Mert a vírusok,
akár a szabadságvágy,
irthatatlanná kristályosodnak –
és járvánnyá élednek
alkalomadtán.

(Kányádi Sándor)

Szíki Károly útjának újabb állomásai: a Magyar Studies of Amerika meghívására Brooklynból érkezett meg az egri színművész és küldöttsége Fairfieldre,  Pál Lászlóné és az Olajos házaspár jóvoltából, akik évtizedek óta a magyar emigráció kovászai, a hazai művészek szállásadói és utaztatói. Így volt ez ebben az esetben is, amikor a Fairfield Museum and History Center-ben megrendezésre kerülő előadásra szállították a színművészt. A rendezvény az emlékparkban felállított ’56-os emlékkőnél kezdődött, Faber Erika koordinálásában. Király Tibor református lelkész imájába foglalva összegezte 1956 forradalmi példázatát és máig ható üzenetét. Szakács Imre konzul elhelyezte a konzulátus koszorúját, majd Michael Tetrau, Fairfield polgármestere arról szólt,  hogy mit jelent Fairfieldnek az a felemelő szolgálat, amelyet az itt élő magyar emigránsok tesznek 1956 óta, s mit jelent a magyar forradalom emléke, mely nagy tartást ad az amerikaiaknak, hogy átérezzék, más nemzeteknek milyen nagy dolog a szabadság megszerzése, a szabadságé, amelyet ők itt Óceán partján készen kaptak.

Szakács Imre konzul a magyar 1956 hősei iránt érzett kegyelettel helyezi el Magyarország koszorúját a Fairfieldben (USA), az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc tiszteletére felállított emlékkő talapzatán. – A kép forrása: Szíki Károly – Eger

A múzeum nagytermében Szakács Imre konzul friss, új stílusú, forradalmat éltető beszédét Kossuth idézettel nyomatékosította, hogy a forradalom egy végső megoldás a lehetetlenség és lehetőség határán,  amikor már békés megoldás két fél között nem létezik. A sorsfordító nap meghozta a szabadságot, amit  el lehet venni egy időre, de az álmok előbb-utóbb valóra válnak, csak akarni kell, mert nincs olyan zsarnokság, mely össze nem omlana egy nemzet akaratából!

Ez a magyar forradalom üzenete, mely minden időre bevésendő!

Oroszlányi László forradalmár az  emlékezésében személyes élményeit, a forradalom napjaiban helyről helyre „szálldosásait”  osztotta meg a népes hallgatósággal. Mint mondotta: a képek ugyanúgy élnek benne ma is, mit akkor, a Rádió épületétől számos helyszínig futkosva látott és tapasztalt, s ugyanúgy átéli azokat az órákat egyazon intenzitással, mint egykor. Mert hirtelen jött minden, s ugyanaz a lélegzetelállító sűrűség él benne most is. Név szerint említette a Pongrátz Gergelyt, akinek csoportjához csapódott pár napra és a még néhány forradalmárról szólt, akiket történelmi személyiségekké formált az idő.

A forradalmi élmények után Csonka Tünde énekelt, Fehér Irén Márai versét szavalta el, majd Szíki Károly adta elő Szabadságvágy című összeállítását, melyben megemlékezett a nem régiben elhunyt Kányádi Sándorról, aki  zsarnokság lélektanát és borzalmas következményeit nagy versekbe foglalva őrizte meg emlékeztető dokumentumként. Szíki az előadását Egervári Gyula ’56-os forradalmárnak, Pál László rádiósnak, Valu Ferenc írónak és a magyar történelem egyik legnagyobb tanítójának, Mákos Károlynak ajánlotta, kik sajnos idejekorán távoztak közülünk, de mindnyájan elévülhetetlen érdemeket szereztek a connecticut-i magyarság szellemi gyarapodásában, 1956 emlékének életben tartásában. Összeállításában szerepelt Valu Olivér is, a nagyszerű színházi szerző fia, aki édesapja és Mákos Károly emlékére egy Valu Ferenc dalt adott elő.

Fairfield (USA) a Magyar 1956-os Forradalom és Szabadságharc tisztelétére felállított emlékkő – A kép forrása: Szíki Károly, KPE Eger

Számos jeles közéleti személyiség társaságában megjelent Somogyi Balázs is, aki évtizedek óta magas hőfokon élteti a magyar történelem számos évfordulóját az ITT-OTT rendezvényektől Wallingfordig.

Szíki útja innen az Olajos házaspárral New Havenbe vezetett, ahol egy olasz étteremben az olasz-magyar barátság jegyében performanc vette kezdetét. Ismeretes, hogy a Lacio futball csapata a mai napig énekli minden meccs előtt:

Avanti ragazzi di Buda

Előre, budai srácok,
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok

Száz éjszakát átvirrasztottunk,
Lelkünkben él a fájdalom,
Azokról a dicső napokról,
A magyar fiatalok hajnaláról

A tömeg az utcákon vonult,
A reménycsillag szívükben kigyúlt,
Az ÁVO a rádiót védte,
Több tüntetőt agyonlőve

Emlékszem, volt egy puskád,
Lehoztad a térre, vártunk rád,
A könyveim közé rejtve,
Úgy mentünk már mi a térre

A nép most már többet akar,
A Sztálin szobor is ledőlt hamar,
A harcok az utcán elkezdődtek,
De már a katonák is velünk jöttek

Az áruló semmit sem kérdez,
Az oroszokhoz fordul éppen,
A tankok simán győztek,
Több ezren elmenekültek

A társaim a hóhérra várnak,
Kivégezték az első százat,
Elbukott a szabadságunk,
Melyre már régóta vártunk

Előre, budai srácok,
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok

Jó volt magyarnak lenni ezekben az izzó connecticut-i napokban! (Forrás: Heti Hang Szóró—-Hangosan mindenről, ami nekünk fontos)