Szűk egy hónap múlva, augusztus 10-én, Győrasszonyfán találkoznak a Polgári Kisgazdák

A kiváló minőségben felújított római katolikus templom Győrasszonyfán. - A kép forrása: gyorasszonyfa.network.hu

Szűk egy hónap múlva, augusztus 10-én, Győrasszonyfán találkoznak a Polgári Kisgazdák

Akik hatalmas felelősséget hordoznak a vállukon, és a vidéki emberek boldogabb jövőjéért küzdenek. Balról Valiczkó Mihály a Kisgazda Polgári Egyesület Országos Elnökségének és a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlésnek a tagja, Győrasszonyfa polgármestere, jobbról Dr. Kövér László, Magyarország Országgyűlésének az elnöke. – A kép forrása: Kisgazda Polgári Egyesület.

Immár sok önkormányzati cikluson át Valiczkó Mihály, a Kisgazda Polgári Egyesületnek, a Kisgazda Polgári Egyesület Országos Elnökségének és a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlésnek a tagja polgármesterként vezeti a települést. Jól felkészült önkormányzat és annak munkatársai egy igazi életképes, folyamatosan fejlődő falut hoztak létre, nem kis részben az itt élő emberek szorgalmas és odaadó munkájának eredményeként. A Polgári Kisgazdák mindig nagy örömmel látogatnak el Győrasszonyfára, erre a tipikusan kisgazda településre. Az itt élő embereknek további sikereket, jó egészséget és boldog jövőt kívánnak a Polgári Kisgazdák. (KPE)

Valiczkó Mihály és a nagy csapat, a munka- és küzdőtársak. – A kép forrása: greenopsz.hu

Győrasszonyfa, az egykoron volt királynék birtoka, alig több mint félezer lelkes kisközség Győr-Moson-Sopron megye dél-keleti szögletében, Győrtől 27 km távolságra. Békés falu, dolgos, összefogó, lakóhelyükért önzetlenül tenni akaró és tenni is tudó, a közösség ügyei iránt érdeklődő, saját sorsukat a faluéval együtt alakítani képes emberekkel. (Valiczkó Mihály polgármester)


A község területén talált legrégebbi régészeti leletek Kr. előtt 5000 évvel ezelőtti időből, az újkőkorszakból valók. Ezt követően a vaskorból és a rómaiak korából kerültek elő értékes leletek. A Tézslakúti dűlőben épületalapokat, és faragott köveket találtak. Az államalapítást követően a község nevének első említése villa Ahchyn néven 1150-ből ered. Az évszám azt jelzi, hogy a környék legrégebbi Árpád-kori települése. Neve arra utal, hogy eredetileg a királyné földje volt. 1150-ben egy, a Fő-Apátsághoz tartozó poroszló lakóhelye volt. A XIV. század első felében lesz a község neve Asszonyfa, illetve Asszonyfalva. Egy 1387. május 12-én kelt oklevél szerint, a falunak már volt temploma és Pál volt a plébánosa. A XVI. második felében a falu leányágon a Szapáryak birtoka lett, akik a XVIII. század első feléig bírták e területet. Ezután a község galántai Sidó Istvánnak, a Szapáryak jogügyigazgatójának és jószágkormányzójának a kezébe került. 1558-ban Asszonyfalva helység lakói a szomszédos Veszprém megyei Told község szőlőhegyének is birtokosai voltak. A 16. század végén a török pusztítás áldozatául esett a falu, melyet 1592-ben már üres pusztaként említenek a források. Hosszú időn keresztül hódolt helyként szerepel a település, melyet valószínű a 18. század elején szerveznek újjá. A Sidó család egyik örököse Sárosfalvi Bittó István lett, s halála után leányaira, Verbói Szluha Pálnéra és Eözbeghi Nagy Leandernéra szállt. A birtok másik része a Szapáry grófok után leányágon a Hollósy, Györgyi, Dobos és Mórocz családoké lett.

A római katolikus templom 1793-ban épült galántai Sidó István földbirtokos segítségével, az elpusztult borbai templom romjainak a felhasználásával a helység tágas terének közepén épült fel.

A község három országos vásártartási jogával is rendelkezett a május 9-ét magában foglaló hét hétfőjén, szeptember 14-én és novemberben, Imre hetében, hétfőn. A településen a II: József féle népszámlálás idején 59 ház, 90 család 394 fővel volt található. 1848 előtt a helység kuriális nemes község volt. A kúriák közül kiemelkedett Sidó Józsefé. Az 1850-es évek végéig Asszonyfa a község-béli zsidóság fontos központja volt. A falu központjában épült fel a zsinagóga, itt történt az izraelita anyakönyvezés, s a Bakony távolabbi vidékéről is a falu mellett létesített izraelita temetőben történt a temetkezés. 1862-ben a falu leégett. 1844-ben a közbirtokosok a tagosítást maguk között végrehajtották. A közös haszonvételeket is felosztották 1864-ben. A századfordulón a nagyobb birtokosok Nagy Lajos, Szluha László és Hollósy Iván voltak. A község iskolájáról 1792-ben történik először említés. Ekkor Tóth Pál iskolamester és kántor tanította a gyerekeket. Külön iskolaépületet 1856-ban létesítettek, mely egy tanteremmel és eléggé hiányos felszereléssel rendelkezett. A község a XIX. és a XX. század fordulóján postával, távíróval és vasútállomással rendelkezett. A XX. század elejétől a községben jelentős fejlődés indult meg. Önkéntes Tűzoltó Egylet, Polgári Lövész Egylet, Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet alakult. 1925-ben állami támogatással és egyházi segítséggel új iskola és tanítólakás épült. 1873-tól a község a tápszentmiklósi körjegyzőséghez tartozott, a Győr előnevet 1908-ban vette fel.

Győrasszonyfa 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik. Fő megélhetési forrást Győr ipari üzemei és a helyi mezőgazdaság biztosít. 1993-ban a régi iskolát új épületszárnnyal bővítették, s itt nyertek végleges otthont a tanulók. A községben napköziotthonos óvoda, községi könyvtár és orvosi rendelő is található. 1995-ben a településen kiépült a vezetékes gázhálózat, 1997-ben befejeződött a szennyvízcsatorna kiépítése. (Forrás: szabad enciklopédia)