A Kisgazda Polgári Egyesület országgyűlési képviselői a kihelyezett frakcióülésen ismét javasolják a társas-gazdálkodás szervezésének a gyorsítását. Fontos és nem halasztható a mezőgazdasági alapismeretek oktatása elsősorban a kistelepüléseken. Egyensúlyba kell hozni a természetvédelem és a mezőgazdasági termelés érdekeit. A vízgazdálkodás fejlesztésével pedig alkalmazkodnunk kell a ma már elkerülhetetlen általános éghajlat-változáshoz. A Polgári Kisgazdák nem mondhatnak le a kistelepülések lakói számára az életminőségük folyamatos javításáról sem.
Szövetkezés: a mikro- és kisvállalkozások önmagukban képtelenek helytállni az árupiaci versenyben. Valamiféle összefogásra szükségük van. Az hogy milyen formában és milyen mértékig, az szakmai részletkérdés. – Ami biztos, hogy a következő kormányzati ciklusban ki kell dolgozni az agrár-és élelmiszergazdaságban a gazdálkodói szövetkezések támogatási rendszerét, szakmai felelősség-biztosítási rendszerét és az állami garancia-vállalás egyes elemeit, továbbá az egész agrárium integrációs keretfeltételeit, beleértve az egyes üzemméret-kategóriákat, valamint az egyes üzemméret-kategóriákhoz tartozó speciális támogatási elemeket. A saját gazdálkodási tevékenységüket összehangoló mezőgazdasági termelők fejlődni is gyorsabban tudnak. A magyar mezőgazdaság a következő tíz esztendőben többet fog fejlődni, mint az elmúlt 200 évben. Az informatika és a digitalizáció egy sor technológiai elemet korszerűsíteni fog, egyben el fog vezetni a precíziós, energiatakarékos és hatékony növénytermesztéshez és állattenyésztéshez. Ugyanakkor az élelmiszer-feldolgozásban első helyre fog kerülni a legfontosabb minőség és az egyes élelmiszereknek az emberi egészségre gyakorolt hatása. Erre kell felkészülni.
Mezőgazdasági alapismeretek oktatása 10 esztendős életkortól: végleg elérkezett az ideje annak, hogy a kistelepüléseken felszámoljuk a gazzal benőtt elhanyagolt kisparcellákat. Ehhez a helyben lakó emberek gazdálkodói kedvét kell helyreállítani. Ennek nagyon fontos eleme, hogy a felnövekvő generációk számára élményszerűvé tegyük a növénytermesztést és a gazdasági haszonállatok nevelését. Ehhez pedig meg kell teremteni a mezőgazdasági alapismeretek oktatásának feltételeit minden gyermek számára tíz éves életkor felett, igazodva a gyermekek életkori sajátosságaihoz. A mezőgazdasági alapismereti tantárgynak szabadon választhatónak kell lenni, és nem haladhatja meg a heti két tanórát. Ugyanakkor ez négy esztendő alatt legalább 240 óra lehet, amelyet a nyolcadik általános iskolai osztály befejezését követő nyári szünetben egy négy hetes, heti 40 órás, intenzív alapvizsga-felkészítő tanfolyam követhetne, amely után a végzett hallgatók jogosultságot kapnának arra, hogy magukat földművesként regisztrálják. Ezt az oktatási konstrukciót célszerű lenne minden olyan településen megszervezni, ahol a családok többsége valamilyen szálon kötődik a mezőgazdasághoz.
A vad és a biológiai sokféleség védelme, valamint a vadgazdálkodás további ésszerűsítése és annak egyensúlyba hozása a mezőgazdasági termeléssel: érzékelhető a konfliktus a mezőgazdasági termelők és a természetvédelem között, ezért a probléma körültekintő szabályozása nem halasztható. A KPE szakértőinek a javaslata az, hogy meg kell határozni a védett területeken belül a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, vagy csak rendkívül nagy pénzügyi ráfordítással művelésbe vonható területeket. Ezeket a lehetőség szerint a Magyar Államnak meg kell vásárolnia, amennyiben még nincsenek állami tulajdonban. Az így, az állami tulajdonba került területeken meg kell határozni a természetes vadeltartó képességet, olyan szinten, hogy az ott élő vadállomány ne kényszerüljön az e területen lévő búvóhelyeit elhagyni az elesége után kutatva. Ezek a területek váljanak szigorúan védett területekké, amelyeket az érdeklődők és az iskolai tanulócsoportok csak szakképzett vezető irányításával tekinthessenek meg. A szigorúan védett területeken gondoskodni kell a vadetetésről, az azokat körülvevő mezőgazdasági műveléssel hasznosított területeken pedig a vadriasztásról. (Losonczi János, a Kisgazda Polgári Egyesület Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének az elnöke javasolja ezt.) A vadállomány létszámának a vadeltartó képességhez történő igazítása szelektív vadászat útján lehetséges, ami nagy szakmai felkészültséget igénylő feladat. Ugyanis a nagy biológiai értéket átörökíteni képes egyedek kilövése szigorúan tilos, az állomány egyedszámának szükséges mértékűre történő csökkentését a kisebb biológiai értékekkel bíró egyedekkel kell kezdeni. Tehát a szelektív vadászat egyáltalán nem összevissza lövöldözés, hanem szakértelmet igénylő felelősségteljes állami feladat, amit a megfelelő szakvizsgákkal rendelkező hivatásos vadászok végezhetnek.
A természetvédelem további ütközései a mezőgazdasági területeken mindenképpen arányos kártérítést igényelnek a mezőgazdasági termelők felé. Ez utoljára Dr. Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter hivatali idejében valósult meg maradéktalanul. El kell tudni dönteni a természetvédelemért felelős állami hatóságoknak, hogy egy adott növény-, vagy állatfaj védelme mekkora költségeket ér meg a fokozottan védett területeken kívül eső, mezőgazdasági művelésbe vont területeken, mert úgy tisztességes, ha a védelem miatt előírt termelői korlátozásokkal okozott károkat a termelőnek a hatóság évről-évre megtéríti.
Összefoglalva: A mezőgazdasági termelés és a természetvédelem érdekeit egyensúlyba kell hozni.
Vízgazdálkodás: ma már nem tagadható, mert nap-mint nap tapasztaljuk, hogy az időjárási szélsőségek egyre gyakoribbá lesznek. Hol özönvíz-szerű esőzések, hol perzselő aszályok törnek ránk. A mezőgazdaságban a vízgazdálkodás szerepe, valamint a víztakarékos öntözési módok felértékelődnek. Magyarország általános vízrendezésének a terveit a meglévő vízstratégia elvei mentén folyamatosan korszerűsíteni kell. Fontos szempont az, hogy csak a fölösleges felszíni vizeket engedjük kifolyni az ország területéről, amit pedig visszatartani tudunk, azt víztakarékosan hasznosítsuk. Külön figyelmet érdemel a dombvidéki ültetvény-öntözés ciszternák és mikro-öntözésre képes víztakarékos berendezések beruházásával, illetve ezen beruházások támogatási rendszerének kimunkálásával. Ismét újra kell gondolni a folyóink vízlépcsőkkel történő ellátását többcélú, azaz víztárolási, öntözési, energiatermelési, hajózási, halászati és rekreáció, valamint mikroklíma javítási céllal. Ehhez, – ismét hangsúlyozzuk – elő kell venni Viczián Ede és Dr. Mosoni Emil szakirodalmi munkásságát, és az ott leírtakat nagyon komolyan kell venni.
A falvak megmaradásáról: a helyben lakó emberek számára megfelelő jövedelemszerzési lehetőséget kell megteremteni. Ehhez elengedhetetlen az előző négy pontban említettek megvalósítása. A mező- és élelmiszergazdaságban a mikro- és kisvállalkozók egyes szakágazati szövetségkötései mentén termelő, feldolgozó és értékesítő kapacitások létrehozását kell támogatni, egészen a helyi piaci, kisbolti és lacikonyhai értékesítésig. Nagy jelentősége lesz a munkaigényes kertészeti, gazdasági haszonállat-előállító ágazatoknak. Meg kell fontolni a helyi vágópontok, zöldség- és gyümölcsfeldolgozók, hűtőházak, tejcsarnokok, sajtüzemek létesítését, valamint a helyi mezőgazdasági kisgép-gyártó kapacitások megvalósítását. Mindehhez fejleszteni kell a kistelepülési bölcsőde-, óvoda- és alapfokú iskolahálózatot, valamint a lakosság életét kiszolgáló kapacitásokat, így a helyi autóbusz-közlekedés, a vasút- és autóbusz-állomások mellet a kamerával őrzött személygépkocsi-parkolókat, valamint az egyéb szolgáltatásokat. Olyan kerékpár- és kismotor-kerékpár szervízhálózatra van szükség, ami biztos támaszt nyújt a tanyákon és kistelepüléseken élő lakosság egyéni közlekedéséhez. Az itt élő lakosság tagjai közül ugyanis ma még csak keveseknek adatik meg az, hogy méregdrága terepjáró autójuk legyen.
