Az író kőbe véste Dólya történetét, hogy az megmaradjon az utókor számára
Vannak események, amelyekre felületesen vagy éppen megfelelés szándékkal mondjuk: megismételhetetlen volt…páratlan volt… ilyen még nem volt. Vannak azonban ténylegesen olyan történetek, melyek megismételhetetlenek, páratlanok és példaadóak.
Ilyen esemény volt Dólyán, a Magyar Dráma Napján, ahol Szíki Károly: A kettétört kenyér -Dólya című kötetét mutatták be. A szerző a művét így ajánlja:
Dólya. Zsákutcás történelmünk szemléltető példája. Az 1900-as évek legelején kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, akik az idő kolbászkerítésein lassan lecsorogva összeolvadnak az indián felőrlések mintáján a nagykohóban. Voltak azonban olyanok is, akik a jobb megélhetés reményében Mezőkövesdről elindulva Nagy-Magyarország keleti részein próbáltak szerencsét. Ők alapították Dólyát. Ott azonban a közel-keleti gazember-horda becsapta őket, az ígérettel szemben se jó föld, se víz nem volt, csak küszködés! A csibész, Steiner Lajos, elcsalta őket, s becsapva a mezőkövesdi matyókat, ellopott tőlük házat-hazát. Ők mégis szembementek a kudarccal, és sorsküldetéssel,megalapítottak egy falut, felépítettek egy templomot, amikor a Kárpátok-Géniusza (Ceausescu) és terrorista legényei a falvak és templomok felszámolásába kezdtek éppen.
Nemzeti példaképek ők, dólyaiak a Partiumban, kik Margitta és Zilah között új hont létesítettek és azt meg is védték. 100 év múlva rájuk akadtak a mezőkövesdi testvérek és most már összetartoznak.
Az ő hősi helytállásukat, nemzet- megtartási küldetésüket dolgozom fel ebben a könyvben 48 interjúban, vallott tények és dokumentumok birtokában.
Ezt a történelmi tragikumot írta meg interjúk formájában Szíki Károly, s ez került most vissza kiindulópontjára, mint kőbe vésett, örökké megmaradó dokumentum, a megnyugvás és megismerés falujába, Dólyára.
Erre a jeles eseményre ünnepi szent misét ajánlott fel Rajna József atya, apátkanonok, fugyivásárhelyi plébános:
A magvetőről szóló példázat (példabeszéd) bemutatja nekünk az emberért fáradozó Istent, tükröt tart elénk, hogy felismerjük szívünk állapotát, és megmutatja azt, hogy az Isten szavának befogadása és megtartása esetén egyetlen magból harmincszoros, hatvanszoros, vagy akár százszoros terméshozam is lehetséges. A tövisek közé hullott mag a harmadik talaj, ami Jézus szavai szerint nem hoz termést,mint ahogyan az útfélre és a köves talajba hullott magok esetén is ezt már megértettük. Volt olyan mag is, amely tövisek közé hullott. Amikor aztán a tövisek megnőttek, megfojtották (Máté 13:7). A jó földbe esett mag az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz. Az elvándorolt matyó őseink minden nehézség, tövis ellenére jó termést hoztak, megmaradtak, s nekünk rájuk kell most emlékeznünk. A vetésük szárba szökkent, és kalászt hozott.
A szeretet az, ami bennünket felemel. Ezen a hálaadáson most én ebben a matyó miseruhában tartom meg a szent misét, hogy jelezzem: megerősödött hittel és szándékkal emlékezem őseimre. Aki ezen a szent misén részt vesz, meghallgatja az evangélium igéjét. Erre a lakomára most Jézus Krisztus hívott meg bennünket, hogy életünk legyen. Felemelt lelkülettel állunk az Úristen színe előtt és megköszönjük elődeinknek, kik e temetőkertben nyugosznak, hogy ide hoztak minket. Ma én is, ki 40 éve szolgálok, megköszönhetem a dólyaiaknak, akik annak idején imájukkal kísértek és most is kísérnek. Elhozták a hitet és továbbvitték. E templomnak nagyon körülményes volt a megépítése, de volt egy erős hit, egy összetartó hit, még akkor is, mikor néhai Schuller József atya kezébe csákányt adtak, hogy az épülő templom falait bontsa meg és így romboltassék le. A bent lévők, kik védték a templomukat, nagyböjt idején védték a falakat, még akkor is, mikor a papjuk kezébe csákányt adtak,hogy az építményt megsemmisítsék. Ők eljutottak ily módon a Golgotára, mert ez a templom egy Golgota is, az, ahová mindannyian el akarunk jutni. Az a hely, ahol Isten és ember találkozik. Megpróbáltatások közepette maradt meg ez a templom. Nemzedékről nemzedékre, azt amit kaptak, ily módon, e példa szerint tudják továbbadni.
Boldog vagyok azért, hogy együtt lehetünk e szent helyen mindnyájan.
Falunk szülöttei, Krisztusban szeretetett testvéreim! Hálaadásra jöttünk ma össze. A megmaradás kihirdetésére, megvallására Pál apostol Jézus tanítását adja tovább, s ez a tanítás el kell legyen vetve az emberek lelkében. Őseink 1905-1907-ben indultak és ezt a helyet választották, a gerincességben elsajátították azt az isteni intést, mely megmaradásukra késztette öket. Ma úgy érzem, mikor hazajöttem, mindazt, ami szülőfalumban történt, azt a történelem majd rögzíti. 100 év után a matyó településej körébe kerültünk be. Megtapasztaltam azt, hogy ami hit ott van Mezőkövesden, azt mi is örököltük.
A mag a könyv írója által, a kötet megjelenésének bizonyítékául: jó földbe hullt, megerősítve az ige részletet: az ősök emléke élő emlék egy könyv lapjain. Már nem csak szájról szájra, fülbe gyónva adatik tovább, de magányos estén is olvasható Dólya egyenes útján, ha fény villan esténként a magányos házakban és a világ bármely táján, ha Szíki Károly könyvét üti fel valaki.
A felemelően elővezetett mise után indult el a könyv bemutatása, melyet Maskara János atya nyitott meg:
A matyók eljöttek ide és lehajoltak elődeik történetéhez. Victor Hugo szavait kölcsönözve: A lélek segíti a testet és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.
Reményik Sándor pedig így kiáltott: ne engedjétek a templomot, s az iskolát!
Egy nem éppen jó emlékű, muszáj-Herkulesi összefogás van mögöttünk, ami a példázatos életünk fő dokumentuma. Mikor még a kommunizmus idején épülő templomunkat kellett megvédeniük, megvédenünk. Embert és hitet próbáló akadályt kellett legyőznünk. A templom alapkövét még Schuller József, Berettyószéplak korábbi plébánosa rakta le, az 1980-as évek elején. De engedélyt ilyesmire a diktatúra nem adott, így papírok hiányában kezdték el az építést, ami kivívta a hatóságok ellenvetését, haragját. Az építők a legmagasabb szintig mentek, hogy megszerezzék az engedélyt, latba vetettek mindent, amivel ilyenkor meg lehet valakit puhítani. Az akadályok nem hogy nem gördültek el, hanem egyre méretesebbek lettek. A papot és az egyháztanácsot súlyos pénzösszegekre büntették, míg 1985-ben elrendelték a falak lerombolását, amit hogy, hogy nem, nagypéntekre időzítettek. A hatalom elszámította magát, mert a dólyaiak nem hátráltak meg. Élőlánccal álltak ki a templom megvédésére, a falak között pedig keresztutat tartottak, imádkoztak, szent énekeket mondtak. A papot arra kényszerítették, hogy ő kezdje meg a bontást, ő üsse ki az első követ a falból. Az imádkozó emberek nem hátráltak meg, énekeltek, imádkoztak. A felfokozott helyzetet már a Szabad Európa Rádió is közvetítette. A falak megmaradtak. Schuller plébános úr idegeit és fizikumát felőrölték a történtek és Nyugatra távozott. 1988-tól én viszem tovább ezt a keresztet. A templomépítés befejező munkálatainak koordinálása és az engedélyek beszerzése már az én feladatom volt. 1990. május 6-án felavattuk a templomunkat. A ceremóniát Tempfli József megyéspüspök vezette le, ő szentelte fel Isten házát. A harangot Regensburg testvérközösség küldte ajándékba.
Csodálatos az én világom, hiszen magyar-román-szlovák nyelvű miséken szólhatok a híveimhez. Ha kell, németül is megszólalok. 37 éve vagyok itt,meg Berettyószéplakon, és próbálom töretlen hittel a nációk közti békét megvalósítani, hogy szeretetben és békében éljenek. Nekem a mezőkövesdi kapcsolat a legfontosabb. Ezt az erősítette meg számomra, hogy a matyók eljöttek ide és lehajoltak elődeik történetéhez és az ittenieket a gyökerekhez visszavezették. Ezt én imáimmal segítettem. Ma is nagyon jó a kapcsolatunk, mely nem csak a búcsúkon fénylik fel, de a megerősödött látogatásokban is. Most pedig felerősödött újra.
Egy mag, amit az író barátai a kezébe adtak, jó helyre került, mert könyv lett belőle. Kitartással, a talentummal élni tudni kell.
Maskara atya beszéde végén felkérte Berettyószéplak-Dólya polgármesterét, Micu Tivadart, hogy nyissa meg a könyvbemutatót.
A teljes cikk az alábbi linken elérhető:
Forrás: Szíki Károly
