Nagyon sokan köhögnek a gyorsan fertőző variáns miatt.
– vélte Szlávik, aki visszatekintve elmondta, a tavaly ősszel felfutó második hullám idején nőgyógyász, sebész, fül-orr-gégész is dolgozott a kórházban a csapatukban, és nagyon hiányoztak neki, amikor elmentek.
Az ország kétségtelenül legismertebb toxikológusa, Zacher Gábor hasonló, 85-90 százalékos telítettségről számolt be a hatvani Covid-osztályon és a sürgősségin.
Sokkal súlyosabb állapotú betegekkel találkozunk, mint korábban: egész családok érkeznek, és sokszor csonkán térnek haza
– mondta el. Hangsúlyozta, a mostani helyzetben számít csak igazán rossz hírnek, hogy a magyar a világon a 4. legelhízottabb nemzet, ez óriási rizikófaktor, ha valaki koronavírusos lesz. Ezen a jövőben változtatni kellene. Úgy látja, bírja a terhelést az egészségügy, sőt zacheresen így fogalmazott:
Nehogy már egy ilyen kis vírus legyőzzön bennünket. Mindannyian fáradtak vagyunk a kórházban, de ki fogunk tartani. Nincs pofázás, most meló van. Zacher Gábor elmondta, egyre többször gondolkodik el a napi 3-4 halálesetet látva, hogy itt azért ő is komoly bajba kerülhet, hisz az egészségügyi dolgozók sem vasemberek, de biztos benne, hogy az utolsó emberig helyt fognak állni.
Purebl György a pszichiáterek feladatait emelte ki: most a gyászt, a kétségbeesést, a mély depressziót látják, ez számukra kvázi a második hulláma az akut vírusbetegségnek. Az egészségügy az ő meglátása szerint is bírja a gyűrődést, három dolog miatt:
Van kurázsi, kitartás, illetve az egészségügyi személyzet be van oltva. Nem dőlnek ki a dolgozók, ez rettentő fontos.
Aláhúzta, hogy sokat segíthet a mostani helyzetben, ha az emberek megtanulják, hogyan tudnak magukon segíteni pszichológiai szempontból.
Oltani, oltani, oltani! Nincs más alternatíva.
Forrás: index.hu, Gabay Balázs
