjának kiemelkedően nagy része került eddig is Kínába. Az amerikai kiesést Dél-Amerikából lehet pótolni, de Brazília erre a szezonra várt 77 millió tonnás exportja teljes egészében sem lenne elég. Ezért is várta az elemzők egy része november végén is-, hogy inkább előbb, mint később valamiféle megállapodásnak létre kell jönnie a felek között. Hasonló hatás nem várható Kínától a búza és a kukorica esetében, a világ kereskedelmében arányuk elenyésző: 2,5 illetve 3 % körül van csak részesedésük a világ importjából, alig 3-4 millió tonna csak vételeik volumene és azt is csak a legjobb tételekből. A héten a kukorica ára Constantában, EUR/tonnában inkább csökkenő volt – a hetet 148,-EUR/tonnás szinten zárta a jegyzés – ez USD/tonnában megközelítette a 170,-USD/tonnát, de azt átlépni nem tudta. A MATIF jövő márciusi jegyzése összességében csak mérsékelten lett alacsonyabb, de itt is csak ma, hétfőn tudott az ár visszafordulni, követve a kedvezőbb hangulatot. A hazai piacon túl nagy a csend – kukorica eladó nincs és bár a kereslet sem élénk, de az figyelemre méltó, hogy az árszintek változatlanok, de már egyre távolabbi határidőkre szólnak: most már jövő nyárig kell a korábbi árért tárolni. Van egy-egy vevő, aki kényszervásárlásban van – teljesítenie kell, a vállalt kötelezettségeit illetve ki kell elégítenie igényeit, így az igazán szükségesnél magasabb árat kell kínálniuk, hogy egyáltalán kapjanak árut. A búza esetében folytatódott a trend: egyre kevesebb az alacsonyabb minőség, miközben egyre inkább keresik ezt a minőséget. A megoldás ismét az, hogy az alacsonyabb igényeket jobb áruval lehet csak kiszolgálni – és ezt most a piac meg is fizeti: a 11 % fehérjetartalmú áru és a jobb 12-12,5 %-os áru között eltűnt az árdifferencia: feljött az ár a magasabb minőségért kért szintre. A hazai igények malmi búzából úgy tűnik, fedezettek jó pár hónapra, a takarmányosok is valószínűleg fedezték igényeiket – marad egyedül az exportkereslet és ez most tartott, sőt emelkedő árat jelent. Az olajos magvak piacáról nem lehet túl sokat elmondani: repcét keresik, de nem adják, a napraforgót már-már adnák, de nem keresik. Ezért is van ár csak a repcére 115 ezer -120 ezer forint/tonnás áron, míg a napraforgó ára nyolcassal kezdődik, ha egyáltalán van, aki venné. (Forrás: agro fórum – online, Bidló Gábor)
