Naponta egyre nagyobb szorongással figyelem a szentendrei Duna-ágat, a hatalmas parti szárazulatokat és reménykedem, hogy megérkezik a vízutánpótlás, vagy a felhőkből, vagy a felső szakaszról. Egyre bizonyosabb, hogy a folyóinkon segíteni kell.
Az időjárásnak megfelelően folyóink vízjárása nagymértékben ingadozik a Duna a Magyarországra lépésénél másodpercenként ezer és tízezer, a Tisza másodpercenként negyven és 3200 köbméter között képes változtatni a vízhozamát. Ez utóbbi nyolcvanszoros ingadozás!
A nagyobb, hegységi vízgyűjtővel is rendelkező vízfolyásokon a kisvíz csak nyár végén szokott bekövetkezni. Ez jellemző a Rába, az Ipoly, a Sajó, a Hernád és a Maros vízhozamára. A Sió-csatorna egy speciális eset, valójában az Őrségi tájakon eredő Zala folyó meghosszabbításaként fogható fel, azonban a mindenkori vízhozamát az ember határozza meg a Siófoki Vízeresztő és Hajó-átemelő Zsilip-rendszer kezelésével. A vízállás-eltérések rekordját a Tisza csongrádi szelvényén mérték, ahol a legkisebb és a legnagyobb vízszint különbsége meghaladta a 13 m-t. Ezzel szemben a Dunán Budapestnél „csak” 10,37 m a rekord, ám a vízhozamok ismeretében ez sokszoros vízmennyiség-különbséget jelent. A Duna vízállásbeli szélsőségei a jeges árvizekhez kötődnek: a ritkán kialakuló jégtorlaszok rendkívüli visszaduzzasztásokat okozhatnak. A vízmélységek természetesen a vízállásokkal szoros összefüggésben változnak. Elmondható, hogy a Dunán – egy-két gázló kivételével – a vízmélységek kisvíz idején is kielégítik a hajózás igényeit, a Tiszán viszont a nyár második felében jelentkező alacsony vízállások Tiszafüred felett akadályozzák a hajózást. A folyók hordaléka a szállítás jellege szerint lehet oldott, lebegtetett és görgetett. Ezek mennyisége és összetétele a vízhozam, azaz a folyó energiája, hordalékszállító képessége szerint változik. De befolyással van rá a meder esése és anyaga is. A vízhozamokkal együtt hazai folyóink hordaléka is nagyobbrészt a Kárpát-medence szomszédos országaiból származik. A határokon belüli hordalék gyarapodási helyei többnyire a laza, lejtős felszínek, főleg a lösztakarós hordalékkúp-területek, amit az ottani mély, szakadékos vízmosások nagy száma is mutat. A folyók hossz-szelvényében a peremhegységek alatti eséstöréseknél a legtöbb a hordalék, amely e területeken főleg görgetett hordalék formájában le is rakódik, így például a Duna Pozsony és Gönyű közötti szakaszán. Az alsóbb folyószakaszokon általában már csak lebegtetett hordalékot szállítanak folyóink. A mederfenék kavicstakarója és a medreket kísérő teraszok anyaga azonban tanúsítja, hogy voltak folyóinknak aktívabb hordalékszállító periódusaik is. Az árvizek természetesen lebegtetve is mindig jóval nagyobb hordalék töménységűek, mint a kisvizek. A Tiszában ugyanis sokkal több a lebegtetett hordalék, mint a Dunában, innen a „Szőke Tisza” elnevezés. (Forrás: arcanum hu/online/kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia)
Hétfőn reggel Esztergomnál dőlt meg a rekord, ahol a korábban valaha mért, legalacsonyabb vízszint alatt három centiméterrel hullámzott a Duna. A folyó várhatóan egy-két napon belül a fővárosnál is új negatív rekordot állíthat be – írja keddi számában a Magyar Hírlap. Mivel a három-négy napos előrejelzések nem jósolnak esőt a Duna vízgyűjtő területein, nem remélhető, hogy a folyam szintje érdemben emelkedni fog. Egy-két napon belül várható, hogy a budapesti, 2003-as 51 centiméteres minimumszint is megdől, majd sorra ez fog történni lefelé végig az összes part menti településnél – mondta el Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője. A Szabadság híd budai hídfőjének közelében található Ínség-szikla 93 centiméternél kezd látszódni, a folyam pedig hétfőn 60 centiméteren állt. Már korábban is a hajózást támogató segéd bóják kihelyezésére került sor a Dunán. Szerdán reggelre a XX. század eleje óta, eddig mért legalacsonyabb vízszint alatt, volt a Duna 8 centiméterrel, 43 centiméteren. A Balaton szintje jelenleg 115 centiméter, a zsilip zárva van Siófokon, és nem is tervezik a megnyitását, de a Balatonban van elég víz, ami nagyon tiszta és jó minőségű. (Forrás: MTI).
A legaggasztóbb helyzet a Felső-Tisza vízgyűjtőjén látható. Az ottani mellékfolyók, így a Krasznán, a Szamoson és a Túron, éppen csak, hogy csordogálnak ezek a folyók. Tiszafüred fölött a Tiszán, valamint Tokaj és Sárospatak között már nem lehet hajóval közlekedni. A mezőgazdaság soha nem látott talaj- és légköri szárazságtól szenved. A most elvetett őszi búza és őszi árpa keléséhez legalább 20.30 milliméter csapadékra lenne azonnal szükség. Fontos, hogy a növények időben fejlődésnek induljanak, mert a télre meg kell erősödniük. (Forrás: KPE szakértő)
A magas színvonalú vízgazdálkodás lényeges eleme a víz visszatartása. Dombvidéken a völgyzárógátas zápor-tározók, síkvidéken a körgátas- tározók. A Tiszán levonuló árvizek esetenként másfél – két milliárd köbméter többletvizet is képesek hozni. Ez annyi, mint a Balaton víztömege. A tiszai árvizeket mérsékli a fokgazdálkodás. Erre példaként kiemelten említésre méltó az 1998 és 2001 között levonult tiszai árvizek tapasztalatai alapján elkészült Cigánd – Tiszakarádi ár-apasztó tározó, amely az árvízi szintet 25 centiméterrel képes csökkenteni. A Cigándi – tározó nem csak az árvízvédelmet, de a mezőgazdaságot, és a vidékfejlesztést is jól szolgálja. A Tisza magas vízállásakor kivezetett vízzel, Cigándtól Tiszakarádig megvalósulnak az ártéri gazdálkodás feltételei. Hasznos lenne Csongrádnál a régen tervezett mérsékelt mederduzzasztás és hajózsilip megépítése, a dél-alföldi talajvízszint szabályozása céljából. (Forrás: Vincze László országgyűlési képviselő parlamenti felszólalásai, Paál Sándor publikációi a Dél-Alföld napilap hasábjain 1998-2005/KPE szakértő)
Világossá vált az, hogy az árvízvédelmi rendszer védelmi képessége nem növelhető a töltések vég nélkül történő emelésével, ahogyan az történt nagyon elhibázott módon Olaszországban a Pó-folyó esetében Paleocapa olasz mérnök munkássága nyomán. A mezőgazdaság a talajművelés segítségével, a lehullott csapadékot a talajban tárolja. A másik lehetőség a folyók medrében történő mérsékelt medertározás. Duzzasztó-művekkel a folyók medrét vízszintre lehet szabályozni, amely optimálisan befolyásolja a folyók környezetében a talajvíz szintjét. Ez kedvez a mezőgazdaságnak, segíti a hajózást, lehetővé teszi a rekreációt, biztosítja a lakossági és ipari vizet, valamint a duzzasztóknál lehet elektromos áramot termelni. A turbinán a forgató nyomatékot és forgási sebességet nem csak a vízszintkülönbség határozza meg, hanem a mechanikai áttétel és a turbinalapátok felülete, kiképzése és alakja. A magyar vízügy nagyszerű tradíciói ellenére az utóbbi évek visszatérő problémája az aszály, és a belvíz. A 49 000 kilométer közcélú vízfolyásból 37 000 kilométert a helyi érdekeltségű társulatok kezelnek. A több mint 300 belvízi átemelő szivattyú felújításra szorul. Ma már csak a műszakilag indokolt feladatok egyharmadára jut pénz. Az igényes és célratörő vízrendezés nélkül a talajjavítást, az öntözést, de még az évenkénti tápanyag utánpótlást sem lehet hatékonyan elvégezni. A jogalkotók 1957-ben nagyon helyesen ismerték fel (ez volt akkoriban a nagyon ritka kivétel), hogy a helyi vízgazdálkodási feladatokat a szubszidiaritás elve szerint, a helyi érdekközösségekre kell bízni. Így került sor a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1957. évi 48. törvényerejű rendelet megalkotására. A társulati mozgalom gyökerei a XIX. századig nyúlnak vissza és az érdekeltek önkéntes társulásának jogszokásából tudta a vízi társulatokról szóló rendeletet létrehozni az 1956 utáni jogalkotás, egyúttal, mivel egy tradicionális és természetes úton kifejlődött jogszokásra épített a jogalkotó, így nem tudott tévedni – ellentétben egy sor akkori jogszabállyal. Az általános éghajlatváltozás miatt fontos az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentése. A szélsőséges időjárás, hatást gyakorol a környezetre és a társadalomra. A káros hatások mértékét a sebezhetőség fejezi ki. A megfelelő intézkedések és az alkalmazkodás arra irányul, hogy a káros klimatikus hatásokat mérsékelni tudjuk. A hazai klíma-stratégiát ma is annak kell meghatároznia, hogy Hazánkat felkészítsük egy valószínűen bekövetkező időjárási szélsőségekkel gyakori időszakra. Olyan gyorsan reagáló technikai-, pénzügyi-, szervezési feltételek megteremtésére van szükség, amelyek alkalmasak a váratlan és szélsőséges időjárási események káros hatásainak mérséklésére. Erre nagyszerű példa a napjainkban már üzemelő jégkár-enyhítő rendszer. Az eredményes vízgazdálkodás a többcélú hasznosítás. A víztárolók a víztárolás mellett jelentős szerepet kapnak a tájkép formálásában, a rekreációs lehetőségek bővítésében. A folyami duzzasztók lehetőséget adnak a talajvíz optimális szintre történő szabályozására, továbbá energiatermelésére és a hajózási feltételek javítására. Az éghajlatváltozás kedvezőtlen iránya, így a hőmérséklet emelkedése, a szárazság, az árvizek, a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás és az ezt követő élelmiszer- és vízhiány mind arra utalnak, hogy az állam nem mondhat le a jog, néha kényszerítő erejéről a vízgazdálkodást befolyásoló szerepében. A természeti erőforrások, a gazdaság és a jog által alkotott háromtagú „zenekarban”szükségszerűen az állam a „karmester”. A jog, nem mindenható eszköz. A felnövekvő generációk iránti felelős vízgazdálkodás egyben környezetetika is. Ezért, az édesvíz-készletek és ilyen a termőföld, mint megújuló természeti erőforrások birtoklásáról Hazánk lakossága semmilyen körülmények között sem mondhat le. (Forrás: Paál Sándor vízgazdálkodási kutatásai, Kaposvári Egyetem, Gazdaságtudományi Kar – 2003-2010/KPE szakértő)
