Az Istentisztelet után ebédre gyülekeznek az emberek. Megérkeznek Wass Albert fiai. Megrázó-ébresztő élmény, hogy én fogadhatom őket az ajtóban. Csak jöttek… jönnek.
A három férfi, Huba, Géza és Endre, feleségükkel az oldalukon érkeztek. Az arcokat látva gondolatban előtűnik a nemzeti lelkiismeret írója, a papi, Wass Albert, és az a 25 regény, melyeket eddig elolvastam. Az ebédet azonnal felszolgálják. Úgy érzem, olyan dolgokban van részem, melyek csak Isten kegyelméből lehetségesek. Lehet, hogy most fizet önzetlen Wass Albert szolgálataimért? Lehetséges. (Forrás: Szíki Károly, KPE – Eger: interjú a Balassi-kardos Wass Albert fiával, Wass Endrével, 2018. április 21-én.
Négy testvéred huzamos ideje élt már Amerikában, míg te az édesanyáddal Németországban maradtál:
1951-et írtak akkor, amikor az egész család, értsd szüleim és az öt gyermek amerikai emigrációra készült. Ekkor mindössze 1 éves voltam. Anyámnál tüdőbajt állapítottak meg, ezért az amerikaiak nem adták meg az engedélyt a beutazására. Nem volt más választása, mint mellettem maradni, engem felnevelni. A család így döntött, de ez a szétszakadás folyamatának kezdete volt csak. Apánk ugyanis az Újvilágban beleszeretett a szponzoruk lányába, a skót Elizabethbe, ami jelentős fordulatot hozott az életünkben.
Gondolom, hogy elváltak:
Így történt. Édesanyám hitte, hogy hamarosan együtt leszünk, ezért sokáig levelezett apámmal, készültek a család egyesítésére, mert a gyermekeknek igen hiányzott az édesanyjuk. Apánk azonban beadta a válókeresetet. Kezdetben nem kedvelte a befogadó tanárnőt, Elizabethet, de 1952 januárjában mégis elvált édesanyánktól és még ebben az évben házasságra lépett a skót származású Elizabeth McClainnel. Én pedig Hamburgban maradtam anyámmal, aki több ízben is Amerikába utazott, hogy megkísérelje a házasságuk helyreállítását. Mindez nem sikerült, de a testvéreimmel mindhalálig ápolta a kapcsolatot.
Édesanyád és te lettetek az összekötő kapocs az erdélyi múlt és az amerikai jelen között:
Gyakran jártunk Erdélybe, korán megismertem azokat a helyeket, ahol apám regényei játszódnak. Ilyenkor sok fotót és diafilmet készítettem. Én voltam a híradó, aki utaztam, hírt adtam, anyagot vittem a találkozásokról. Amikor papi megnézte a képeket, elgondolkodott, s mondta: jé, ez nem változott semmit, minden úgy néz ki, ahogyan ott hagytam!
Erdély más miatt is kedves neked?
Persze, mert onnan, Szászrégenből hoztam feleségül Ágnest. Ő is egy régi arisztokrata család tagja, nem volt nehéz a közös nevezőt megtalálnunk. És nem utolsó sorban szült nekem 3 gyermeket.
Láttad, érzékelted a vasfüggöny mögötti létet, élet-közelből megtapasztaltad az emberi jogoktól megfosztott emberek sorsközösségét:
Ez alapozta meg a későbbi erdélyi missziós munkánkat. Először is apánk műveit kellett bevinni a köztudatba, mert az ismert személyes okok és a kommunizmus természete miatt papi dupla indexen volt. A rendszerváltás lehetővé tette, hogy megkeressük azt a kiadót, amely Erdélyben felvállalja apánk életművét.
Ők voltak a Mentor?
Igen, de a jogok először a Bánkuty Géza, Kis Gábor, Székely Árpád, Demeter Andor vezette Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány kezében voltak. Magam is dolgoztam velük.
Így igaz, 1995-ben abban a reményben, hogy ők megjelentetik a könyveit, apánk az összes jogot rájuk bízta, de mivel nem mozdultak a dolgok előre, s papi már a 87. évet betöltötte, újabb döntést kellett hoznia. (Forrás: Szíki Károly, preshaztarsasag.wixsite.com)
