Ha van még, aki visszaemlékezik, úgy tudja, hogy 30-40 évvel ezelőtt milyen gyakran merült fel: miért kell egy gyógyíthatatlan betegnek a remény szikrája nélkül is tovább szenvednie, miért nem lehet megrövidíteni szenvedéseit?
Aztán hosszú előkészület után megalkották az Egészségügyi törvényt / 1997. évi CLIV. törvény /, és ennek 247 § /1/ bekezdésének a/ pontja felhatalmazta a Kormányt a részletes szabályok megalkotására, így jött lére a 117/1998. számú Kormányrendelet, melynek címe: Egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól.
Hogy miért lett e tárgykör neve élő végrendelet, ki adta ezt az elnevezést, azt magam sem tudom, de végiggondolva találónak tartom a megnevezést.
A rendeletben foglaltakat kell alkalmazni az életmentő, életfenntartó beavatkozások visszautasítására, és az olyan egészségügyi ellátások visszautasítására is, amikor az elmaradás miatt a beteg állapotában súlyos, maradandó károsodás következne be.
Ha a beteg gyakorolni kívánja a visszautasítás jogát, úgy őt ismételten is tájékoztatni kell a következményekről és a jog gyakorlásának feltételeiről.
A visszautasítás feltételeinek gyakorlását biztosítani kell, de a közokirat elkészítésének költségei a beteget terhelik.
Ha az ellátás visszautasítására két tanú együttes jelenlétében kerül sor, úgy erről jegyzőkönyvet kell felvenni, melyet a tanúk, és lehetőség szerint a beteg is aláírnak.
Életmentő beavatkozás visszautasításakor bizottságot hívnak össze, és ennek szakorvos tagja nyilatkozik arról, hogy valóban olyan betegségről van-e szó, mely megfelel a kritériumoknak, míg a pszichiáter tag nyilatkozik arról, hogy a beteg rendelkezik-e a megfelelő belátási képességgel. A beteget mindig, hozzátartozóját lehetőség szerint kell meghallgatni.
A bizottság döntését követő harmadik napon két tanú előtt újra meg kell kérdezni a beteget, és ha fenntartja elutasító döntését, úgy az ellátást meg kell szüntetni vagy meg sem kell kezdeni.
Ha a beteg helyettes döntéshozót nevezett meg, úgy az ő nyilatkozata szerint kell eljárni.
Ha a bizottság nem állapítja meg a visszautasítás érvényességét, úgy a beteg vagy a helyettes keresetet indíthat a bíróság előtt.
Az írásbeli elutasító nyilatkozattal rendelkező beteg egy példányt átadhat háziorvosának, ill. felvételekor vagy később az egészségügyi intézménynek. /Ezért érdemes eleve több példányt készíttetni, avagy közjegyzőileg hitelesített másolatokkal rendelkezni!/
Abban az esetben, ha a beteg érvényesen rendelkezett a visszautasításról, akkor is nyújtani kell számára minden olyan ellátást, mely biztosítja kényelemérzetét, fájdalmainak csökkentését.
Azokat a beavatkozásokat, ellátásokat alkalmazni kell ,melyek visszautasításáról a beteg nem rendelkezett!
A rendelet mellékletet meghatározza közjegyzői közokirat kötelező tartalmi elemeit is.
Ennek keretében a visszautasított ellátásokat tételesen nevesíteni kell, az egészségi állapot is meghatározható, az időtartam is, és sok egyéb feltétel, körülmény is, netán a konkrét betegséget is /pl. rosszindulatú daganat, stb./
Az okiratban lehet megnevezni azt a személyt is, aki a beteg helyett dönthet. Célszerű -sorrendben – több személyt is feljogosítani, ha kiesés történik, ne kelljen új okiratot készíttetni.
Bár 1998. július 1-től hatályos a jogszabály, valamely okból a gyakorlatban kevesen élnek a lehetőséggel. Talán tágabb körben kellene ismertetni a nyilatkozat lehetőségét, ezt a célt szolgálja jelen írásom is. Igen nehéz döntésről van szó, de szerintem hasznos a rendelkezés lehetősége, és annak elkészítését életkortól és foglalkozástól függetlenül javaslom mindenkinek!
Dr. Bakos Zoltán, KPE szakértő
