Az Oroszországot sújtó nyugati szankciók hatékonyságával foglalkozó írást tett közzé a Politico. A lap szerint erősen megkérdőjelezhető, de inkább csalódást keltő az a hatás, amit a szankciók az orosz gazdaságra kiváltottak. Ha pedig az volt a cél, hogy minél előbb véget vessenek a háborúnak, akkor egyértelműen kudarcot vallottak.
Az Európai Unió eddig kilenc szankciós csomagot fogadott el a háború tavaly februári kezdete óta. De nem csak a politika kívánta kifogni a szelet az oroszok vitorlájából, magáncégek tömegei döntöttek úgy, hogy elhagyják Oroszországot.
Ezen lépésektől sokan azt várták, hogy térdre kényszerítik Moszkvát, aki ezért gyorsan ki is vonja csapatait Ukrajnából. Annak ellenére, hogy ez nem történt meg, továbbra is jelentős a szankciós politika támogatottsága az unión belül.
„Az orosz költségvetési hiány növekszik, az olajból és gázból származó bevételek megfeleződtek, alkatrészeket nehéz találni” – sorolta például Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter.
Mások azonban kevésbé optimisták. „A szankciók célja nyilvánvalóan az, hogy segítségükkel a háború minél előbb véget érjen” – mondta Michael McFaul, a Stanford Egyetem professzora. „A háború azonban nem ért véget” – folytatta, ez pedig azt jelenti, hogy „a szankciók nem érték el a kitűzött célt”.
A szankciós politikában részt vevő uniós diplomaták és tisztviselők többsége azt hangsúlyozza, hogy a cél tulajdonképp soha nem az volt, hogy Oroszországot rávegyék csapatai visszavonására, mindössze gyengíteni kívánták a Kreml háborús gépezetét azzal, hogy nem járulnak hozzá a finanszírozásához.
A bizakodó előrejelzések ellenére azonban az orosz gazdaság egyáltalán nem omlott össze. Az orosz központi bank időben történő beavatkozása, a megmaradt energiaexportból származó bevételek és az új piacok felé való nyitás mind tompították a csapást – szögezi le a brüsszeli lap.
Egy évvel a háború után tehát van értelme felvetni a kérdést: „vajon tényleg megérte a sok erőfeszítés és gazdasági nehézség Európának?” A vita aktualitását a 10. szankciós csomag tervezett bevezetése is növeli.
„Gyakran nagyon eltúlzottak az elvárások azzal kapcsolatban, hogy mit lehet rövid távon elérni a szankciókkal” – magyarázta Maria Shagina, az International Institute for Strategic Studies (Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete) kutatója. Majd hozzátette:
„Az a várakozás, hogy a szankciók véget vetnek a háborúnak, vágyálom volt”.
Az Oroszország elleni „gazdasági büntetés” első hullámát a Politico példátlan méretűnek és gyorsaságúnak nevezi. Az EU közvetlenül az inváziót követően, február 24-én két széles körű szankciócsomagot hagyott jóvá, a harmadik csomag pedig egy héttel később jött, és számos orosz bankot kizárt a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből – mindez a háború előtt elképzelhetetlen volt. „Nagy volt az egység abban, hogy a lehető leghatározottabban reagáljunk” – mondta erről egy uniós diplomata. Az ezt követő hónapokban egyik szankciós csomag gyorsan követte a másikat. A háttérben viszont nem volt ennyire egyszerű a képlet.
Több uniós ország is felvetette, bizonyos lépések többet ártanának saját gazdaságuknak, mint a – megcélzott – orosznak. A legnagyobb vita a nyersolaj körül alakult ki. Végül sikerült megállapodni, de Magyarország például mentességet kapott.
A lap szerint ez végső soron segítette Oroszországot, hogy alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez. Ám az, hogy az európaiak vonakodnak mindent rögtön bevállalni, csak az egyik magyarázat arra, hogy egy év elteltével az orosz gazdaság még mindig nem omlott össze.
A számok szintjén ez azt jelenti, hogy az orosz gazdaság tavaly a Világbank szerint akár 4,5 százalékkal is zsugorodott – a Nemzetközi Valutaalap értékelése szerint pedig csak 2,2 százalékkal –, az előrejelzések szerint idén a károk még enyhébbek lesznek. Az IMF szerint a gazdaság akár még növekedhet is 0,3 százalékkal.
„Rengeteg cég távozott, az import összeomlott, de a GDP nem esett 15 százalékot, ahogy azt egyesek az elején remélték” – vázolta Maria Demertzis, a Bruegel kutatóintézet munkatársa.
Fontos körülmény, hogy bár az EU folyamatosan csökkentette az energiavásárlásokat Moszkvától, a szárnyaló árak azt jelentették, hogy az Oroszországba irányuló pénzforgalom jelentős maradt.
Az EU szankciós politikájának másik célja az volt, hogy az orosz elitre gyakoroljon hatást. Ha az orosz oligarchák nem tudnak többé drága olasz bőröndöket vagy francia borokat vásárolni, minden bizonnyal Putyin ellen fordulnak majd – legalábbis ezt remélték egyesek. Az EU eddig 1386 személy számára korlátozta az utazási és pénzhez jutási lehetőségeket.
Elemzők szerint eleve illúzió volt azt hinni, hogy az egyének szankcionálása befolyásolhatja a háborút. Sok oligarcha Putyin jóindulatától függ, és ez nem fog megváltozni csak azért, mert a Nyugat szankciókat szabott ki rájuk – mondta Thomas Borer volt svájci diplomata.
Az orosz társadalmat sem sikerült megtörni. A független Levada Központ közvélemény-kutató intézet tavaly szeptemberben végzett felmérése azt mutatta, hogy az oroszok többségét nem aggasztják a nyugati szankciók.
Miközben Brüsszel újabb szankciókat tervez, a nyugat-európai kormányok egyre többször teszik fel kérdést: van ennek egyáltalán értelme?
Sokan az Oroszországgal folytatott kereskedelem szigorúbb, mélyebb korlátozását szeretnék elérni, mások viszont úgy vélik, az időt és az erőfeszítéseket a meglévő szankciók érvényesítésére kéne fordítani.
A remények közé tartozik, hogy az igazi megrázkódtatás Oroszország számára csak fokozatosan fog jelentkezni. Ezek a remények arra építenek, hogy nyugati alkatrészek és technológia hiányában, valamint korlátozott exportképességével Moszkva azt kockáztatja, hogy „új Iránná” válik.
„A szankciós politika lassan ható méreg, kicsit olyan, mint az arzén” – jelentette ki Josep Borrell, kül-és biztonságpolitikáért felelős uniós főképviselő.
Forrás: hirado.hu, politico.hu
