San Franciscoban: Amerika 4 államának 6 városában lépett fel Szíki Károly színművész, az egri kisgazdák vezetője az ’56-os forradalom 62. évfordulója alkalmából. A körút San Franciscoban ért véget, ahová Magyari – Kope Gábor református lelkész hívta meg. Számos jeles személyiséggel találkozott az 1956-ra emlékező összejövetelen, s az azt követő Serlegvacsorán. Erről szól az utolsó beszámoló. Az est főszervezője és koordinátora Magyari – Kope Gábor nyitotta meg a rendezvényt és kérte fel Németh Maurus atyát, a Magyar Katolikus Misszió (Portola Valley) lelkipásztorát áldásadásra. Az ünnepi szónok Széles Tamás főkonzul Gárdonyi Géza szavait kölcsönözve kezdte beszédét:
A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája, a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak. (Titkos napló, Morfiumcseppek -1922). A termékeny pillanatot fogta ezzel beszédének fókuszába, utalva arra, hogy eljön a pillanat, amikor már nincs félelem, mely visszatarthatná az embert attól, hogy szétrobbanjon. A szónok új stílusú ünnepi beszédében nem kalapozott a múlt rezsim bűnös árulói előtt, hanem idióta párttitkárokról és véreskezű verőlegényekről szólt, amikből már nem kért tovább a megalázott sorsba taszított magyar nép, akik hősök voltak, szentek lettek. Hogy milyenek voltak, arról még meg tudjuk kérdezni azokat, akik hús-vér emberként itt járnak köztünk. De legyünk résen, mert a Kádár rezsim patkányai is előbújtak és relativizálni akarják a forradalmunkat. Nekik nincs helyük köztünk, velük nem tárgyalhatunk! Október a remény volt, de november lett a kijózanodás, mert lehullt a Nyugatról az álarc, megtudtuk, hogy nem segít, magunkra hagyott minket. A vérbefojtás után nehéz volt újra talpra állni. Magyarország jelenlegi helyzete is a stabilitás megőrzéséről szól a haza nincs bajban, azok vannak bajban, akik ezt óhajtják! A haza nem ajándékot szóró valami, a haza áldozatot követel. Ez a mi történelmünk folytonosságának lényege- hangoztatta Széles Tamás. Kucsera Tamás, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, aki a rendezvényt körül ölelő ’56-os kiállítást is elhozta magával, Albert Camus: Magyarok vére című írását választotta mondandója gerincéül: Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat. Mint mondotta: elsősorban azért kell ezt szem előtt tartani, mert nemzeti szabadságunk jelképe 1956! De milyen volt az a világ, amit a forradalom megrengetett, rést ütött a Gulágokon, a diktatúrán, de nem tudta megrendíteni Európa gondolkodását? És mégis: mitől lett ilyen elementáris hatása? Mert olyan eseménysorozattal szállt szembe, mit az ’50-es évek elvtársai cselekedtek meg. Ezt követően Széles Tamás 2 elismerést adott át, melyeket Áder János köztársasági elnök írt alá. Először Németh Maurus lelkipásztornak Isten és nemzetszolgálatáért nyújtotta át a Tiszti keresztet, majd Könnyű Ernő nyugalmazott kongresszusi képviselőt tüntette ki 1956 értékeinek és emlékeinek mentésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért. Molnár Lehel lelkipásztor az 1956-os forradalom erdélyi teológus- és lelkész áldozatairól tartott rendkívüli érdekfeszítő előadást, mely a fehér foltokat igyekezett eltüntetni a hallgatóságában. Megrázó részleteket hozott napvilágra.
San Francisco látképe. – A kép forrása: babson.edu
A cserkészek és Patai Ildikó szavalatai után Szíki Károly mutatta be Szabadságvágy című összeállításának részletét, amelyben többek között Tollas Tibor: Bebádogoztak minden ablakot és Radnóti Miklós: Hetedik eclogájának elmondásával a világégésben két bűnelmélet és gyakorlat azonosságát hangsúlyozta, mely a szabadságvágy elodázhatatlan része kell, hogy legyen a jövő időben is: mind a fasizmus, mind az antiszemitizmus elleni zászlóbontás! A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Doncsev András, az EMMI egykori államtitkára és feleségével, Gergely Éva előadóművész, akikkel aktuális színházi kérdésekről, problémákról váltott szót Szíki, míg Kollarik Tamással, a Nemzeti Média Tanács tagjával, a Magyar Média Mecenatúra program koordinátorával filmgyártás helyzetéről cseréltek eszmét. A médiakoordinátor érdeklődét mutatott az Egy szívvel két hazában film iránt, melyet Szíki a torontói MAG tv-vel közösen forgatott. A telt házas Serlegvacsorán minden elöljáró részt vett. Szíki interjút készített a frissen kitüntetett Maurus atyával, elkészültek a szív-és lélek szerint életre hívott fotók, néhány köszönő szó a legfőbb szponzorhoz, a Jackovics családhoz, majd többen felvonultak a korábbi lelkész, Katona Jenő emléktáblájához. Szíki Károly invitálására emlékezést tartottak a lelkészi irodában elhelyezett Katona Jenő emléktábla előtt. Magyari-Kope Gábor imát mondott a korábban itt szolgáló lelkész lelki üdvéért, Szíki Károly versben köszönte meg barátja földi szolgálatát, a megjelentek pedig könnyek között vallottak barátjuk, édesapjuk feledhetetlen nemzetszolgálatáról. Egy nemzeti szalaggal átkötött virágot helyeztek el az emléktábla alatt, majd elénekelték az erdélyi Margitáról származó barát mementója előtt a Székely himnuszt. Szíki a záró beszédében elmondta, hogy egy emlékkönyvet fognak kiadni a közeljövőben, mely Katona Jenő életpályáját öleli fel.
Szíki Károly – A kép forrása: tveger.hu
Amerika októberben – A kép forrása: Szíki Károly
A Goldon Gate-híd közelében – A kép forrása: Szíki Károly
Half Moon bay – A kép forrása: Szíki Károly
A Csendes (?) – óceán partján – A kép forrása: Szíki Károly
Kucsera Tamás – A kép forrása: Szíki Károly
A Jankovics házaspár – A kép forrása: Szíki Károly
Másnap a California State Building udvarán (505 Van Ness Ave) a Magyar Szabadságharcos Szövetség San Francisco-i csoportjának szervezésében, Rékai András elnök koordinálásában a 32 évvel ezelőtt avatott, majd 3 évvel ezelőtt újraöntött Gloria Victis emlékmű tövében megemlékezésre és koszorúzásra került sor. A műsort a helyi cserkészek és Szíki Károly színművész adták. Voison Éva tiszteletbeli konzul, ki korábban így fogalmazott: San Franciscót lassan a nagy magyar emigrációs városok közé sorolhatjuk, így fogalmazott: A szobor az emberiség olthatatlan szabadságvágyát fejezi ki. A kegyetlen erőszak által eltiport nemzetek emlékműve, kiknek szelleme és szabadságszeretete életben kell, maradjon, hogy ismét ki tudják vívni szabadságukat,- most a következő szavakkal adta át a festményen megörökített képet Könnyü Ernőnek: Ez a szobor a Magyar Szabadságharcos Szövetség San Francisco-i Csoportjának, Könnyü Ernő volt Kalifornia állami majd Föderális képviselőnek, valamint az összes San Francisco környékbeli magyar egyesületek és egyházak munkájának az eredménye. Örökre hálásak leszünk Ernőnek, mert önzetlen segítsége nélkül az emlékmű nem jött volna létre.
Könnyű Ernő föderális képviselő (USA – California – Szabadságharcos Szövetség San Francisco-i Csoport) – A kép forrása: en.wikipedia.org
Felirat az alapon: „A magyar szellem halhatatlan, s eljő megváltani még az ember nemet.” Itt meg kell jegyezni: a szobor minden költségét az Oklandban élő aktív szabadságharcos család, Jackovics Tamás és neje finanszírozták, sőt a 2 évvel ezelőtt a súlyosan korrodált szobor újraöntetését is ők finanszírozták. Erről a következő számunkban részletesebben szólunk!
Tollas Tibor – A kép forrása: bocskairadio.org
Könnyü Ernő beszédének középpontjába Tollas Tibor halhatatlan versét, a Bebádogoznak minden ablakot helyezte és versszakonként elemezte
Az életből csak ennyi fény maradt:
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregéből esténkint – délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot,
Bebádogoztak minden ablakot.
Tágult szemekkel kék tengerét látom
Nápolynak, s fénylő partjai felett
Még vár a Vezuv, pipál és a tájon
Barnára lesült boldog emberek.
Látjátok? Éjben élünk, mint vakok.
Bebádogoztak minden ablakot.
Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba’,
A szánk kapkodja be a levegőt,
Mint partra vetett halak kopoltyúja
Tátogunk némán – s érzed, nincs erőd
Szívni az étel – s ürülék-szagot,
Bebádogoztak minden ablakot.
Az Alpesieknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hűs nyugati szél,
És lelket öblít fenn a tiszta távol
S mosolygó hegyek hó szaga kísér,
Itt tegnap társam tüdőbajt kapott!
Bebádogoztak minden ablakot.
Csendet hasít a sétahajó kürtje.
A falon sikló leánykacagás
Nem visszhangzik, már zengőn a fülünkbe
S az ezersípú nyár nem orgonáz.
Süket a cellánk, minden hang halott.
Bebádogoztak minden ablakot.
Túl Barcelona kertjein szitálva
Egy barna asszony meleg hangja búg
És alkonyatba pendül a gitárja,
Hol táncolóktól tarka még az út;
S fülünkbe folynak az ólmos napok.
Bebádogoztak minden ablakot.
Tapinthatnánk a bársonyos egekbe,
Ujjunk hegyéből kiserken a vér.
Mint koporsóba, be vagyunk szegezve,
Csak daróc szúr, vagy poloska, ha ér.
Simogatnánk a sugaras napot,
S bebádogoztak minden ablakot.
Londonban bál van, a parketten siklik
A sok selyembe öltözött leány.
Puha hajuknak hamvassága izzik
Lágy bútoroknak tükrös hajlatán.
Nyugat táncol, – tán végképp eladott? – !
Bebádogoztak minden ablakot.
Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja.
Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait
Az alvadt bűznek, hol minden falatra
Émelygő gyomrod felfordulna itt.
De lenyeljük a végső falatot,
Bebádogoztak minden ablakot.
Az éhség marta testünket telt álom
Lakatja jól – és ínyenc ételek
Ízét kínálja Párizs, – szinte látom,
Hogy kúszik el a neonfény felett
A Néma Rém – s nem lesz több hajnalod.
Bebádogoztak minden ablakot!
A rádiók csak üvöltsék rekedten
A szabadságot s az ember jogát.
Itt érzi csak befalazott testem
A milliókkal Moszkva ostorát.
S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
– Ha nem vigyáztok, az egész világon
Bebádogoznak minden ablakot! –
Könnyű Ernő a beszédében megemlítette, hogy a költővel 1985-ben ismerkedett meg és ez a meghitt találkozás baráti kapcsolattá erősödött. A szobor eszmehirdető erejét emelte még ki, Hungáriát, Magyarország szellemi erejét, akit karjainak égnek tárásával ábrázolt a művész, és egy térdeplő anyát, amint az elesett gyermekét gyászolja, aki a vereség ellenére is az örökös, szűnni nem akaró reményt jelképezi. Könnyű Ernő beszéde végén baráti beszélgetésre és díszebédre invitálta a megjelenteket a szomszédban található Opera kávéházba.
Maurus atya záró imája után az Egerből megjelent küldöttség a San Mateo-i barátokkal együtt elhelyezte a kegyelet virágait.
A kávéházban Szíki Károly bejelentette, hogy 20 taggal megalakították a Katona Jenő Baráti Társaságot, melynek célja: a halhatatlan lelkész emlékének ápolásán túl egy védegylet létrehozása a magyar emigráció azon tagjai számára, akik komolyan gondolják, hogy az emigráció feltérképezése nélkül csak csonka idol marad a magyar történelem. Dr. Tóth Gergelyt az emigrációs felfedezéseiről faggatta Szíki, melynek leiratos dokumentumát és a röpke interjút a következő számunkban közöljük.
Az egykori magyar irodalmi esték emléke a magyarlakta San Mateoban. – A kép forrása: sildeplayer.hu
Másnap San Mateoban egy baráti társaságnak Szíki Károly levetítette a Kányádi Sándor temetésén készült videót, Katona Zsuzsa és Dominic Peralta pedig átnyújtották a jövő év májusára szóló borbemutatóra invitáló meghívót, amely az egri borászok megjelenését szorgalmazza a San Francisco-i Magyar Napokra. Ezután a Half Moon Bay-ben folytatódott a megemlékezés Katona Jenő lelkipásztorra, aki a Trianon-traumára éberen figyelő és az ellenállást megszervező lelkipásztor volt. A kisebb küldöttség a Ritz Carton szállodából indult a romantikus-drámai színeket mutató öbölbe, ahol virágok óceánba szórása közepette énekelték el a Székely himnuszt, miközben a feltörő hullámok térdig árasztották el az emlékezőket. Ebben az átázott állapotban tettek fogadalmat a székely-magyar megerősítés mellett is. A legvégén a Hotel szabadtéri tüzén szárítkozás közepette fogadták meg, hogy San Francisco a legerősebb összekötő kapocs marad az anyaországi és erdélyi magyarok között, s erre a frissen megalapított Katona Jenő Társaság lesz a leghitelesebb bizonyíték. Ez a kalandozás ezennel véget ért, gazdagodás volt lélekben és sok-sok kilométerben, több órás átállással ide-oda, de a gyümölcse nem mondható földi fáradságnak. A Teremtő hordozza tenyerén az utazókat. Felemelő élményeit továbbítottuk! Köszönjük, hogy elolvasták! (Forrás: Szíki Károly: Heti Hang Szóró – Hangosan mindenről, ami nekünk fontos)
