A hígtrágya hasznosításának mindenütt a legszélesebb körben alkalmazott módszere a mezőgazdaságilag művelt területeken szántóföldi növények, ültetvények trágyázására történő felhasználása.
Ezzel együtt a talaj gazdagítására, a növények tápanyag- és vízigényének pótlására, a talajszerkezet javítására is kitűnő szolgálatot tesz. A hígtrágyák kezelésével és hasznosításával kapcsolatos környezetvédelmi előírások, jogszabályok – a törvényi háttér – megszabják a kijuttatás feltételeit. Ez utóbbiak egyben meg is határozzák az egyes kijuttatási technológiákat, azok gépeit, kijuttató adaptereit.
A hígtrágyák kijuttatása és szétosztása során olyan talajkímélő technológiai eljárásokat célszerű megválasztani, amelyek minél kisebb hatóanyag-veszteség és minél egyenletesebb kijuttatás mellett, kisebb anyagi ráfordítással és nagyobb hasznosulással biztosítják a kijuttatási szabályok és előírások betartását. Alapelvként leszögezhető, hogy
a hígtrágyát célszerű azonnal bemunkálni a talajba, ezzel csökkenthető a levegőszennyezés és a nitrogénveszteség.
Általános irányelvként elfogadható, hogy mintegy 40-60 m3/ha hígtrágya használható fel évente káros következmények nélkül. A megadott értékek természetesen a helyi adottságok figyelembevételével módosíthatók.
Ezeknek az ismereteknek és főleg előírásoknak birtokában Spanyolországban a hígtrágya környezetkímélő kibocsátására tervezett – szigorodó – előírások a gazdák kedélyét igencsak felborzolták.
Az előírás értelmében pénzbeli támogatást csak azok az üzemek kapnak, melyek a hígtrágya kibocsátására kizárólag környezetkímélő technikákkal dolgoznak. Egyedüli felmentéseket ez alól csak azok az üzemek kaphatnak, melyek topográfiai adottságai kedvezőtlenek. Több gazdaszervezet szerint az előírt technikák alkalmazására, új gépek beszerzésére nincs meg az anyagi fedezet.
Külön szemére vetik a kormánynak, hogy az illetékes mezőgazdasági szervezetekkel, érdekképviseletekkel nem egyeztettek – még egy minimális konszenzus erejéig sem.
A COGA és UPA szervezetek odáig mentek, hogy az elégedetlenkedő gazdákat demonstrálni az utcára küldték. Mindez hiábavalónak bizonyult, mert a kormány ragaszkodik az európai uniós előírások betartásához, annál is inkább, mivel – álláspontjuk szerint – az ammóniás légszennyezésért a legnagyobb mértékben a mezőgazdaság felelős.
(Agroinform.hu, Dr. Kölcsei Tamás környezetvédelmi rovatvezető)
A Polgári Kisgazdák szakértői szerint a gazdasági haszonállattartás során keletkezett állati eredetű trágya nagyon hasznos a talajélet szempontjából. Az egykori paraszti gazdaságok is nagy hangsúlyt fektettek a trágya érlelésre.
Nedves és levegőtlen körülmények között a szerves anyagok bomlása a rothadás. A felszabaduló ammónia és kénhidrogén kellemetlen szaghatást képez. A levegőztetett körülmények között a szerves anyag lebomlását korhadásnak nevezzük. Itt nem keletkezik bűzhatás, és az érett és szakszerűen kezelt istállótrágya nem ad ki magából kellemetlen szagokat. Ugyanez a helyzet a hígtrágyával is.
Ennek a kijuttatását megfelelően beállított szórófejekkel, jól szétporlasztva kell a talajra rápermetezni, majd fogas boronával a talajfelszín jól átlevegőztetni. Ezt a folyamatot egy menetben, azaz hígtrágya-permetező tartálykocsi + ehhez kapcsolt fogas borona együttes alkalmazásával célszerű elvégezni. Ekkor, a hígtrágya esetében is túlsúlyba kerülnek a levegőztetés miatt az úgynevezett aerob, azaz levegős lebomlási folyamatok, egyszerűbb nevén a korhadás. (KPE szakértők)
