Elment az utolsó nagy bukovinai mohikán, akinek gyökerei Bukovinához, Andrásfalvához kötötték a kiváló gazdálkodót, kultúr-szervezőt, Művelődési Ház igazgatót. Egy kanadai (Kelowna) magyar közösségének meghatározó személyisége volt évtizedeken át. A Bukovinából Délvidékre menekült családok legutolsó stációként az Okanagan tó mellett találták meg számításukat és szőlő-, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak Kelownaban, Osoyosban, Oliverben. Varga György Kelownaban mutatta meg, hogyan kell gazdag termést hozó gazdaságot működtetni. Pálinkájáért személykocsival napi járásról is elzarándokoltak Vancouverből, Calgaryból, Winnipegből. Kapcsolatot tartott az egri borvidék gazdálkodóival, s ha tehette, ellátogatott a Szépasszonyvölgybe. Minden vágya az volt, hogy a bukovinai ősök nyomát felkeresse. Szíki Károly vállalkozott erre, és mint barátját, elvitte Andrásfalvára, Hadikfalvára, Józseffalvára, Istensegíts és Fogadjisten településekre és Délvidékre, a Nándorfehérvárt közelében elfekvő Székelykevére, ahol Gyuri született. Ha kérdezte bárhol, tudja-e a beszélgető partnere, hogy hol van ez a Tito-Milosevics rezsimben is magyarnak megmaradó sziget, szinte senki nem tudta. Ezért küldetésének érezte, hogy ahová ment, mindenkivel megismertesse a bukovinai székelyek kálváriájának harmadik stációját, a Duna parton elterülő település történetét és népének sorsát. (Forrás: Szíki Károly, a Kisgazda Polgári Egyesület Eger Városi Szervezetének az elnöke)
