Talajaink kémiai védelme– Küzdelem a talajok elsavanyodásának a megakadályozásáért

Folyik a savanyú talaj semleges kémhatását eredményező mésziszapnak a szántott rétegbe történő forgatása. - A kép forrása: agronaplo.hu

A termőtalaj a legfontosabb táplálék-forrásunk, gazdaság egyik alapvető termelőeszköze. A talaj lassan megújuló természeti erőforrás. Kedvező feltételek mellett egy milliméter termőtalaj 100 esztendő alatt képes természetes úton létre jönni.

Ammónium-nitrát tartalmú dolomit-őrlemény szórása – A kép forrása: agraragazat.hu

Az ammónium-nitrát a szükséges fejtrágya az őszi búza zöld részeinek a tavasz fejlődéséhez, a hozzáadott dolomit-őrlemény pedig csökkenti a talajsavanyúságot. A szóróanyag kémiai képlete: NH4NO3 + Ca-Mg(CO3)2

Magyarország termőföld-vagyona a lakosság lélekszámához és az ország méretéhez viszonyítva nagyon nagy. Erre a hatalmas természeti kincsre azonban vigyázni kell. A talaj termékenységét azonban 2, 3 millió hektáron veszélyezteti a vízerózió és egy millió hektáron a szélerózió, további egy millió hektáron megjelenik a káros vízbőség, a mocsár-képződés veszélye, különösen, a csapadékban, gazdag esztendőkben.  Elsősorban Bács-Kiskun megyében jelen van a sivatagosodásos homok, ez országosan 600 ezer hektáron tapasztalható. A Magyar Alföld többi részén pedig a szikesedés veszélye látható. Ez országosan mintegy 800 ezer hektáron nehezíti a mezőgazdák életét. A károsító hatások ugyanazon területeket gyakran együttesen is érintik. A savanyú talajok kialakulásának okai a folyamatos kilúgozás és a savanyú talajképző kőzet. A savanyú talajok legnagyobb hányada az erdőtalaj, más részük pedig a savanyú réti és a savanyú öntéstalaj. A savanyú talajok javítását a XVIII. század végén Tessedik Sámuel, Szarvas város evangélikus lelkésze, mezőgazdasági szakiskola-alapító és természettudós kezdte el. Az általa alkalmazott eljárást nevezték „digózásnak” ami azt jelentette, hogy meszes márgát emeltek ki az altalajból, amit elterítettek a savanyú kémhatású felszínen. 1925-ben a Földművelésügyi Minisztérium létrehozta az Állandó Központi Talajjavítási Bizottságot. 1928-ban indult el az országos szikjavítási akció, majd 1929-ben a dunántúli és az észak-magyarországi savanyú talajok meszezése. Az akció során, 1929-1944 között 17 870 hektár savanyú talajt javítottak meg. A II. világháború után a Földművelésügyi Minisztérium a talajjavítási munkák irányítására létrehozta az Országos Talajjavítások Miniszteri Bizottságát, amit 1949-ben Talajjavítási Nemzeti Vállalattá szervezett, amelynek Balatonbogláron és Szarvason működtek igazgatóságai. Az elvégzett savanyú talajjavítás mennyiségének alakulása az állami támogatás arányától függött. 1929-ben már támogatták a savanyú talajok javítását. Ekkor a talajvizsgálat és a mészanyag jelentős támogatásban részesült. A meszező anyagot a legközelebbi vasútállomástól a gazdaságnak kellett elszállítania, valamint a talajra kijuttatni, de erre a feladatra 15 éves hitelt kaptak nagyon kedvező kamatfeltételek mellett. Az állami támogatás eleinte közel 50 százalék volt, majd 1961 után – a mezőgazdasági földek védelméről szóló 1961. évi VI. törvény megjelenését követően –a kiemelt talajvédelmi vízgyűjtő területeken 100 százalék lett.  A Talajjavítási Nemzeti Vállalat megszűnése után a kivitelezést a gazdaságok maguk végezték. Az 1990-es évektől a támogatás aránya 40 százalékra esett vissza, majd a 2000-es évek elejére megszűnt. A támogatás megvonásával a savanyú talajok javítása ellehetetlenült. Ennek következtében a savanyodásra hajlamos talajok folyamatosan értéktelenednek el. – A talajoldat savanyúsága az úgynevezett pH-értékével fejezhető ki, ami nem más, mint oldat hidrogén ion koncentrációjának a negatív logaritmusa, azaz a gyakorlatban a 7-es érték alatt a talaj savanyú, a 7-es értéknél semleges, és a 7-es érték fölött lúgos a talaj kémhatása. A talaj elsavanyodása a légkör és a földkéreg érintkezésének hatására végbemenő állandó mállási folyamat és a csapadékvíz kimosásának a következménye. A folyamat rendszerint erdős vegetációban következik be. Az erdő avartakaróját bontó mikroorganizmusok savanyúan ható anyagokat, szén-dioxidot, humuszsavakat termelnek. A savak a csapadék hatására lefelé szivárognak s az ásványok mállása közben keletkező sókat a talaj felső rétegéből a mélyebb szintekre mossák, kilúgozzák. – A talajsavanyúság a savanyúság mértékétől függően mélyreható változásokat idéz elő a talajok szerkezetében és víz- és levegőgazdálkodásában. A savanyú talajokban a biológiai aktivitás csökken. A savanyú talajok morzsalékos szerkezete gyenge minőségű, és víz hatására könnyen szétesik, iszaposodik, levegőtlenné válik, vízbefogadó képessége romlik, ezért nő az elfolyó víz mennyisége, és a szétiszapolt rész gyorsan lepusztul, a vízerózió áldozatává válik. A savanyúság hatására csökken a növényekben a fehérjenitrogén és növekszik a nem-fehérje formátumú nitrogéntartalom. A savanyúság növekedésével ugyancsak csökken a növények szénhidrát-, aszkorbinsav- és karotintartalma. A kémiai talajjavítás céljára a természetben előforduló mész-tartalmú javítóanyagok: mészkőőrlemény, mésztufa, lápi mész, meszes lápföld, égetett mész, dolomitőrlemények; valamint cukorgyári mésziszapok használnak. Célszerű a meszező anyagot nyár közepétől ősz végéig kijuttatni a vetőágy-szerűen elmunkált talaj felszínére, majd 10-12 cm-es mélységre könnyű tárcsával bekeverni. A meszezés hatására a talaj szerkezetessége javul, nő a talajaggregátumok mennyisége és ezek vízállósága. Ezzel párhuzamosan a talajok tapadása csökken. A szerkezetben végbemenő pozitív változások hatására javul a talaj vízgazdálkodása, a víznyelő képesség és a víztartó képesség. A talaj levegő-ellátottsága kedvezőbb lesz, javul a talajban a víz – levegő arány, javul a gyökérlégzés, valamint a talajlakó élőszervezetek életfeltételei, azaz az oxidációs és redukciós viszonyok.  A meszezés kedvező a mikroorganizmusok számára, a nitrogén-megkötő és a cellulóz-bontó baktériumok tevékenységét segíti. A meszezés termésnövelő hatása az adott talaj fizikai, kémiai és mikrobiológiai talajtulajdonságaiból ered. A javítás hatása nem végleges, hiszen a savanyú talajok kialakulását előidéző természeti és emberi tényezők, mint például a savanyító hatású műtrágyák mértéktelen alkalmazása, és a szerves trágyázás elhanyagolása továbbra is hatnak. Ennek oka, hogy a savanyúságot tompító meszezést idővel érdemes megismételni.

A Polgári Kisgazdák szakértői megfontolásra tartják érdemesnek a talajjavítás szervezeti hátterének az ismételt megteremtését. A termőtalajok egyszerűsített és helyszíni gyors-tesztekkel történő vizsgálata, valamint a talajjavítás költségeinek egyszerűsített, és csak a legszükségesebb adminisztrációval történő támogatása ismét sokat segítene a hazai talajok kémiai állapotának környezetvédelmében.

Magyarország egyszer már megoldotta az ok- és célszerű talajjavítás teljes, és az egész ország területére kiterjedő műszaki és szakmai hátterének a megvalósítását. Érdemes lett volna az elért eredményeinket megőrizni. De! Ha ezt már nem tettük meg, akkor tudnunk kell, hogy ezt újra meg kell teremtenünk, mert a talajok leromlása folyamatosan újra keletkezik. (KPE)