Dél-Baranyában, Szaporca település határában várja az érdeklődőket az Ős-Dráva Látogatóközpont, ahol a látogatók megismerhetik a Dráva mente és az Ormánság természeti kincseit, néprajzi értékeit, valamint a hagyományos gazdálkodás eszközeit és módszereit. A majorban pedig olyan magyar háziállatok élnek, amelyeket ma már jellemzően nem tartanak a gazdaságokban – hangzott el az M5 Multiverzum című műsorában.
Wagner László, a Duna–Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre elmondta, a majorban olyan állatfajtákat mutatnak be, amelyek már kikerültek az intenzív tenyésztésből, mert kis testűek, lassú növekedésűek, kevés húst vagy tejet adnak, már csak a génmegőrzés szempontjából van jelentőségük.
A nagy testű, ám kecses szürke marhák fejét tekintélyes méretű, lant vagy tulipán alakú szarv ékesíti. A jellegzetes ezüstös-fehéres színű marhák egykor Magyarország egész területén ropogtatták a füvet, húzták a szekereket, de ma már több húst és tejet adó fajtákat tenyésztenek inkább.
Nagyon lassú növekedésűek, három–négy év alatt érik el a négy–öt mázsát. Egy intenzíven tartott húsfajtához képest jóval lassabban fejlődnek, viszont a húsuk ezáltal sokkal ízletesebb és szálkásabb, mint az intenzíven tenyésztett marháké – magyarázta.
A látogatóközpontban a hosszú szőrű racka juhokkal és kevésbé ismert rokonaikkal, a cikta juhokkal is találkozhatnak az érdeklődők.
A rackának két színváltozata van, a fekete és a fehér. A rackára jellemző a dugóhúzó alakú szarv, ami megvan az anyának és a kosnak is. A ciktánál viszont csak a kosnak van szarva. Kis testűek, az az eredetük mindkettőnek más. A racka ősi magyar fajta, a ciktát pedig a törökök kiűzése után betelepedett svábok, németek hozták magukkal – részletezte.
Az őshonos parlagi vagy tincses kecske jellegzetes, hosszú szőréről kapta a nevét.
A parlagi kecskére jellemző a hosszú szőr, a szarva pedig lehet sarló alakú, mint az anyának vagy lant alakú, mint a baknak. Szarvatlan változat is előfordul ebben a fajtában – mondta.
Bár kevesen tudják, de létezik magyar szamárfajta is, a parlagi szamár, amelyről először 1913-ban tesznek említést a szakfolyóiratok. S habár a szamár jellemzően igavonó és teherhordó állat volt, nem csupán testi erejéért tartották. Szaporcán két jó barát osztozik a karámon.
Juhok, kecskék, szamarak, lovak. Lant és félhold alakú szarvak, csavarodó tülkök, éppen csak kibújt szarvacskák. Olyan, ma már ritkán látható állatok fejét ékesítik, amelyek őseink mindennapi megélhetését segítették egykor. Az Ős-Dráva Látogatóközpontban mindegyikkel megismerkedhetünk.
Forrás: hirado.hu
