A szőlőtermesztésben a hosszú távú gondolkodás miatt rendkívüli jelentőséggel bír a talaj ápolása és javítása. Az elmúlt évszázadokban a szőlőt kézi, illetve állati erővel művelték. A domboldalakon az erózió megfékezésére fáradságos munkával teraszokat, gyakran mikro-teraszokat létesítettek.
A mezőgazdaság gépesítése, nagyüzemi táblák kialakítása, széleskörű növényvédőszer-felhasználás a szőlőtermesztésben is általános. Sok esetben megszűntek a korábban kialakított mikro-teraszok és hegy-völgy irányú sorokat alakítottak ki, mert traktorral nehezen vagy egyáltalán nem volt művelhető. Az okszerű talajápolás évtizedekre meghatározza a bortermelés minőségét. Az egybefüggő, meredek lejtésű ültetvények, továbbá a növényvédő szerek és műtrágyák használata veszélyezteti a hagyományos borvidékek élővilágát. Mára világossá vált, hogy az évtizedek óta alkalmazott egyoldalú mechanikai talajművelés káros hatású, ezen felül munkaigényes és költséges. A talaj fölső, humuszban gazdag rétege eltűnik a szőlőből a felelőtlen gazdálkodás miatt. A hegy-völgy irányú ültetvények kialakításakor gondot jelent az is, hogy a meliorációs munkák jelentős talajmozgatással és-átrendeződéssel járnak. A tápanyagokban szegény, rossz vízgazdálkodású, élettelen rétegek kerülnek a felszínre. Ilyen esetekben heterogén ültetvény lesz az eredmény, melynek egyes foltjai eltérő bánásmódot igényelnek. A termés mennyisége és minősége nem lesz egyöntetű. A gépekkel való közlekedés talajtömörödést, a keréknyomokban mikro-vízeróziót okoz. Ez leginkább annak levegőtlenné válásában mutatkozik meg. Ez kedvezőtlen a talaj élővilágának, mert gátolja a lebontó- és tápanyagfeltáró folyamatokat. A tömörödött talajszerkezet továbbá akadályozza a csapadékvíz bejutását a mélyebb talajrétegekbe. A klímaváltozás hatására egyre gyakoribb lesz a szárazság, magasabbá válik az átlaghőmérséklet. A szélsőségesebb klimatikus viszonyok miatt gyakrabban várhatók heves esőzések. A hirtelen lezúduló csapadék lemossa a talajfelszínt, és az esővíz nem jut le a talaj mélyebb rétegeibe. A talaj nedvesség-tartalmának változása inkább függ a csapadék intenzitásától, mint annak mennyiségétől. A csendes, lassú, de a hosszantartó csapadék a kedvező. A nem körültekintően végzett kertészeti és mezőgazdasági gyakorlat pedig a szélsőséges időjárási elemekkel párosulva komoly problémákat idézhet elő történelmi borvidékeinken. Az ültetvényben mind ezek mellett jelentős növényvédelmi problémák is előfordulhatnak: a teljesen „tisztán tartott”, gyommentes ültetvényekben, a természetes ellenségek hiánya miatt, a kártevő rovarok könnyebben elszaporodhatnak, és csak fokozott növényvédőszer-használattal szoríthatók vissza. Érdemes újra gondolni a természetes és a biológiai növényvédelem körébe tartozó módszereket, például a katicabogarak szerepét a Balaton-felvidék szőlős kertjeiben. Az ökológiai gazdálkodásnál, ahol az ilyen készítmények használata erősen korlátozott, még inkább hangsúlyos szerepet kap a megelőzés, vagyis a hasznos élő szervezeteknek helyet adó, változatos életteret biztosító környezet kialakítása. A szőlős kert és annak a talaja élő, szerves közeg, úgy is kell bánni vele. A talajt nem pusztán termesztő közegnek kell tekinteni, hanem a természet élettel teli részének. Ennek megóvása, diverzitásának, élővilágának fenntartása kertészeti kultúrák művelése mellett is lehetséges, sőt, szükséges. Bár az Alföldön például hagyománya van a rozzsal bevetett sorköznek, nem is olyan rég a legtöbb helyen még a maradéktalanul gyommentesen tartott, „tiszta” szőlőültetvény volt jellemző Magyarországon. Manapság azonban egyre gyakrabban látni zöldellő sorközöket a borvidékeinken. Az elmúlt 2-3 évtizedben a kísérletező kedvű gazdálkodók mellett több kutatóintézet, egyetem is talajápolási vizsgálatokba kezdett, hogy számba vegye a lehetséges módszereket, melyek alternatívát nyújthatnak a kémiai gyomirtással kombinált, egyoldalú mechanikai talajműveléssel szemben. (Forrás: Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet)
A sorköz-gyepesítés véd a talaj vízeróziójától, és csapadékos időjárásban is könnyedén járnak a sorok között a növényápolás gépei. Ugyanakkor a rendszeres kaszálásra elsősorban növényvédelmi okokból van szükség. A bálázott széna jó segítség a kérődzők tartásához. (KPE)– A kép forrása: edenkert.hu
A Polgári Kisgazda szakértő véleménye az, hogy a legfontosabb termelési tényező mindig a talaj állapota. Ez azt jelenti, hogy a talaj legyen jól átlevegőzött, vízzel és tápanyaggal jól ellátott, azaz biztosítva legyen a talajlakó mikroorganizmusok gazdag életfeltétele. Ebből következik az, hogy oda kell figyelni arra, hogy a talajművelés során milyen fizikai állapotba hozzuk a művelt réteget. A szőlőültetvényekben nem szabad megfeledkezni a 12 százalékosnál meredekebb lejtőkön a minden második sorköz gyepesítéséről, és annak rendszeres kaszálásáról sem. Ugyanennyire fontos a rövid szárnyú késes altalajlazító használata, mert ez a záloga annak, hogy a csapadékvíz a gyökérzóna mélyebb rétegeibe le tudjon húzódni. (KPE)
Minden második sorköz gyepesítve van. – A kép forrása: agronaplo.hu
